Elképesztő összeget spóroltunk eddig a rezsicsökkentéssel

2012 óta összességében mintegy ötezermilliárd forintot spórolhattak meg a családok. Ez is azt mutatja, hogy a kormányfő jelentős sikert ért el azzal, hogy fennmaradhat a rezsicsökkentés rendszere. Ha csak ezt nézzük, már akkor is azt mondhatjuk, hogy jelentős lesz a jövő évi országgyűlési választások tétje.

Hatalmas összeg maradt a családoknál a rezsicsökkentés miatt Fotó: Havran Zoltán

Az unió statisztikai hivatala, az Eurostat alátámasztotta, amit már a Magyar Nemzet is többször megírt: a magyar háztartások fizetik a legalacsonyabb energiaárakat az Európai Unióban. Ez a rezsicsökkentés politikájának köszönhető. A villamos energia ára Magyarországon az idei első fél évben 10,4 euró volt 100 kWh-ként, ami jóval elmarad az európai átlagtól (28,7 euró). A földgáz ára hazánkban 3,07 euró volt 100 kWh-ként, az uniós átlag 11,4 euró. Az, hogy a magyar lakosság ilyen kedvező helyzetben van, már hosszú évek óta így van, és ennek folytatását garantálja Orbán Viktor miniszterelnök és Donald Trump minapi megállapodása, amelyet Washingtonban kötöttek meg. Hazánk mentesül a szankciók alól, a jövőben is hozzá tudunk jutni a megfizethetőbb orosz energiaforrásokhoz.

Rezsicsökkentés: óriási összeg maradt a családoknál

– A rezsicsökkentés hatalmas segítség a családoknak, ennek köszönhetően 2012 óta összességében mintegy ötezermilliárd forintot spórolhattak meg. Ez háztartásonként 1,2 millió forintot jelent. Az is beszédes, hogy ennek a hatalmas összegnek közel a fele az elmúlt három évben jött össze – mondta a Magyar Nemzetnek Hortay Olivér, a Századvég klíma- és energiapolitikai üzletágának vezetője. Mindezek tükrében érdemes visszaidézni, hogy honnan is indultunk.

A rezsicsökkentésről szóló rendelet 2013 januárjában lépett hatályba, majd – három lépésben – 25 százalékkal mérséklődött a lakossági áram, a gáz és a távfűtés ára. Hortay Olivér lapunknak egy korábbi nyilatkozatában emlékeztetett arra, hogy a balliberális kormányzás alatt a magyar energiaszektor privatizációja során az ágazat jelentős része külföldi cégek kezébe került, amelyek így a teljes értékláncot lefedő pozíció­hoz juthattak. Ráadásul az állam – hosszú távú szerződésekkel – magas eszközarányos megtérülést garantált ezeknek a multinacionális vállalatoknak, ami a kétezres évek második feléig fennálló hatósági árszabás miatt közvetett terhet okozott a végfogyasztóknak. Majd 2002 és 2010 között az ország vezetői kritika nélkül, egy az egyben átvették az unió szabályozási javaslatait. Ezzel belesimultunk a mai napig tartó uniós liberalizációs törekvésekbe. Ezt a megoldást választotta a balliberális kormány, így 2008-tól végleg lemondott a hatósági árszabályozásról. Ennek következtében emelkedett folyamatosan az energia ára. A lakossági terhek nem csökkentek, viszont a vállalatok rekordmagas profitot realizáltak. A torz piaci helyzet következményeképpen egészen 2012-ig hazánkban volt vásárlóerő-paritáson a legmagasabb a háztartási energia ára az Európai Unióban. A 2010-es kormányváltás után a döntéshozók léptek, első intézkedésként 2010 nyarán jött az ármoratórium, azaz maximalizálták az energiáért elkérhető díj mértékét. Majd visszavezették a hatósági árszabályozást, amely lehetővé tette, hogy 2013 és 2014 között lépcsőzetesen megvalósulhasson a rezsicsökkentés. A kormány mindezek mellett növelte a mozgásterét, mert az állam visszavásárolta a stratégiai ágazat vállalatait.

Az Európai Bizottság és a Tisza Párt is azon dolgozik, hogy az összes uniós tagállam végleg lemondjon az olcsóbb energiáról. Amerika is szankcionál, ezalól kapott hazánk az Orbán-kormány sikeres tárgyalásaként felmentést. Van mit megvédeni. 

A Századvég egyik tanulmánya rámutatott: ha a Tisza Párt elnöke, Magyar Péter teljesítené Brüsszel elvárását és elvágná az orosz energiahordozóktól hazánkat, az egy átlagos magyar család 

• áram- és gázszámláját évente 510 ezer forinttal, 
• egy alacsony jövedelműét pedig 540 ezer forinttal növelné. Ezt több mint egymillió háztartás nem tudná kifizetni.

Az energiaárak elszabadulása azt jelenti, hogy az európaiak ötöde nem tudja kellő mértékben felfűteni otthonát. Azaz: az arány a tagállamok kétharmadában eléri a húsz százalékot, és egyedül a hatóságilag rögzített tarifákat alkalmazó Magyarország esetében alacsonyabb tíz százaléknál. A legkiszolgáltatottabb helyzetben a görögök vannak. Szintén a Századvég egyik felméréséből derült ki az is, hogy az energiaválság hatására egyre több európai polgár tart a magas energiaáraktól. Magyarországon, a rezsicsökkentési programnak köszönhetően, a válság sem a háztartási energiatarifákat, sem a lakosság félelemérzetét nem növelte. Luxemburg kivételével valamennyi európai országban többségben vannak azok, akik szerint a lakossági rezsidíjakat államilag szabályozni kell.

Azokban az európai országokban, ahol az állam nem védi a lakossági tarifákat hatósági védőhálóval, a megemelkedett piaci energiaárak begyűrűztek a háztartási rezsidíjakba. A 2021-es évben a lakossági földgáz ára átlagosan több mint 50 százalékkal emelkedett az Európai Unióban, azonban az egyes országok között – az azokban működő eltérő szabályozási környezet alapján – jelentős különbségek voltak. Míg például a magyar tarifák – a rezsicsökkentésnek köszönhetően – nem változtak, a román lakossági gázárak növekedése meghaladta a 200 százalékot. A Századvég közvetlenül az energiaválság, valamint az orosz-ukrán fegyveres konfliktus kirobbanása előtt egy-egy európai szintű közvélemény-kutatás keretében felmérte a lakosság energiaárakkal kapcsolatos attitűdjét.

Az energiaválság alatt a magyarok attitűdje javult, míg az összeurópai attitűd romlott

Európát már az energiaválság kirobbanása előtti években is növekvő lakossági árkörnyezet jellemezte, ami negatívan befolyásolta a polgárok attitűdjét. A 2016-os European Social Survey alapján az európaiak 73 százaléka tartott attól, hogy sok embernek túl drága lehet (a válaszadó országában) az energia ára. A negatív attitűddel rendelkező válaszadók aránya Magyarországon szintén 73 százalék volt. Az energiaválság kirobbanásáig eltelt öt évben Európa egészét romló, Magyarországot javuló tendencia jellemezte: a Századvég 2021-es kutatása alapján az európai arány 78 százalékra nőtt, a magyar pedig 68 százalékra csökkent.

Az energiaválság hatására Európa országainak többségében jelentősen megemelkedtek a lakossági rezsidíjak és így a drága energiától való félelem is fokozódott. Azoknak az európaiaknak az aránya, akik tartanak a magas energiaáraktól 78 százalékról 83 százalékra emelkedett. Fél év alatt tehát ugyanakkora mértékben növekedett a félelem Európában, mint az azt megelőző öt esztendőben.

Ezzel szemben Magyarországon a lakossági tarifák még az energiaválság hatására sem változtak, így az aggódó válaszadók aránya – a romló makrogazdasági környezet ellenére is – egy százalékkal csökkent. Mostanra hazánkban, a kedvező tendenciának köszönhetően, azoknak az aránya, akik tartanak a magas energiaáraktól a harmadik legalacsonyabb Európában: a 67 százalékos magyar átlagnál csak Luxemburg (58 százalék) és Dánia (63 százalék) ért el jobb eredményt.

Az államnak szabályoznia kell a lakossági energiaárakat

Az elmúlt tizenöt évben Európa energiapolitikáját a dereguláció jellemezte, és az országok többsége piacosította lakossági tarifaképzését. A tendencia elsősorban az Európai Bizottság iránymutatásainak köszönhető, amelyek az egységes energiapiac megteremtése érdekében az állami szabályok feloldására ösztönözték a tagállamokat. Azokat az országokat pedig, amelyek továbbra is hatósági eszközökkel védték a háztartásokat a piaci ármozgásoktól, a Bizottság büntette. Magyarország ellen például – a rezsicsökkentési program miatt – eljárás is indult, amit hazánk végül megnyert.

Az energiaválság egyértelműen rámutatott az állami tarifaszabályozás előnyeire, hiszen azokban az országokban, ahol a hatóságok védték a lakossági fogyasztókat, a hirtelen megemelkedő piaci árak lassabban, vagy egyáltalán nem jelentek meg a háztartási tarifákban. Az új helyzet fordulatot hozott a főáramú európai energiapolitikai gondolkodásban és az elmúlt fél évben számos ország vezetett be a rezsicsökkentéshez hasonló programokat. A Századvég korábbikutatásának eredménye, hogy ezeknek a programoknak Európa-szerte jelentős társadalmi támogatottsága van.

Európában átlagosan a véleménnyel rendelkező válaszadók csaknem háromnegyede szerint szükség van állami szabályozásra. A hatósági mechanizmusokat támogatók – Luxemburgot kivéve – valamennyi vizsgált országban többségben vannak, Luxemburgban pedig a kérdés megosztja az embereket: a válaszadók ugyanakkora arányban támogatták és utasították el az állami szabályozást. A hatósági árazás pozitív megítélése Magyarországon volt a legmagasabb: hazánkban a véleménnyel rendelkezők 86 százaléka támogatja az állami szabályozást.