kulcsár edina
Az özvegy fél, hogy az ünnepek miatt még mélyebbre kerül majd, de gyermekei miatt próbál kitartani.
„Pokoli lelki mélységbe kerültem és félek, hogy az ünnepek még nehezebbek lesznek” – vallotta be őszintén Bronz Gábor, aki idén nyáron tragikus körülmények között vesztette el feleségét, két gyermeke édesanyját. Erzsébet éppen kilépett a kelenföldi társasház bejárati ajtaján, amikor a 14. emeletről egy öngyilkos férfi rázuhant.
Gábor az utóbbi hónapokban mindent megtett, hogy erős maradjon, hiszen tudja, hogy gyerekeinek szüksége van rá. Novemberig ez némiképpen sikerült is, az elmúlt hónapban azonban a fájdalom egy újabb sötét bugyrát ismerte meg.
„Azt hittem, már kicsit jobban vagyok, de aztán gyors egymásutánban jött a halottak napja, az Erzsébet-névnap és a megismerkedésünk évfordulója is. Ez már nekem is sok volt, megroppantam lelkileg. Sajnos ebből az állapotból azóta sem sikerült kimászni, félek, az ünnepek még inkább a mélybe taszítanak majd. Szörnyen hiányzik a feleségem, nekem ő volt a másik felem, pótolhatatlan űrt hagyott maga után. Egyedül az tartja bennem némiképpen a lelket, hogy a két gyermekem napról napra jobban van, szerencsére az ő lelkük még hamar gyógyul. Az óvodában Márton és a társai csodálatos karácsonyi előadást tartottak, fantasztikus volt látni ezeket a tiszta lelkű gyerekeket, ahogy teljes szívükből énekeltek. Bárcsak Erzsébet is ott lett volna„ – csuklott el Gábor hangja.
A gyászoló férj mellett az első pillanattól kezdve ott a családja, szülei rengeteget segítenek neki a gyermekekkel kapcsolatos teendőkben.
„Nem győzök elég hálás lenni nekik. A karácsonyra is együtt készülünk, hiszen a picik minden szépet és jót megérdemelnek. Legalább a külsőségekben megteremtünk mindent, amit csak tudunk, azt pedig elrejtem a srácok elől, amit a szívemben érzek. Életünk legszebb évének indult a 2020-as, de a legborzalmasabb lett” – vallotta be a Blikknek Gábor.