kulcsár edina
Hiába töltötte le a büntetését, még mindig számon tartják a hatóságok.
Ambrus Attila nyolc évvel ezelőtt szabadult a börtönből, ahol 13 évet és két hetet ült rablásért. Azóta családapa lett és kerámiázással keresi a kenyerét, ám hiába tért jó útra, a bélyeg örökre rajta marad.
A hétköznapokban már egyre ritkábban éreztetik ezt vele, nem úgy a határon, amikor épp elhagyná az országot.
Nemrég a kislányával együtt utazott Romániába, azonban nem sikerült elhagyniuk a határt. „Éppen egy romániai, nagyszalontai közönségtalálkozóra igyekeztem, a kislányom is velem volt, de nem értünk oda. Most Annát nem engedték át a határon. Úgy látszik, a román hatóság nem felejt” – mondta a Viszkis, aki nem először járt így, lassan már magától áll ki a sorból ellenőrzés előtt.
Megszokta, hogy megkülönböztetett figyelemben részesítik a határátkelőknél. Ambrus a Ripost-nak elárulta, az elmúlt években több hasonló kínos helyzetbe került, de szerencsére akadtak vicces pillanatok is. „Bárhonnan utazom haza, egyből elővesznek és félreállítanak. Benne vagyok a rendszerben. Amikor mindenki más, aki velem utazott a repülőn, rég otthon vacsorázik, én biztos, hogy még mindig a reptéren várom, hogy kiengedjenek a schengeni zónából.
Tavaly nyáron Szicíliában két órát vártam. Hiába ültem le a büntetésemet és hiába szabadultam nyolc éve, sajnos életem végéig benne leszek a rendszerben a bűnözők listáján. Amerikába például be sem léphetek. Annyi szerencsém van, hogy még a börtön előtt jártam ott”
– mesélte Attila, akinek már nem is kell az Államokba utaznia, hiszen onnan repülnek ide hozzá. Üzletemberek látogatják, és isszák minden szavát.
Ha szeretnéd tudni, miért, még több részletre vagy kíváncsi, olvasd el a Ripost keddi lapszámában!