
Leszoktunk a tökéletesség hajszolásáról, és az izzadságszagot sem próbáljuk olcsó parfümmel palástolni: a magyar filmipar végérvényesen megmenekült!
Egy párkapcsolat esetében a "megszokás" szó általában egy negatív jelző, unalmat és monotonitást feltételez. A magyar filmgyártás esetében, ez a szó mégsem cseng olyan rosszul, ha kijelentjük, hogy egy újabb remekmű született - ami szinte már megszokás.
A teljesség igénye és elfogultság nélkül, álmunkból felverve is fel tudunk sorolni az elmúlt két-három évből olyan magyar alkotásokat, amiket rosszindulattal sem tudnánk megbélyegezni a korábbi "ez annyira magyar" negatív jelzővel. Nem sokkal a Kincsem elsöprő sikere után megérkezett a mozikba a Brazilok, amire szintén nem kötelező iskolai program keretein belül váltunk jegyet, hanem azért, mert szeretnénk önfeledten szórakozni.
![]()
A siker titka: légy önmagad! Ez a film nem akar több lenni, mint ami, és ez nagyon jól is áll neki. Kezdjük a rendszer teljes felborításával: a főszereplő roma kisfiút, Fingit - akinek az álma, hogy egyszer ő legyen "Ronádó" - nem egy profi színész játssza, hanem egy bagi focipályáról castingolt, ártatlanul focizó kisgyerek, Lakatos Erik, aki a filmtől teljesen függetlenül rúgta a bőrt aznap a focipályán. Ékes bizonyítéka annak, hogy megfelelő instrukciókkal, jó rendezővel és profi stábbal képzettség nélkül is lehet tökéletesen alakítani.
![]()
Azonban az amatőr, és ezáltal tökéletesen hiteles főszereplői gárda mellett profi, elismert színművészekből sem szenved hiányt a film, viszont teszi ezt egy olyan arányban, amit tanítani kéne. A produkció merész, hiszen Anger Zsolt "csak" egy helyközi járat buszvezetőjeként bukkan fel, a maga három mondatával mégis bearanyozza a mozivásznat, vagy éppen Dobó Kata - aki a helyi polgármester titkárnőjét alakítja kvázi mellékszereplőként - nem dívaként van ábrázolva. Mégis be kell látnunk, hogy ez remekül működik.
Nagyon egyszerű oka van annak, hogy miért nem fejtjük ki a film történetét, nem megyünk bele a részletekbe, és rengeteg szereplő fantasztikus alakítására nem tértünk ki, pedig bőven lenne miről írni - ez a cikk egy élménybeszámoló, egy első randis pozitív élmény.
Ez az alkotás azért mocsok jó, mert pusztán önmaga: erőlködésmentes humor, szakmai alázat, emberközeliség, meglepő fordulatok - csak néhány olyan attribútum, amit a Brazilok a magáénak vallhat, és ami miatt egyre szívesebben választunk magyar filmet, ha moziba látogatunk.







