tóth gabi
Törőcsik Mari évekkel ezelőtt arra kérte Varnus Xavért, hogy ha eljön az idő, ő kísérje majd orgonajátékával a búcsúztatóján. A koronavírus azonban átírta a végakaratot.
Törőcsik Mari búcsúztatóját teljes titok övezi. Annyi bizonyos, hogy végakarata szerint a Tiszába szórják majd a hamvait. Ebben jutott volna fontos szerep a legendás színésznő közeli barátjának, a világ legismertebb improvizatív orgonavirtuózának.
Az április 16-án elhunyt színészóriást és Varnus Xavért sok évtizedes barátság fűzte össze, hiszen az orgonaművész már gyermekként megismerte a legendát. Törőcsik Mari ugyanis az ötvenes években, egy filmforgatáson barátkozott össze a zenész édesapjával. Xavér nagyon szeretett volna hazautazni, miután megtudta, hogy a színésznő elhunyt, de erre a koronavírus-világjárvány miatt most nincs lehetősége.
„Nem titok, hogy rajongva szerettem Marit, aki gyakorlatilag azóta volt része az életemnek, hogy éntudatra ébredtem. Tulajdonképpen a barátsága örökségként maradt rám édesapám után, aki egy zongoristát alakított Mari egyik filmjében még a születésem előtt” - kezdte a Ripost-nak a Kanadában élő orgonaművész, aki a színésznő halála napján megpróbált Magyarországra utazni, hogy beteljesítse barátjának tett ígéretét.
„Sok évvel ezelőtt egy beszélgetésünk alkalmával Mari arra kért, hogy játsszak a temetésén és nincs most dolog, amit jobban sajnálnék annál, hogy erre a jelek szerint nem lesz módom. Sajnos Új-Skóciát, ahol élek, hermetikusan lezárták, így nem utazhatok haza, de abban biztos vagyok, hogy amint megtehetem, elmegyek majd a Tisza-partra és ha csak bús magányomban is, de játszani fogok Törőcsik Mari emlékére”- mondta Varnus Xavér, aki az otthonául szolgáló óceánparti templom orgonáján eljátszotta a darabot, amivel elköszön legendás barátjától.
Az orgonavirtuóz Procol Harum A Whiter shade of pale című slágerének orgonaátiratával vett végső búcsút Törőcsik Maritól.
Törőcsik Mari most biztosan mosolyog odafent, hiszen Varnus Xavér ha csak egy videóban is, de megtette „kötelességét” és virtuóz játékával lerótta kegyeletét. Az orgonaművész így emlékezett meg az átbeszélgetett hosszú órákról, melyek meghatározták kapcsolatukat.