kulcsár edina
A billentyűsnél két éve májdaganatot diagnosztizáltak, kemokoktéllal kezelték és bár teljesen legyengült, mégis színpadra állt.
Benkő László nehéz három éven van túl, de még ma sem lehet kijelenteni, hogy meggyógyult. Két évvel ezelőtt májdaganatot diagnosztizáltak nála, életmentő műtéten esett át, majd kemoterápiás koktéllal kezelték.
Pár hete, a lábán fedezett fel elváltozást, ezért kórházba ment, ahol két nap különbséggel kétszer is megműtötték. A sípcsontjáról kellett egy kisebb daganatos bőrfelületet eltávolítani. A zenész még időben ment orvoshoz, de lelkileg így is nagyon megviseli a betegség, azonban nincs az a helyzet, hogy elhagyja magát, csak a zenére és a közönségre gondol, ez ad neki erőt, hogy soha ne adja fel.
„A betegség lelkileg nagyon megvisel. Van bennem egyfajta tartás és bizonytalanság, hiszen vannak dolgok, amik ellen nem tehet semmit az ember. Számomra a legjobb terápia a munka, a színpadon kell állnom! Bármilyen beteg is voltam, olyan nem történt és soha nem történhet, hogy miattam elmaradjon egy Omega koncert. Azt szoktam mondani, engem a színpadról visznek majd a temetőbe” – kezdte nagy meggyőződéssel a billentyűs, aki részletezte is, hogy mitől olyan különleges nagyközönség előtt zenélni, de arról is beszélt, hogyan képes feldolgozni az idő múlását.
„Nagyon fura, de két külön ember vagyok mielőtt, és miután felmegyek a színpadra. A folyosón és az öltözőben még meditálok, szorongok, ideges vagyok, de amint felérek a közönség elé, megváltozik a világ bennem. Már nem ugyanaz az ember vagyok, aki voltam korábban a buszmegállóban, vagy a bevásárlóközpontban. Felmegy az adrenalin, látom a boldogságot arcokon, és azalatt a két óra alatt elfelejtjük a körülöttünk lévő világot. Ez az érzés kirángatja az embert az adott korából, olyankor nem 76 évesnek érzem magam és minden olyan könnyű”- mesélte átéléssel Benkő.
Ha szeretnél még több részletet megtudni a témában, olvasd el a Ripost szerdai lapszámát!