Ez a csehek véleménye az olcsó orosz energiáról

A Szabadság és Közvetlen Demokrácia nevű cseh koalíciós párt vezetője szerint az egyik megoldás a magas energia- és üzemanyagköltségekre az lenne, ha Oroszországból vásárolnának ismét gázt és olajat. Tomio Okamura kezdeményezését Petr Fiala volt kormányfő és a korábbi cseh kormánypárt elutasítja és tiltakozik ellene-írja a hirado.hu.

A Rádió Prága International angol nyelvű adásának online felületén elérhető cikkben arról számoltak be, hogy a Szabadság és Közvetlen Demokrácia nevű, a cseh kormánykoalíciós párt vezetője szerint

az egyik megoldás a magas energia- és üzemanyagköltségekre az lenne, ha Oroszországból vásárolnák a gázt és az olajat.

Tomio Okamura, aki egyben a cseh parlament alsóházának elnöke is, a beszámoló szerint úgy fogalmazott, hogy ez lehetővé tenné Csehország számára, hogy ismét diverzifikálja forrásait, és garantálja energiabiztonságát.

Ezt a kezdeményezést, javaslatot annak az előző kormánynak a tagjai utasították el, akik megszüntették Csehország oroszországi importfüggőségét az ukrajnai teljes körű orosz invázió után.

Petr Fiala volt miniszterelnök felszólította a jelenlegi kormányfőt, Andrej Babist, hogy vesse el az ilyen – mint fogalmazott – „Moszkvával kollaboráló” terveket.

Az Európai Konzervatívok nevű online újságban a témával kapcsolatban a cseh kormánypárti politikust idézve arról is írtak, hogy Tomio Ukamura azzal érvelt: az orosz energiahordozók közvetett útvonalakon még mindig elérik Európát.

A cikk szerint

a politikus elsődleges fontosságúnak nevezte, hogy a lehető legalacsonyabb energiaköltségeket lehessen biztosítani a háztartások és vállalkozások számára.

Okamura arra is figyelmeztetett, hogy az iráni háború növelheti a szélesebb körű energiaválság kockázatát, ami sürgősebbé teszi a stabil és megfizethető ellátás szükségességét.

A cikkben felidézik, hogy Csehország jelentősen csökkentette az orosz energiától való függőségét az ukrajnai orosz inváziót követően. Okamura azonban már korábban is hangoztatta a most megerősített állítását, hogy az orosz olaj és gáz továbbra is alternatív útvonalakon áramlik Európába.

Hiába született döntés az Európai Unióban az orosz energia teljes kivezetéséről 2027-re, idén márciusban a szövetség minden korábbinál több orosz cseppfolyósított földgázt (LNG-t) importált, amit feltehetően az iráni konfliktus okozta helyzetre hivatkozva tettek meg.

A Bruegel agytröszt – az európai energiapolitika egyik legbefolyásosabb szereplője – friss adatai szerint az EU márciusban mintegy 2,46 milliárd köbméter orosz LNG-t importált, ami havi rekordnak számít – írja a Berliner Zeitung. Január és március között az EU orosz LNG-importja 6,8 milliárd köbméterre nőtt, szemben az előző év azonos időszakának 5,7 milliárdjával. Emellett Európa teljes LNG-importja is csúcsot ért el márciusban, 14,1 milliárd köbméterrel. 2026 első negyedévében a szövetség LNG-vásárlásai mintegy 10 százalékkal, 39,2 milliárd köbméterre emelkedtek az előző évhez képest.

Az orosz LNG rekordmennyiségű vásárlása azért különösen érzékeny kérdés, mivel az EU már döntött arról, hogy 2027-től teljesen betiltja az orosz gáz importját. Az Európai Bizottság nem mellesleg az orosz olaj behozatalának végleges betiltását is tervezte elérni, azonban elhalasztotta ennek a javaslatnak az április 15-ére tervezett előterjesztését.

Bár léteznek adatok, melyek igazolják az EU orosz gázimportjának csökkenését. Ilyen például, hogy az idei első negyedévben a behozatal mintegy 11,52 milliárd köbméterre csökkent a 2021 azonos időszakában mért 41,12 milliárdhoz képest. Emellett ide sorolható még a tény, hogy az orosz–ukrán háború előtt az orosz részesedés az EU gázimportjában még körülbelül 45 százalék volt, 2025-re azonban ez mintegy 13 százalékra esett vissza.

Ugyanakkor az előző év azonos időszakához (10,02 milliárd köbméter) képest az EU ismét jelentősen növelte az orosz gáz behozatalát.

A 2027-es tilalom ellenére több EU-tagállam – köztük Franciaország, Spanyolország és Belgium – továbbra is vásárol orosz LNG-t. Különösen a Jamal LNG-üzemen keresztül érkezik még mindig nagy mennyiség Európába, márciusban az innen származó orosz szállítmányok 100 százalékát megvásárolta.

Az orosz gáz a Török Áramlat vezetéken keresztül is továbbra is eljut Európába. Összességében 2025-ben az orosz gázszállítások az EU-ba még körülbelül 38 milliárd köbmétert tettek ki. Ez ugyan kevesebb a 2021-es 150 milliárdnál, de továbbra is kérdéses, hogyan lehet ezeket a mennyiségeket a következő években teljesen kiváltani.

Az EU növekvő orosz gázimportjának fő oka a február vége óta zajló iráni háború, ami jelentős nyomás alá helyezte a globális LNG-piacot. Mivel a globális LNG-kínálat jelentős része emiatt kiesik a Közel-Keleten, a világ vásárlói – különösen Európa és Ázsia – versenyeznek a megmaradt mennyiségekért. Az elmúlt napok alapján pedig egyelőre ezt a versenyt nem Európa vezeti, tekintve, hogy számos tanker Európa helyett Ázsia felé vette az irányt, mivel ez gazdaságilag kedvezőbb számukra.

Ennek következtében Európában jelentősen emelkedtek a gázárak: legutóbb 60 euróba is került megawattóránként, ami a duplája az év elején, a TTF európai gáztőzsdén mért 30 euró alatti összeg után.

Az iráni válság fényében az EU számára nehéz lehet 2027-ig kiváltani az orosz gázmennyiségeket. „Az amerikai LNG-üzemek teljes kapacitással működnek, Katar pedig leállította a termelést” – figyelmeztetett Ana Maria Jaller-Makarewicz, az amerikai Energiagazdasági és Pénzügyi Elemző Intézet vezető szakértője. Bár egyes országok – például Mexikó, Brazília, Ausztrália, valamint néhány afrikai termelő – némileg növelhetik szállításaikat, „ez a növekedés a kieső orosz gázmennyiség kevesebb mint 10 százalékát fedezné”.

Összeomolhat Nyugat-Európa energiaellátása

Nemrég pedig a Nemzetközi Energiaügynökség is megkongatta a vészharangot a mostani válsághelyzettel kapcsolatban, arra figyelmeztettek: a jelenlegi energiaválság súlyossága felülmúlja az 1973-as, az 1979-es és a 2002-es válságokat.

Mindeközben tovább nehezíti a kontinens helyzetét, hogy az orosz vállalatok megkezdték átirányítani az Európának szánt cseppfolyós földgázt (LNG) baráti országokba, nem várják meg az Európai Unió következő szankcióit – mondta Alexander Novak miniszterelnök-helyettes újságíróknak.

A körülmények miatt az olaszországi gáztárolók például csupán 44 százalékos töltöttségi szinten állnak a környezetvédelmi minisztérium felelős szakbizottságának jelentése szerint – írja a Corriere della Sera olasz napilap.

Oroszország és Kína új szintre emelte nukleáris együttműködését: megkezdődött az üzemanyag-szállítás az egyik új kínai reaktorhoz, miközben a Roszatom egyszerre több országban készül új atomerőmű-blokkok indítására. Az orosz atomipar a geopolitikai feszültségek ellenére is aktívan bővíti nemzetközi jelenlétét, és kulcsszereplő marad a globális nukleáris piacon.

A Roszatom fűtőanyag-üzletága, a TVEL leszállította az első nukleáris fűtőanyagot a kínai Hszudapao atomerőmű 3-as blokkjához. A projekt orosz technológiára épül: a reaktor a VVER–1200-as, úgynevezett III+ generációs típushoz tartozik, amely a Roszatom egyik legfontosabb exportterméke. A szállítás egy több blokkra szóló szerződés része, amely a 3-as és 4-es egységet is lefedi.

Kínában nem ez az egyetlen orosz projekt: a Roszatom párhuzamosan dolgozik a tienvani atomerőmű 7-es és 8-as blokkján is, amelyek szintén orosz tervezés alapján készülnek.

Ezek a beruházások még évekkel ezelőtt indultak, de a kivitelezés felgyorsult, és a következő időszakban kulcsfontosságú fázisba lépnek.

A vállalat nem csak Kínában tevékenykedik. A következő időszakban több országban is reaktorindítási tesztek várhatók. Bangladesben az első blokk gyakorlatilag készen áll az indításra, míg Törökországban szintén előkészítik az első atomerőművi egységek üzembe helyezését. A Roszatom vezérigazgatója, Alekszej Lihacsov korábban jelezte, hogy ezek a projektek 2026-ig kritikus szakaszba érnek.

Az orosz atomipar több kontinensen is egyszerre építkezik. A stratégia lényege, hogy a Roszatom nemcsak reaktorokat szállít, hanem komplett szolgáltatási csomagot kínál: a tervezéstől az építésen át az üzemanyag-ellátásig és az üzemeltetés támogatásáig. Ez hosszútávú függőségi viszonyt alakít ki a partnerországokkal, ami gazdasági és geopolitikai szempontból is jelentős.

A kínai együttműködés különösen fontos ebben a rendszerben. Kína az egyik leggyorsabban növekvő nukleáris piac, és az orosz technológia jelenléte azt jelzi, hogy Moszkva továbbra is hozzáfér ehhez a kulcsfontosságú piacához.

Ez részben ellensúlyozza a nyugati szankciók hatását is, amelyek más területeken korlátozzák az orosz energiaszektor mozgásterét.

A globális trendek szintjén a nukleáris energia újra felértékelődik, különösen az energiabiztonság és a dekarbonizáció miatt. Ebben a környezetben a Roszatom egyik legnagyobb nyertessé válhat, mivel egyszerre rendelkezik technológiával, kivitelezési kapacitással és nemzetközi projekttapasztalattal.

Kirgizisztán népszavazást tervez egy, a Roszatommal közösen megvalósítandó atomerőmű építéséről, amely az ország növekvő energiaigényére adhat választ. A kormány egyelőre az előkészítésnél tart: infrastruktúra-fejlesztés és szakemberképzés zajlik, miközben a beruházásról még nem született végleges döntés. A tervek szerint kisebb kapacitású, 55 megawattos reaktorokra épülő erőművek jöhetnek szóba, de a Roszatom közepes teljesítményű blokkok lehetőségét is vizsgálja.

A nukleáris projekt mellett Kirgizisztán más irányokban is keresi a megoldást: vízenergia-, hőerőmű- és megújuló fejlesztéseket is előkészít. Már elindult egy szélerőmű-beruházás is, ami jelzi, hogy az ország több lábon próbálja biztosítani az ellátását.

Közben a Roszatom a térségben más országokban is terjeszkedik: Üzbegisztánnal már konkrét megállapodást kötött egy összetett atomerőmű-projektről, amely több reaktort és jelentős, éves szinten akár 17,2 milliárd kilowattórás termelést is magában foglal – olvaható a Világgazdaság hasábjain.

Rövid időn belül megérkezhetnek Európába az utolsó, a Perzsa-öböl térségéből induló tartályhajók, ezt követően azonban tovább mélyülhet az energiaválság a kontinensen. A Covid-járvány és az ukrajnai háború után Európa újabb komoly gazdasági kihívással nézhet szembe: dráguló repülőjegyek, leálló ipari termelés és az infláció visszatérése is várható. Az uniós tagállamok igyekeznek kezelni a helyzetet, Magyarország például védett üzemanyagárat vezetett be.

Egyre több európai vezető figyelmeztet a konfliktus következményeire. Friedrich Merz német kancellár szerint a háború olyan terhet róhat az európai gazdaságra, „amilyet legutóbb a Covid-járvány idején vagy az ukrajnai háború kezdetekor tapasztaltunk” – közölte a Politico.

Az Európai Központi Bank elnöke, Christine Lagarde úgy fogalmazott:

a következmények „valószínűleg meghaladják azt, amit jelenleg el tudunk képzelni”, és akár évekig is éreztethetik hatásukat.

Az olasz védelmi miniszter, Guido Crosetto drámai szavakkal beszélt a helyzetről: „napi huszonnégy órában élem át ezt a háborút és annak lehetséges következményeit. Munkám természetéből adódóan olyan információkhoz van hozzáférésem, amelyek miatt már nem tudok aludni. Félek attól, ami a következő hetekben bekövetkezhet, és attól, milyen hatással lesz mindez a gazdaságra és a mindennapokra.”

A Hormuzi-szoros szerepe

A konfliktus egyik kulcspontja a Hormuzi-szoros, amelyen keresztül a világ kőolaj- és földgázszállításának mintegy 20 százaléka halad át. Az iráni rezsim lezárta az útvonalat, és közölte, hogy minden engedély nélküli hajót megtámad. A Nemzetközi Energiaügynökség vezetője ezt „a globális energiabiztonság történetének legnagyobb fenyegetéseként” jellemezte.

Donald Trump is reagált a helyzetre, és azt írta: „El kell kezdenetek megtanulni, hogyan harcoljatok egyedül. A nehezén túl vagyunk. Menjetek és szerezzétek meg a saját olajotokat!”

Európa nem védett a válságtól

A Politico cikke szerint a jelenlegi válság abban különbözik a korábbiaktól, hogy egyszerre érinti a nyersolajat, a földgázt és a finomított termékeket is. Bár az Európai Unió korábban azzal érvelt, hogy alacsony a közvetlen kitettsége a térség felé, a globális piaci hatások így is komoly nyomást gyakorolnak a kontinensre. Az ázsiai országok még inkább rá vannak utalva a közel-keleti energiára, ezért fokozott verseny alakult ki a készletekért, ami tovább hajtja felfelé az árakat. Az LNG-szállítmányok egy része már Európa helyett Ázsiába tart, így a kínálat is szűkül.

A hatások a mindennapokban is megjelennek: a kerozin ára az iráni háború kezdete óta több mint duplájára nőtt, ami járatcsökkentésekhez és drágább repülőjegyekhez vezethet. Az iparban – különösen a vegyiparban, a műtrágyagyártásban és az acéliparban – jelentős költségnövekedés várható.

Az Európai Bizottság a stagfláció veszélyére figyelmeztetett, vagyis arra, hogy a gazdasági stagnálás és az infláció egyszerre jelentkezhet. Az energiaügyi biztos, Dan Jørgensen hangsúlyozta:

„Senki sem tudja, meddig tart a válság, de nagyon fontos aláhúzni, hogy nem lesz rövid. Mert ha holnap béke is lenne, akkor sem múlnának el gyorsan a válság következményei – a régió energetikai infrastruktúráját a háború ugyanis folyamatosan rombolja.”