kulcsár edina
Leszoktunk a tökéletesség hajszolásáról, és az izzadságszagot sem próbáljuk olcsó parfümmel palástolni: a magyar filmipar végérvényesen megmenekült!
Egy párkapcsolat esetében a "megszokás" szó általában egy negatív jelző, unalmat és monotonitást feltételez. A magyar filmgyártás esetében, ez a szó mégsem cseng olyan rosszul, ha kijelentjük, hogy egy újabb remekmű született - ami szinte már megszokás.
A teljesség igénye és elfogultság nélkül, álmunkból felverve is fel tudunk sorolni az elmúlt két-három évből olyan magyar alkotásokat, amiket rosszindulattal sem tudnánk megbélyegezni a korábbi "ez annyira magyar" negatív jelzővel. Nem sokkal a Kincsem elsöprő sikere után megérkezett a mozikba a Brazilok, amire szintén nem kötelező iskolai program keretein belül váltunk jegyet, hanem azért, mert szeretnénk önfeledten szórakozni.
A siker titka: légy önmagad! Ez a film nem akar több lenni, mint ami, és ez nagyon jól is áll neki. Kezdjük a rendszer teljes felborításával: a főszereplő roma kisfiút, Fingit - akinek az álma, hogy egyszer ő legyen "Ronádó" - nem egy profi színész játssza, hanem egy bagi focipályáról castingolt, ártatlanul focizó kisgyerek, Lakatos Erik, aki a filmtől teljesen függetlenül rúgta a bőrt aznap a focipályán. Ékes bizonyítéka annak, hogy megfelelő instrukciókkal, jó rendezővel és profi stábbal képzettség nélkül is lehet tökéletesen alakítani.
Azonban az amatőr, és ezáltal tökéletesen hiteles főszereplői gárda mellett profi, elismert színművészekből sem szenved hiányt a film, viszont teszi ezt egy olyan arányban, amit tanítani kéne. A produkció merész, hiszen Anger Zsolt "csak" egy helyközi járat buszvezetőjeként bukkan fel, a maga három mondatával mégis bearanyozza a mozivásznat, vagy éppen Dobó Kata - aki a helyi polgármester titkárnőjét alakítja kvázi mellékszereplőként - nem dívaként van ábrázolva. Mégis be kell látnunk, hogy ez remekül működik.
Nagyon egyszerű oka van annak, hogy miért nem fejtjük ki a film történetét, nem megyünk bele a részletekbe, és rengeteg szereplő fantasztikus alakítására nem tértünk ki, pedig bőven lenne miről írni - ez a cikk egy élménybeszámoló, egy első randis pozitív élmény.
Ez az alkotás azért mocsok jó, mert pusztán önmaga: erőlködésmentes humor, szakmai alázat, emberközeliség, meglepő fordulatok - csak néhány olyan attribútum, amit a Brazilok a magáénak vallhat, és ami miatt egyre szívesebben választunk magyar filmet, ha moziba látogatunk.