tóth gabi
Ha arról hallunk, hogy valaki megcsalja a párját, könnyebben bocsátunk-e meg neki, ha nő az illető? Vagy a férfiaknak nézzük el könnyebben a félrelépést? Ezt vizsgálta egy új kutatás.
A kutatások szerint az emberek háromnegyede véli úgy, hogy a hűség fontos, ugyanakkor sokkal kisebb azok aránya, akik valóban hűségesek is maradnak a párjukhoz. A hűtlen félről viszont mindenki elítélően nyilatkozik.
De vajon számít-e, hogy férfi vagy nő volt-e aki megcsalta a párját? Másként vélekednek-e a nők és a férfiak a hűtlenségről? Erre volt kíváncsi egy idén tavasszal elvégzett, szexuális viselkedést és attitűdöt vizsgáló kutatás az Egyesült Államokban. A résztvevőket arra kérték, mondják el a véleményüket arról, ha egy 50 éves férfi félrelép 20 éve tartó, nem túl boldog házasságából. A résztvevők fele viszont egy átírt forgatókönyvet kaptak, amelyben 50 éves férfi helyett 50 éves nő szerepelt.
A férfi válaszadók 49 százaléka és a női válaszadók 53 százaléka figyelmeztetné a férfit, hogy helytelenül cselekedett. Félrelépő nő esetén viszont ugyanez az arány csak 39 százalék a férfiak, és 37 százalék a nők között.
Ha a férfi lép félre, a férfiak 55 és a nők 62 százaléka szerint keményebben kellett volna próbálkoznia, hogy javítson a házasságán. Ha a nő lép félre, csak a férfiak 48, illetve a nők 45 százaléka gondolja így. Az is jellemző, hogy a nők hangosabban ítélik el a félrelépő férfiakat.
Ugyanakkor tény, hogy a férfiak körében gyakoribb a félrelépés, ezért lehet, hogy ők mindkét nem esetében megbocsátóbban kezelték a helyzetet. És az sem tagadható, hogy a nők gyakran a másik nőt, a csábítót okolják, ha a férjük megcsalja őket. Közülük ráadásul nagyon kevesen adnák azt a tanácsot egy félrelépőnek, hogy ha ez boldoggá teszi, tegyen, ami jólesik neki – akár férfi, akár nő az, aki kikacsint a házasságából.