INSIDER

Így éledt újjá a vörösiszap-katasztrófa után Kolontár és Devecser

Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely lakóinak már csak fájó emlékeiben él 2010. október 4-e. Lassan kilenc éve, hogy az iszaptároló gátjának átszakadása miatt több százezer köbméternyi vörös, lúgos folyadék árasztotta el a településeket tíz ember halálát követelve. Több mint 150-en megsérültek és száznál is több házat bontottak le. A magyar kormány összesen 38 milliárd forintot költött a vörösiszap-katasztrófát követő károk helyreállítására. A Ripost munkatársai most újra ellátogattak a leginkább érintett Veszprém megyei településekre. Néhány helyszínt végig járva megmutatjuk, hogy milyen volt és milyen lett mára ugyanaz a terület, vagy éppen épület.
  • Szerző: Ripost

Tekintsd meg a GALÉRIÁT!

 

Hét perc alatt öntött el mindent a vörösiszap
 

- Aki ennek a tragédiának a részese volt, nem tudja elfelejteni!

– kezdte Tili Károly, Kolontár polgármestere.

- Emlékszem 2010. október 4-én a polgármesteri hivatalban munkaszüneti napot tartottunk, arra való tekintettel, hogy az előző nap önkormányzati választások voltak. Én éppen otthon voltam, amikor telefonáltak a helyiek, hogy nagy baj történt. Átszakadt a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. Ajka melletti tározója, ami elöntötte Kolontár egy részét, pontosabban a Kossuth utcát. Később a modellezés alapján az is kiderült, hogy körülbelül 7 perc alatt öntött el mindent a vörösiszap… Azonnal hívtam a katasztrófavédelmet. Amikor a helyszínre értem semmit sem lehetett tenni, olyan egy, másfél méter magasban hömpölygött a lúgos folyadék. Azt az információt kaptam, hogy a gyerekek még bent vannak az iskolában, ezért nem is volt kérdés, hogy bemegyek hozzájuk. Így én is beleléptem a maró folyadékba. A tanárok mondták, hogy mindenki az emeleten van, pár percre rá megérkeztek a tűzoltók, akik a hátukon vitték ki a gyerekeket. Nekem sebes lett a lábam. A cipőm is teljesen tönkre ment, de akkor ez volt a legkevesebb.

 

Megsemmisült a család összes fényképe
 

-    Tisztán emlékszem a katasztrófa napjára

– meséli Ferenczi Gábor, Devecser polgármestere.

-  Éppen dolgoztam, amikor az interneten láttuk, hogy mi történt. Rohantunk a helyszínre. Nem lehet szavakkal leírni mi volt ott. Olyan volt, mint egy világvége. Zűrzavar és káoszt uralkodott mindenhol, ahova csak néztünk. Mivel először nem tudtuk, hogy mérgező a vörösiszap, mi is belementünk. Az én cipőm is átázott… Még jóval később is éreztem a bőrömön a maró anyagot. Minél hamarabb segíteni akartuk a mentést, úgyhogy válságstáb ült össze. Ekkor derült ki, hogy az én unokatestvérem is érintett a tragédiában. Elvesztették az otthonukat, de szerencsére az életük megmaradt. Az érintetteknek teljesen előröl kellett kezdeniük az életüket, egyetlen egy fotójuk sem maradt. Az unokatestvérem háza, állatai, kocsija – mindene oda lett. Borzalmas tragédia volt ez a katasztrófa mindannyiunk számára…

Megváltoztatta az embereket a tragédia


-    Sosem felejtem el ez a borzalmat

– mondta egy neve elhallgatását kérő nő, aki most Devecser újonnan épített házak egyikében lakik.

– Éppen a lakásban álltunk, amikor beömlött az iszap. A lábam térdig beleért a lúgos folyadékba. Természetesen pánikba estünk. Először nem is tudtuk, hogy mérgező és maró hatású, később derült ki, amikor a lábunkon hólyagosodni kezdett a bőr. Orvosi ellátásra szorultam, mivel több helyen megégett a lábam. Igaz, tíz hónap alatt kaptunk új házat, de mindenem odalett. Most Devecser külterületére „száműztek” minket, ahol senkit sem látni az utcán. A tragédia előtt, gyerekek játszottak az utcán és kijártak beszélgetni a szomszédok. Ennek már vége. Mindenkit megváltoztatott a vörösiszap-katasztrófa. Már a családdal sem beszélünk róla, hiszen mindenkinek fájó pont ez, próbáljuk túltenni magunkat rajta. Most az ítélet miatt került újra szóba, szerintünk felháborító, hogy nem kapnak igazi büntetést a vétkesek.

 Két autót sodort kertjükbe az ár


-    Éppen külföldön voltam és tévét néztem

– meséli Horváth László, aki feleségével együtt fogadta lapunk munkatársait.

- A CNN-re kapcsoltam és arra kaptam fel a fejem, hogy Devecserről beszélnek és felülnézeti képeket mutogatnak, amin folyik valamilyen vörös folyadék. Elsőnek azt hittem, hogy teljesen más településről beszélnek, hiszen a miénkről nem lehet. A mi kis csendes községünkről miért beszélnének? Ezután kaptam sorra a telefonokat, hogy az utcánkat elöntötte a vörösiszap. Szerencsére nálunk senki sem volt otthon, de amikor haza utaztam, akkor láttam, hogy a szobákban hömpölygött az iszap, valószínűleg belefulladtunk volna. Nekünk autónk sem volt csak állataink, amikből egy sem maradt meg. Viszont, amikor kinéztem az udvarra, láttam, hogy a letarolt kertbe két autót is besodort az ár…