Durva pánikrohamot kapott kislánya altatása közben Tóth Gabi

Tóth Gabi évek óta küzd pánikbetegséggel, most úgy döntött őszintén ír róla, hogy azoknak segítsen, akik hasonló cipőben járnak! „A pánikbetegségen még nagyon nem vagyok túl, és gyanítom, ez már elkísér életem végéig, csak megtanultam élni vele, és kordában tartani” – kezdte blogjában a csalad.hu-n.

Amikor jön a mindent elsöprő halálfélelem

Az aranytorkú énekesnő elmesélte azt is, hogy legutóbb éppen kislányát, Hannarózát altatta, amikor érezte, hogy rohama lesz.

„Jöhet nappal egy stresszhelyzetben, de jöhet teljesen váratlanul, akár alvásból erre ébredve. Nekem legutóbb úgy volt pánikrohamom, hogy éppen magamon altattam Hannit, és minden előzmény nélkül egyszer csak éreztem, ahogy kezd elhatalmasodni rajtam. Miközben a nyugalmat kellett volna sugároznom, a biztonságot ennek a kis életnek, éreztem, hogy belül vihar készülődik, és ha most nem uralom, akkor olyan tornádó lesz, ami mindent elsodor. Magamért sokkal nehezebben sikerül ennyire összeszedettnek lennem, de a lányomért mindenre képes vagyok, és ez számomra is most derült ki igazán.”

Ízekre szedi a tárgyakat

Gabi azt írta, hogy neki az úgynevezett VAKOG módszer jött be eddig a legjobban.

„A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy mielőtt teljesen elhatalmasodna a pánik, ránézek egy, a helyiségben lévő, teljesen hétköznapi tárgyra és elkezdem „ízekre szedni”. Elemzem egy csomó olyan szempont szerint, ami alapján amúgy biztosan nem tenném. Szóval rá kell venni az agyunkat arra, hogy teljesen más irányba menjen, magyarul nagyon tudatosan el kell terelni a figyelmünket. Közben esetleg lassan kortyoljunk vizet, vagy ha tehetjük, mossuk meg az arcunkat. Nem baj, ha sírunk, ilyenkor fontos, hogy ha kell, jöjjön ki a feszültség” – magyarázta az énekesnő.

„Velem többször előfordult, hogy ilyen helyzetekben, amikor nem bírtam, felrohantam a fürdőbe, megmostam az arcom hideg vízzel, jó alaposan kibőgtem magam és utána mentem csak vissza Hannihoz” – tette hozzá Gabi, aki arra bíztatja a pánikbetegséggel küzdőket, hogy merjenek segítséget kérni, mert nem ciki!

„Nem kell szégyenkeznetek, ha pánikbetegek vagytok, nem kell eltitkolni, sőt! Kérjetek segítséget.”