Bokros Lajos sugalmazhatta a Tisza adócsomagját

Bokros Lajos a Tisza-szigetek állandó előadója, Kéri László társaságában az egykori pénzügyminiszterről elnevezett megszorítócsomagot dicsőítette Magyar Péter házi médiájában, a Kontrollban. Azzal büszkélkedett, hogy külföldieknek eladták a teljes magyar közművagyont, és hogy bevezették a tandíjat. Véletlen kiszólás lenne ez, vagy annak a kommunikációs előkészítése, hogy a Tisza Párt a tandíj bevezetésére készül?

A Tisza Párt házi médiájának is nevezhető Kontroll.hu-n az általa bevezetett megszorítócsomagról elhíresült Bokros Lajos azt mondta Kéri László kérdésére: „Szociológiai, társadalompolitikai, sőt, erkölcsi szempontból óriási jelentőségű volt az, hogy Magyarország volt az első ország, amelyik a rendszerváltás után bevezette a tandíja.”

Ismert: a közvélemény nem osztotta Bokros nézeteit. A Fidesz már akkor is azt mondta, hogy a tandíj bevezetése „a fiatalok ellen indított büntetőhadjárat része”. Az idősebbek pedig azzal érveltek a fizetős oktatás ellen, hogy a kormány „nem veheti el gyermekeinktől a tanulás lehetőségét”.

Ennek az álláspontnak megfelelően az 1998-ban hatalomra kerülő első Orbán-kormány el is törölte a tandíjat.

A Gyurcsány-kormányok megszorító intézkedéseivel 2008-ban tért vissza a tandíj, amikor az újabb baloldali kormány újabb adókkal, az addigi ingyenes ellátások felszámolásával (lásd, fizetős egészségügy bevezetése) és féktelen privatizációval próbálta meg átalakítani a magyar gazdasági rendszert. Az akkor ellenzéki pozícióból politizáló Fidesz a fizetős egészségügy témaköre mellett ebben a kérdésben is népszavazást kezdeményezett. A magyar emberek pedig egyértelmű választ adtak: a 2008. március 9-én megtartott népszavazáson mindhárom kérdésben, így a tandíj kérdésében is határozott, több mint 82 százalékos elutasítás volt az eredmény. A részvétel meghaladta az 50 százalékot, így a népszavazás érvényes és eredményes volt.

Mint arról beszámoltunk, sajtóhírek szerint a Bokros- és Gyurcsány-csomagok példájából építkezve a Tisza Párt súlyos megszorításokat vezetne be. Nem véletlen az összhang a korábbi baloldali programokkal: az Ellenpont információi szerint a munkában részt vett Surányi György is, aki jegybankelnöként már a Bokros-csomag megalkotásából is kivette a részét.

Érdemes megjegyezni, hogy a Tisza kiszivárgott megszorítási tervei közül talán az egyik legdrasztikusabb átalakítást a társadalombiztosítási rendszerben hajtaná végre, a tandíj bevezetéséhez hasonlóan az egészségügyet is fizetőssé tenné a párt. Jól látszik tehát, hogy a Tisza aktuális gazdasági programja Bokros Lajos szellemiségén nyugszik. A tandíj konkrétan nem szerepel ugyan a gazdasági konvergenciaprogramban, de az, hogy Bokros Lajos éppen a Magyar Péterhez személyesen köthető Kontrollnál mondta el a tandíjat dicsőítő mondatait, egyértelműen arra utal, hogy a Tisza Párt tervei között szerepelhet.

Ismert: Bokros Lajos a magyar történelem egyik legpusztítóbb gazdasági programjának, a róla elnevezett Bokros-csomagnak a szerzője. Magyar Péter házi lapjában, a Kontroll YouTube-műsorában a Tisza-szigetek állandó előadójának, Kéri Lászlónak a társaságában a Bokros-csomagot dicsőítette. Bokros többek között arról beszélt, hogy mennyire büszke arra, hogy kiárusították a teljes közművagyont: ez volt az a rablóprivatizáció, ami miatt aztán elszabadultak a rezsiárak.

A Tisza Pártnak a sajtó által bemutatott gazdasági konvergenciaprogramja rengeteg elemében hasonlít a Bokros-csomagra, szerepel benne a közműszolgáltatások privatizációja is. A Horn-kormány korábbi pénzügyminisztere szerint ez nekünk azért volt jó, mert a nemzetközi pénzpiacok örültek a rablóprivatizációnak. „Abban az időszakban került sor az úgynevezett közüzemi vállalatok privatizációjára – itt elsősorban a villany- és gázszolgáltató cégekről van szó –, amelyeknél komoly költségvetési bevételre tettünk szert. És jelentős mennyiségű – akkor horribilis összegű, 4,5 milliárd dollárnyi – privatizációs bevétel keletkezett decemberig, ami egyébként a külpiacok megítélése szempontjából is nagyon pozitívan jött számításba” – mondta Bokros.

De miről is volt itt szó pontosan? Minek is örültek a külpiacok?

A történet nagyon hasonlít arra, amit a Tisza Párt gazdasági konvergenciaprogramjában látunk. Nem csoda, hiszen a hírek szerint ugyanazok a tanácsadók álltak mindkettő mögött.

A villamosenergia-ipar Horn-kormány idején végrehajtott privatizációja a szokásos mantrával indult: az állam rossz gazda, a költségvetési hiány magas, e két tényező következménye pedig, hogy ha eladjuk a közműszolgáltatókat, akkor biztosan megoldódnak a problémák. Nem így lett.

Bokrosék programját Gyurcsány Ferenc kormányzása idején is folytatták: 2006-ra Magyarország a külföldi szakértők szerint is túlprivatizált ország lett, a magántulajdon-állami tulajdon aránya 90-10 százalékon állt. Ez normál esetben 75-25 százalékos arány. Ennek áldozatául esett szinte valamennyi stratégiailag fontos állami vállalat, így a gáz- és villanyszolgáltatók is. Ehhez képest az akkori balliberális közgazdász és politikai elit szerint további privatizációra lett volna szükség. Állították mindezt azután, hogy az Állami Számvevőszék adatai szerint csak a 2002-es kormányváltás után 2006-ig, tehát mindössze négy év alatt összesen 1404,5 milliárd forintnyi köztulajdont adott el a szocialista–szabaddemokrata kabinet. Ráadásul ennek ellenére a költségvetési hiány sem csökkent, éppen hogy nőtt: 4 év alatt 6800 milliárd forinttal.

Ennek egyik oka, hogy a Bokros által említett villamosenergia-szektort úgy kótyavetyélték el áron alul, hogy még a fixen rögzített profitot is az állam garantálta.

Ami az elektromos áram piacát illeti, a hazai közcélú erőművek teljesítményének 77 százalékát külföldi tulajdonú cégeknek adták el, és egy sor nagy regionális, vagy országos közműszolgáltatócég került a Horn-kormány – tehát Bokros Lajosék – döntése alapján külföldi vállaltokhoz.

A teljesség igénye nélkül ezek:

• Dédász – később E.ON (Dél-Dunántúl)
• Démász – később EDF International (Dél-Magyarország)
• Édász – később EDF International / E.ON (Észak-Dunántúl)
• Elmű – RWE, EnBW (Budapest és környéke)
• Émász – RWE (Észak-Magyarország)
• Elmű – RWE
• Titász – E.ON
• Dégáz – Gaz de France
• Égáz – Gaz de France
• Ddgáz – Ruhrgas
• Főgáz – Westfalische Gasversorgung

A privatizációs hullám 2002 után, az újabb baloldali kormány vezetésével folytatódott tovább, a még megmaradt állami (rész)tulajdonú vállalatok értékesítésével. Ennek egyik előfutára volt a 2002-es választási kampányban Horn Gyula, aki azt jósolta, szükségszerű lesz a gázárak emelése. Erre válaszul mondta el Lendvai Ildikó az azóta híressé vált szavait, miszerint „Lassan mondom, hogy mindenki megértse. Lassan mondom, hogy Orbán Viktor is megértse. Nem lesz gázáremelés”.

De lett.

Alig néhány hónappal a választások után, 2002. július elsején már be is jelentette az újonnan megválasztott szocialista kormányzat, hogy 5 százalékkal emelkednek a gázárak.

Majd 2004-ben újabb jelentős, 4,5 százalékos emelést jelentettek be. 2006-ban aztán 30 százalékkal emelkedett a gázár, 10-14 százalékkal a villany. 2008-tól pedig évente többször, alkalmanként 5-10 százalékos gázáremelést jelentett be a Gyurcsány-kormány.

A folyamatos áremelkedésnek végül a második Orbán-kormány vetett véget, amely 2013-ra jelentős, mintegy 2000 milliárd forint összértékű állami tulajdont vásárolt vissza. Ez képezte az alapját a lakossági rezsiárakat megfékező rezsicsökkentés bevezetésének. Az intézkedés következtében a magyar lakossági felhasználók fizetik a legalacsonyabb közüzemi számlákat az Európai Unióban.

Elölről kezdené a Tisza Párt a Bokros-féle rablóprivatizációt?

A Tisza Párt kiszivárgott megszorítócsomagjának az egyik központi eleme a közszolgáltatások privatizációja, vagyis az állami nyugdíj és egészségügy felszámolása és magánszolgáltatókhoz juttatása. Ebbe a logikai rendszerbe kiválóan illeszkedik a közműszolgáltatók privatizációja is, hiszen a magánosítás logikája az energiaszektorban is hasonló, mint a szociális szférában: ha magáncégek látják el az egyes szektorokat, az államnak nem kerül pénzbe, így első körben spórol. Igaz, a fenti példából láthattuk, ez csak kockás papíron működik így, és a fogyasztók, a betegek, a nyugdíjasok látják majd a privatizáció, a profitorientált vállalkozások nyerészkedésnek a kárát.

Ugyanakkor a Tisza környékén gyakran hallani olyan hangokat, amelyek a rezsicsökkentés felszámolását támogatják. Márpedig a közműszolgáltatók privatizálásával a rezsicsökkentés is véget ér.

A rezsicsökkentés kapcsán Magyar Péter például úgy fogalmazott: „A rezsicsökkentés is egy humbug, ma a magyar emberek átlagosan többet fizetnek az energiáért, mint az európai átlag, mert csak egy bizonyos szintig van ugye a rezsicsökkentés” (az állítás amúgy hamis, hiszen a magyar emberek fizetik a legkevesebbet az energiáért az EU-ban). Gerzsenyi Gabriella EP-képviselő pedig arról beszélt, hogy az energiaárak túl olcsók. A szintén Tisza-közeli Surányi György is arról beszélt, hogy a rezsicsökkentéshez hozzá kell nyúlni. Az EP-ben pedig már meg is szavazták a tiszások azt a karbonadó-tervezetet, amely végrehajtása gyakorlatilag ellehetetlenítené a magyarországi rezsicsökkentés fenntartását.

Bokros Lajos megjelenése a Tisza Párt lapjában tehát egy újabb utalás arra, hogy a Tisza Párt privatizálná a közszolgáltatást, és felszámolna egy nagyon fontos, a magyar embereket védő szociális intézkedést – olvasható az Ellenpont cikkében.