tóth gabi
Az ország kertésze közel 101 éven át volt köztünk, élete pedig igencsak eseménydúsan telt. Sorozatunk első részében Bálint György boldog gyermekkoráról írunk, az összetartásról, ami a családjukat jellemezte minden helyzetben.
Bálint György 1919. július 28-án született Gyöngyösön, Braun György néven. Saját visszaemlékezése szerint élete első húsz éve a legnagyobb boldogságban és gondtalanságban telt, ami megalapozta a későbbi nyugodt, megfontolt természetét.
Szeretetteljes családi légkörben nőtt fel, ahol egyszerre négy nő is körülrajongta: az édesanyja, a házvezetőnőjük és két nővére, akik több, mint tíz évvel idősebbek voltak nála, így örömmel ajnározták a kis Gyurit.
Pedig a fogantatása körülményei az akkori kor szokásaihoz képest is rendhagyóak voltak. A császári és királyi hadsereg beköltöztetett hozzájuk egy huszártisztet, akit az egész család – a szülők és a két nővér – hamar megszeretett. Az édesanya, Rozália sokat szenvedett amiatt, hogy a sokat betegeskedő férjét, Izidort az orvos eltiltotta a nemi élettől. A csinos, vörös hajú asszony rövid viszonyba keveredett a huszártiszttel, ebből a flörtből fogant György. Rozália azonban tisztességes asszony volt, amikor megtudta, hogy állapotos, közölte az igazságot a férjével és a tiszttel, akit nem sokkal később más városba helyeztek át az ezredével.
Braun Izidor megbocsájtotta a feleségének az affért, és felajánlotta neki, hogy amennyiben fiút szül, a gyermeket magáénak fogadja, és sajátjaként szereti majd.
„Anyám – ahogy nekem később mesélte – megköszönte apám döntését, azt, hogy nem kell szégyenkeznie a környezete előtt amiatt, hogy egy idegentől fogant gyermeket hoz a világra. Igazán mondhatom, kevés embernek, kevés gyereknek volt olyan jó apja, mint nekem. Mind a mai napig őt érzem édesapámnak, és nem tartom nevelőapámnak” – emlékezett vissza a Bálint gazda – A százéves kertész című, 2019-ben megjelent könyvében.
A falubeliek nem tudták meg soha a fogantatás igazi körülményeit, Braun Izidor ugyanis a születésekor rögtön a nevére vette a kisbabát. Maga György is csak a második világháború alatt szerzett tudomást az ügyről, amikor az édesanyja elárulta neki a családi titkot, és megmutatta neki a vér szerinti apja fényképét. A lelkére kötötte, hogy a nővéreinek soha ne mondja el az igazat, és ő sem volt hajlandó több részletet elárulni a huszárról, csak a nevét: Kubinyi Arisztidnek hívták, és hiába kutatta őt később György, soha nem bukkant a nyomára.
Annak ellenére, hogy nem volt köztük vérségi kötelék, Braun Izidor és fia között rendkívül szoros kapcsolat alakult ki. A középbirtokos Izidor nem várt sokáig: György még alig töltötte be a harmadik életévét, apja máris kivitte magával a határba megmutatni, hogyan metszik a szőlőt, hogyan érnek a magok a búzakalászban...
„A mai napig emlékszem arra, amikor apám letépett egy búzaszálat és megmutatta a kalászt, hogy milyen szép sorrendben állnak benne a magok. (...) Mi nagyon jó kapcsolatot tartottunk fent, habár tény, hogy szigorú szabályok szerint éltünk. Mindennek megvolt az időpontja, az ébredésnek, a lefekvésnek, az étkezéseknek. Apám elvárta, hogy minden nap, vacsora közben mondjunk valamit, ami szép és jó volt a napunkban” – emlékezett vissza 2016-ban, Joshi Bharat műsorában az ország kertésze.
A kis Gyuri sorsa tehát hamar eldőlt: apja azt akarta, hogy az ő szakmáját vigye tovább, de ez egyáltalán nem volt kényszer a kisfiú számára. Gyermekkora óta tudta, hogy növényekkel szeretne foglalkozni, a korai éveiben szerzett tapasztalatok meghatározták a jövőjét, és az ország egyik legsikeresebb kertészmérnökévé tették őt.
Következik: A második világháború és a zsidóüldözés – Bálint gazda megszökött a koncentrációs táborból!