Megrázó: gyermeke tartja a lelket a rákos magyar asszonyban!

A külföldön élő asszonyról gyermekének születése után egy évvel derült ki, hogy mellrákos, nyirokcsomó áttéttel.

Az első gondolatom nekem is az volt, hogy akkor kész, vége, ennyi volt

– mesélte el a %Ripost%-nak a Franciaországban élő Varga Eszter.

Úgy gondolja, a stressz vezethetett nála a rák kialakulásához.

Nagyon hamar rájöttem: ezt az állapotot csak magamnak köszönhetem.

 

Az első egy év a gyerekkel nekem hihetetlen nehéz volt. Külföldön élünk, nincs család mellettünk – mondta.

5 percre sem tudta másra bízni a kislányt, nem volt megállás. A gyerek apja is estig dolgozott. A folyamatos kimerültség és a negatív gondolatok megtették hatásukat.

Az anyuka azonban az első sokk után többé nem roppant össze.

Csak három alkalommal sírt:

– Először akkor, amikor megtudtam, mi van. Azután akkor, amikor közölték: kell a kemoterápia is, így nem lesz hajam, harmadszor pedig, mikor megmondták, lehet, hogy körmöm sem! A hajam majdnem a derekamig ért, a körmöm mindig is hosszú volt, és nagyon erős!"

A szövettant gyors műtét követte, Eszter mellét teljesen eltávolították.

"A mellem mindig is kicsi volt. Megmondom őszintén, egyáltalán nem zavar, hogy most nincs. A férjemet se."

Nagyon kellett koncentrálnia, hogy a fájdalmak miatt ne essen kétségbe, de Eszter erőt vett magán.

"A nővér, aki kijárt injekciót beadni, mindig nagyon csodálkozott, hogy simán felkelek, beszélek, tudok tenni-venni."

Eszter nem tudta, a teste mennyit fog majd bírni. Az első kezelés után még ő vezetett haza. A harmadik viszont annyira megviselte, hogy alig bírt pár métert menni a saját gyermeke szobájáig. Mégsem a rák volt a legrosszabb, mondja.

Hanem az, hogy nem tudtam teljes szívemből megölelni a lányomat, mert fájt a mellkasom.

Nem tudtam vele fürdeni, vagy épp kergetőzni. Ez nagyon nehéz volt. A kezelések három hetente voltak, utána egy hét őrülten rossz volt.

Eszter szerint az segített, hogy minden erejével azon volt, hogy a rossz gondolatokat elűzze, és meggyógyuljon, hiszen gyermekét neki kell felnevelnie.

– Most viszont, 5 hónappal az utolsó kezelés után újra 100 százalékosnak érzem magam. Elmúlt minden kín, helyreállt a vérképem, a vérnyomásom, nem találtak semmit!

– mondja, most már mosolyogva.

– Újra dolgozom, nagyon jól esik. Hihetetlen erőt adott a gyerekem, és örülök hogy nagyon kevés dologra fog emlékezni. Persze tudja, hogy anyának "két haja van", sokszor hozza is, ha megyünk valahova. Tudja, hogy a mellkasomon nem szabad ugrálnia vagy bármi játékkal dobálnia, mert érzékeny."

Eszter azonban a kislányáért bármit megtenne.

Nagyon igyekeztem, mert én akarom őt felnevelni, nem akartam, hogy nélkülem éljen, és én sem akartam nélküle

– mesélte a kitartó édesanya.

Még kap ugyan kezelést, ám már csak gyógyszereket szed, aztán egy korrekciós műtét vár rá, de azt már kibírja.

Eszter szerint az a tanulság, hogy vigyázni kell a gondolatokkal. Most pozitívan áll mindenhez, nehogy még egyszer ekkora szörnyűség történjen.

Csak a gondolataimat kellett átértékelnem, az életemet nem, hiszen nagyon jó életem van a szeretteim körében!