Börtönviselt gyermekek szüleinek segít a Viszkis

Ambrus Attila fegyveres rablásért 13 évet és két hetet töltött a rácsok mögött, de bármit is tett a múltban, hosszú évek óta sikerült visszailleszkednie a társadalomba.

Mindez, azonban nem a véletlennek köszönhető. Attila már a börtönben elkezdte tudatosan képezni magát, bizonyítványt és szakmát szerzett. A kitartása pedig, elérte a célját, jelenleg büszke édesapa, aki keramikusként keresi a kenyerét és olykor másoknak is segít az újrakezdésben.

A Ripost megtudta, komoly cégek mellett, börtönviselt gyermekek szülei is gyakran felkeresik tanácsért.

„Nem vagyok szakértő, de a saját életemből tudok nekik útmutatást adni. Megkeresnek olyan szülők, akiknek a gyerekét börtönbe zárták, és tanácsot tudok adni, hogyan lehet újrakezdeni. Kihangsúlyozom, fontos a szülői háttér és a baráti környezet, hogy megkapják a szükséges segítséget és támogatást. Függetlenül attól, ki, mit csinált, szerintem mindenkinek jár egy esély. Ezt nagyon fontosnak tartom, mert a börtön után az ember a legközelebbi hozzátartozók segítségében bízhat leginkább” – kezdte Ambrus, aki azt is elmondta, a támogatás mellett, a tanulásra is szükség van, amit már a szabadulás előtt el lehet, sőt, el kell kezdeni.

„Aki bekerül a börtönbe, finoman szólva sincs jó helyzetben, de ha így alakult, akkor hozza ki belőle a maximumot. Odabent vannak képzések és van arra mód, lehetőség, leginkább idő, hogy tanuljon és kitanuljon valaki egy szakmát. A mai világban tisztán látszik, hogy hiány van a jó szakemberekből, így ez egy nagyon fontos első lépés lehet ahhoz, hogy a szabadulást követően vissza tudjon illeszkedni a társadalomba. Én is ezt tettem” – szögezte le Ambrus, aki apaként is úgy gondolja, hogy a bajban ott kell állni a gyermek mellett. Még akkor is, ha börtönbe került és akkor pláne, ha újra kezdheti az életét.

„Szerintem a szülői szeretet lényege épp abban rejlik, hogy amikor a gyerek bajba jut, akkor fogja meg a kezét. Nem taszíthatja el, csak mert rosszat tett, sőt akkor kell igazán a segítségére sietni. Szerintem mindenkinek jár még egy esély. Talán még annak is, aki elvette valaki életét. Nagyon sokszor nem tudhatjuk, hogy mi történt valójában, milyen élethelyzetben volt az illető, milyen lelkiállapotban követte el a bűncselekményt. Hogy tehetnénk különbséget például aközött, hogy valaki egy idős nénitől rabolt, vagy egy bankot ürített ki. Nyilván, lélektanilag van különbség, de mind a kettő bűn és legtöbbször börtönnel végződik. Jó esetben az ember tanul a tetteiből és a börtön után normális életre vágyik. Ehhez kell a kitartás és a támogatás„ – fejezte be Ambrus Attila.