Nem gondoltad volna: Rusvai Miklós egy tanyán él, birkát nyír és méhészkedik – Exkluzív fotók

Nem messze a fővárostól, távol a világ zajától van egy inárcsi tanya. Mikor megérkezünk, a távolban legelésző birkák, frissen kaszált legelő és egy takaros parasztház képe tárul elénk. A látvány idilli, ez itt maga a béke szigete. A csendet tényleg csak a madárcsicsergés, a baromfi kotkodálása, a birkák bégetése, és egy kiskutya csaholása töri meg, ahogy a kerítéshez szaladva jelzi: vendég jött a házhoz.

A birtok gazdája nyitja is a kaput. Szélesre tárt karral és mosolygós arccal invitál be bennünket az árnyas terasz alá a tikkasztó hőségben.

Rusvai Miklós, hazánk egyik legismertebb virológusa vendégei voltunk. A professzor élete egy olyan részét mutatta meg most nekünk, aminek semmi köze vírusokhoz, kutatáshoz vagy a közszerepléshez.

„Én jász vagyok, és büszke erre”

Rusvai Miklós 1953-ban, Budapesten született. Szülei mindketten Jászapátiból származnak. A professzor büszke a származására, Jászapátit Inárcs mellett szűkebb hazájának tekinti.

„Én jász vagyok. Édesapám első generációs értelmiségi, a szolnoki Hetényi Géza kórház főorvosa, édesanyám gyógyszerész volt. Nagyszüleim mindkét ágon földművesek voltak” – mesél családjáról a híres virológus.

„A nagyszüleim tanyáján nőttem fel, megszerettem a tanyasi életet”

„Amikor édesapám orvosként szolgálati lakásban lakott a Bajcsy-Zsilinszky kórházban, a nővérem tbc-s lett. A szüleim feltételezték, hogy a kórházban kapta el, ezért, hogy engem megvédjenek a fertőzéstől, leküldtek a nagyszüleimhez Jászapátiba. Az ő tanyájukon nőttem fel, iskolás koromig ott voltam, ott szerettem meg a tanyasi életet. Nagyapámnak lovai voltak, nagyon megszerettem én is őket. Szerettem ülni rajtuk, szerettem a lószagot, hajtani őket, bánni velük. Úgy gondoltam, ha felnövök, velük fogok foglalkozni, ezért kocsis leszek” – nosztalgiázik a professzor.

„Feleségemmel vettünk egy tanyát és 5 hektár földet”

A tanyán töltött gyermekkorból jött a vonzódás a tanyasi élet iránt. „Amikor a nyolcvanas években eljöttünk feleségemmel, Violával egy madarásztáborba, megtetszett a környék. Kerestünk egy megfelelő tanyát és megvettük. A 90-es évek elején, a kárpótlás idején megnyílt a lehetőség, hogy termőföldet vásároljunk hozzá, így lett még 5 hektárunk a tanya körül. Van azonban egy olyan kötelezettség, hogy ha valakinek legelőterülete van, akkor egy bizonyos számú állatot kell tartani. A tanyán jelenleg baromfi, méhek és 10-20 birka van” – árulta el a professzor. Utóbbiakat ő maga gondozza, elleti, körmöli és évente egyszer nyírja is, a gyapjút pedig eladja.

Modernizálják, felújítják a tanyát

„A tanyát 1985-ben vásároltuk, azóta itt élünk Violával. Miután ő tavaly nyugdíjba ment, elkezdtük felújítani a házat, amelynek bizonyos részeit elbontottuk, mást hozzátettünk. Napelemek is kerültek rá”.

A mézelő méhek vírusai a szakterülete

A Járványtani és Mikrobiológiai Tanszéken több mint két évtizedig dolgozott, nyugdíjba vonulása óta pedig ismét. Amiben iskolateremtő lett, és amivel Magyarországon csak az ő laboratóriumuk foglalkozik, az a mézelő méh vírusai. Ebben világviszonylatban is éveken keresztül élen járók voltak. Európában mindenképpen és Magyarországon is sok új felfedezés fűződik a nevükhöz.

Ha még több érdekességre és fényképre vagy kíváncsi Rusvai professzor életéből, keresd a kedden megjelent Ripost7 hetilapot az újságárusoknál!