Északi Áramlat felrobbantása: Miért nincs felelősségre vonás?

Az európaiak csaknem kétharmadát aggasztja, hogy még mindig nincs felelőse az EU kritikus infrastruktúrája ellen elkövetett, történelmi léptékű terrorakciónak. Az elhúzódó nyomozás lehetővé tette a – gyakran politikailag motivált – elméletek terjedését, így az uniós polgárok elkövetőről alkotott képe is megosztottá vált. A véleménnyel rendelkezők fele szerint az oroszok, 21 százalékuk szerint az amerikaiak 19 százalékuk szerint pedig az ukránok robbantották fel a vezetéket.

A nyomozás elhúzódása aggasztja az európaiakat

Újra fellángoltak az Északi Áramlat felrobbantásával és az EU kritikus infrastruktúrája elleni támadásokkal kapcsolatos indulatok. Donald Tusk lengyel kormányfő három évvel az incidenst követően úgy fogalmazott, hogy „nem az a probléma, hogy felrobbantották, hanem hogy megépítették” a gázvezetéket. Néhány nappal később a lengyel bíróság megtagadta a német nyomozóhatóság kiadatási kérelmét, és szabadon eresztette az akció fő gyanúsítottját. Tusk jelezte: ezzel az ügyet lezártnak tekinti. Miután többen – köztük magyar megszólalók is – bírálták a döntést, a lengyel külügyminiszter nyilvánosan reményét fejezte ki, hogy az ukránok végleg elpusztítják a Magyarországot és Szlovákiát ellátó Barátság kőolajvezetéket.

Pedig az, hogy az Északi Áramlat ügye megoldatlan, nemcsak Németország, de az egész EU számára súlyos teher. A vezeték korábban Európa gazdasági modelljének alapját – az olcsó keleti nyersanyag és a fejlett nyugati technológia összeköttetését – jelképezte, a robbantással és az elhúzódó nyomozással viszont a közösség tehetetlenségének szimbólumává vált. Hivatalosan három ország – Németország, Svédország és Dánia – indított vizsgálatot, amelyekből mostanra kettő eredménytelenül lezárult. A még folyamatban lévő német nyomozást az elmúlt években több ízben az a kritika érte, hogy azt szándékosan lassítják, mert az ügy felderítése olyan diplomáciai és jogi lépéskényszert idézne elő, amely vállalhatatlan lenne a politikai elit számára. Egy ideig úgy tűnt, hogy a nyomozás a kormányváltást követően új lendületet kaphat, de azt a lengyelek újra megakasztották.

A vizsgálatok elhúzódásával ugyanakkor jelentős geopolitikai károk is együtt járnak, ugyanis a tétlenség azt jelzi: az EU kritikus infrastruktúrája elleni támadást büntetlenül meg lehet úszni és ez megágyazhat a későbbi szabotázsakcióknak is. Ennek fényében érthető, hogy az európai polgárok 63 százalékát aggasztja, hogy a nyomozásnak még mindig nincs eredménye – derül ki a Századvég Európa Projekt kutatásának 2024-es eredményeiből.

Finnország kivételével valamennyi tagállamban (Litvániában relatív, mindenhol máshol abszolút) többségben vannak azok, akik nem tartják elfogadhatónak a felelősség elkenését. Lengyelországban az arányuk 61 százalék, azaz Tusk nyilatkozata szembe megy a választói elvárásaival. Azoknak az aránya, akik a Nem tudja / Nem válaszol opciót jelölték meg, a közvetlen érintett Németországban, valamint Magyarországon volt a legalacsonyabb, azaz a társadalom vélhetően ezekben az országokban értesülhetett legszélesebb körben az üggyel kapcsolatos fejleményekről. Sokatmondó, hogy a nyomozás sikertelenségével elégedetlenek aránya előbbiben 71, utóbbiban 74 százalék volt.

Az információhiány megágyaz az álhíreknek

A hivatalos információk hiánya alternatív elméletek egész sorát hívta életre, amelyek mostanra teljesen megosztják az európaiakat. A robbantást követő időszakban az oroszok felelősségét sugalmazó cikkek domináltak, de ezek gyorsan kikoptak a főáramú médiából, ugyanis Oroszország nem nyert a robbantáson. Ezután az amerikai adminisztráció néhány utólag előkerült, szerencsétlenül öregedő kijelentése, valamint több oknyomozó cikk az Egyesült Államokra irányította a gyanút, viszont hivatalos szervek hitelt érdemlően ezeket az elméleteket sem bizonyították. A jelenleg uralkodó magyarázat szerint egy ukrán civilekből és katonákból álló csapat hajthatta végre a szabotázsakciót. Bizonyos cikkek szerint az ukrán vezetés közreműködhetett a támadásban, más cikkek elvetik ennek lehetőségét.

A hivatalos magyarázat hiánya és az elméletek káosza lehetővé tette, hogy a jól időzített, meggyőzőnek tűnő cikkek markáns befolyást gyakoroljanak a közvéleményre, illetve aktuális politikai érdekek mentén torzítsák a lakosság benyomásait, és az európaiak megosztottá váljanak az Északi Áramlat vélt felelőseinek kérdésében. Még akkor is, ha utólag ezeket az elméleteket cáfolták.

A kutatási eredmények alapján a véleménnyel rendelkező uniós polgárok fele szerint Oroszország robbantotta fel a vezetékeket, és Lengyelországban, valamint a balti, illetve skandináv országokban az elméletnek nagy többsége van. Ezzel szemben öt olyan tagállam azonosítható, amelyben legalább a relatív többség Amerika felelősségét valószínűsíti és meglepő módon egyetlen országban sem domináns a jelenleg uralkodó elmélet, amely szerint egy ukrán csapat állhat a terrorakció hátterében.

Szergej Kuznyecov, az Északi Áramlat 1 és 2 gázvezetékek elleni támadások gyanúsítottja pénteken áll először németországi bíróság előtt, miután kiadták Olaszországból. A 49 éves ukrán férfit augusztusban vették őrizetbe Riminiben, majd Bologna bírósága elrendelte előzetes letartóztatását és a kiadatás megkezdését. Kuznyecov védői arra hivatkoztak, hogy a cselekményeket Ukrajna területén zajló fegyveres konfliktus idején követték el, és a gázvezetékek elleni támadás katonai műveletnek minősül.

A német szövetségi ügyészség megerősítette, hogy Németország pénteken átvette az Olaszországból kiadott ukrán állampolgárt, Szerhij Kuznyecovot, akit a „Északi Áramlat” gázvezetékek elleni robbantások megszervezésével vádolnak. Erről az RIA Novosztyinak Ines Peterson, az ügyészség szóvivője számolt be.

– mondta.

Peterson hozzátette, hogy jelenleg az ügyészség nem közöl több részletet az ügyről.

Mint ismert: augusztus 21-ére virradó éjjel az olasz csendőrség a német ügyészség kérésére őrizetbe vette a 49 éves ukrán Kuznyecovot Rimini tartományban. A férfit a gázvezetékek felrobbantásának koordinátoraként tartják számon.

A bolognai bíróság megerősítette a letartóztatást, majd szigorított fogvatartásba helyezték, és megkezdődött a kiadatási eljárás Németország felé. Kuznyecov nem egyezett bele az önkéntes kiadatásba.

Védője a meghallgatáson arra hivatkozott, hogy Ukrajnában hadiállapot van, és fegyveres konfliktus zajlik. 

Kuznyecov azt vallotta, hogy 2022 szeptemberében az ukrán hadsereg kötelékében szolgált, a robbantás idején pedig Ukrajnában tartózkodott, így nincs köze a terrorcselekményhez.

Az Északi Áramlat–ügy háttere

A két orosz–európai exportvezeték, az Északi Áramlat 1 és 2 ellen 2022. szeptember 26-án követtek el robbantást. Németország, Dánia és Svédország már korán jelezte, hogy szabotázsakció történhetett.

A Nord Stream AG üzemeltető szerint a károk példátlan mértékűek, a helyreállítás időtartama pedig nem becsülhető.

Oroszország főügyészsége nemzetközi terrorcselekmény miatt indított nyomozást. Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője többször hangsúlyozta, hogy Moszkva ismételten kért hivatalos adatokat az esetről, ám soha nem kapott választ.

• Az Európa Projekt kutatásról

2016 első felében a Századvég Alapítvány vezetésével az Európai Unió 28 tagországára kiterjedő közvélemény-kutatás készült azzal a céllal, hogy megvizsgálja az európai állampolgárok véleményét az unió jövőjét leginkább érintő kérdésekben. A Project28 közvélemény-kutatás egyedülálló módon, az eddigi legszélesebb körben, országonként 1000, azaz összesen 28 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg. A vizsgálat legfontosabb céljai közé tartozott megismerni a társadalom konjunktúraérzetét, feltérképezni az Európai Unió teljesítményével, a migrációs válsággal és a növekvő terrorizmussal kapcsolatos lakossági attitűdöket. A 2017-es, 2018-as és 2019-es felméréseket követően a Századvég Alapítvány a magyar kormány megbízásából 2020 óta Európa Projekt néven folytatta a kutatást, amely továbbra is az európai politikai és társadalmi közbeszédet leginkább meghatározó témákra reflektált.

A 2024-es felmérés célja ezúttal is a kontinensünket érintő legjelentősebb közéleti kérdésekkel kapcsolatos lakossági attitűdök feltérképezése volt. A társadalom konjunktúraérzete, az Európai Unió teljesítménye, az energiaválság, továbbá a migrációs krízis megítélése mellett, igazodva az Európát érintő új kihívásokhoz, az idei közvélemény-kutatás meghatározó témái a fokozódó geopolitikai feszültségek, energetika, migráció. A 2024-es kutatás az Európai Unió tagországai mellett az Egyesült Királyságra, Norvégiára és Svájcra terjedt ki, így összesen 30 000 véletlenszerűen kiválasztott, felnőtt korú személyt kérdezett meg CATI-módszerrel február 14. és április 15. között.