Rekop György humorista írása a Ripostnak. Bloggerünk a válogatott jó Eb-szereplése és a klubcsapatok lebõgése közti ellentmondást boncolgatja.
Videoton. Az egyedülálló, a legenda, az utolsó mohikán. És még augusztus sincs. Ismételten leszerepeltek a kupacsapataink, kivételt képez a fehérvári alakulat, amely utolsó magyar csapatként júliusban még tagja a második számú európai kupasorozatnak.
Kétségkívül a mostanában a többi csapathoz képest aránytalanul nagy erőforrásokat mozgató Ferencváros kiesése verte fel a legnagyobb port. Szegény Lovrencsics, bár ment volna Albániába, ott még lenne esélye BL-csoportkörbe jutnia!
Pedig lehet sikerként is elkönyvelni a Ferencváros szereplését, hisz tavaly a legendás Zseljeznicsar ellen gólt sem tudtak rúgni, idén pedig eljutottak a „tizikig”… Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen, ahogy drága Sanyi bácsi mondaná.
Na, de most akkor próbáljuk már megfejteni, hogy akkor most itthon nálunk mi a here folyik! Mert a foci az a csapból is, és ezt nem is furcsállom egy ilyen Eb-szereplés után, de ami a klubfutballt illeti, az még mindig 1997-ben tart. Pedig én nem akarom „szopkodni” a kormányt meg az MLSZ-t, de kezdem belátni, hogy az, ami most van, az már nem 100%-ban az ő balhéjuk.
Épülnek a stadionok, ömlik a TAO-pénz, szervezett a szövetség, és most vezették a 13. helyre országunkat a 24 csapatos Eb-n. Akkor miért ilyen hányás a klub futball?
Szerintem azért, mert a hatalmas, sőt életmentő kormányzati beavatkozások után, nem erőt merítettek a csapatok, és nem arra próbálnának törekedni, hogy megálljanak a saját lábukon, hanem beleültek a tutiba és meresztik a seggüket, mondván, ne parázzon senki, Viktor kamázza a focit, majd megoldja, ha gáz lesz…
Na, ezzel kéne kezdeni valamit, mert az én személyes véleményem az, hogy csak akkor lehet minőségi javulást elérni, ha a klubokat érdekeltté tesszük abban, hogy piaci alapon éljenek meg.
Minőségi futball = több szurkoló, több szurkoló = több pénz. Ilyen egyszerű…
