Fidesz: Magyarországon ma nincs migránstábor, felszólítjuk Magyar Pétert, hogy ne is legyen!

A Tisza Pártot is tagjai között tudó Európai Néppárt (EPP) büszkén ünnepelte a migrációs paktum bevezetését, képviselőik pedig, képmutató módon, várva várt fejleményként üdvözölték az erősödő határvédelmet. Az EPP nyilatkozata azonban nem tér ki arra, hogy mostantól a döntés lényegében Brüsszel kezében van.

Pénteken életbe lépett a migrációs paktum, amely fenekestül forgatja fel az Európai Unió tagországainak bevándorláspolitikáját. Az EPP képviselői a közösség győzelméről és a határvédelem erősödéséről beszélnek.

„A 27 különböző migrációs politika napjai lejártak. A migráció európai kihívás, és európai választ igényel. A paktum végre ad nekünk egyet” – fogalmazott nemrég Lena Düpont európai parlamenti képviselő, az EPP képviselőcsoportjának belügyi szóvivője a migrációs paktum kapcsán. Mint ismeretes, a komplex intézkedési csomag részeként Brüsszel kezében lenne a döntés a migráció szinte minden aspektusában. 

A paktum értelmében a blokk országainak egységes szabályrendszert kell alkalmazniuk a határvédelemre, és bevezetik a szolidaritási kvóta fogalmát is. Ennek alapján a migrációs nyomásnak fokozottan kitett országokból elosztanák a bevándorlókat más EU-s országokba. Aki ezt nem vállalja, annak büntetést kell fizetnie. 

Ezek alapján például Lengyelország idén mentesül a kvóta alól, miután a belarusz határon már így is komoly helyzet állt elő, ráadásul Lengyelország az egyik fő célpontja az ukrán menekülteknek is. Az Európai Bizottság azonban egy év múlva felülvizsgálja majd Lengyelország helyzetét. Az EPP képviselői tehát hiába ünnepelnek, közös európai migrációs politikáról nehezen lehet beszélni ott, ahol az Európai Bizottság névtelen bürokratái döntenek a szabályozásról és az az alóli mentesség kegyéről is. 

Ráadásul nyilatkozata alapján az EPP azt is elfelejti, hogy a 2015-ös migrációs válság idején bizonyos országok a befogadás mellett döntöttek. Az Angela Merkel volt német kancellár nevével fémjelezett „willkommenskultur” eredményei pedig a napnál is világosabban látszanak, hiszen mind Németországban, mind Franciaországban óriási problémát jelent a migráció okozta társadalmi átalakulás és annak velejárói. 

Ezek után érdemes feltenni a kérdést, hogy valóban szolidaritásnak nevezhető-e az, amikor egy társadalom számára két lehetőséget biztosítanak csupán, hiszen a paktum értelmében a tagországok vagy befogadnak, vagy fizetniük kell. Ahogy az is érdekes kérdés, hogy fair dolognak tekinthető-e, ha Németország és Franciaország 2015-ös hibáiért más országoknak kell megfizetniük. 

Június 12-én Magyarországon is életbe lépett a migrációs paktum. Kezdődhet egy hatalmas migránsokat befogadó tábor építése. A nagy kérdés, hogy melyik magyar településen?

Elfogadja a brüsszeli migrációs paktumot a Tisza-kormány, ez derült ki Orbán Anita szavaiból. Ugyan a külügyminiszter a meghallgatásán azt állította, hogy sem migránsokat nem fogad be Magyarország, sem a pénzügyi hozzájárulást nem fizeti ki, de világossá tette, hogy ezek helyett a harmadik lehetőséget, a technikai segítséget választja, ezzel hajtja végre a migrációs paktumot. Ennek a költsége azonban a migrációs paktum szabályai szerint el kell, hogy érje, vagy meg kell haladja a pénzügyi hozzájárulás mértékét. Vagyis legalább annyiba kerül, mint amennyibe a pénzügyi hozzájárulás. Ráadásul azzal, hogy a Tisza-kormány elfogadja a paktumot, logikusan következik, hogy elfogadja annak másik elemét is, a migránstábor építését. Ez a tábor független a migránsok befogadásától, a technikai hozzájárulás nem váltja ki. Azok a migránsok kerülnek ide, akiknek az uniós menedékkérelmét vizsgálják, és a tábornak legalább 8000 férőhelyesnek kell lennie. Vagyis ők mindenképpen az ország területére lépnek. Brüsszel döntése értelmében az egész Európai Unióban Magyarországnak kell létrehoznia a második legnagyobb migránstábort, csak Olaszországnak kell több menedékkérőt beengedni. Ezért sem fogadta el az Orbán-kormány. A migrációs paktum június 12-én lépett életbe.

A Migrációs és Menekültügyi Paktum az Európai Unió 2024-ben elfogadott átfogó jogszabálycsomagja, amely a menedékkérelmek kezelését, a határellenőrzést és a tagállamok közötti "szolidaritást" szabályozza. Ennek végrehajtása június 12-től kötelező- írja az Ellenpont.

A paktum fő elemei:

1. Gyorsított határprocedúra: a külső határon lefolytatott, néhány hetes menekültügyi vizsgálat.

2. Visszatartási zónák: az érkezők addig itt maradnak, amíg tart a vizsgálat.

3. "Kötelező szolidaritás": ha egy tagállam az unió megítélése szerint túlterhelt, más tagállamoknak segíteniük kell:

• vagy befogadással,
• vagy pénzügyi hozzájárulással,
• vagy technikai támogatással.

Mindez azt jelenti, hogy a szolidaritás valójában burkolt kvótarendszer, hiszen a paktum nem állítja meg a migrációt, csak szétosztja a beérkező embereket, így olyan országok is bevándorlóországgá válnak, amelyek alapvetően ellenzik az illegális migrációt. Ráadásul a probléma gyökerére sem jelent megoldást, hiszen a menedékkérelmek elbírálásának gyorsított eljárása nem elég visszatartó erejű, az ezzel ellenkező országok pénzügyi büntetése pedig ellentétes az uniós elvekkel. Ahogy az is, hogy a tagállamokat kötelező befogadásra kényszerítenék.

Mit vállal az új kormány?

A migrációs paktum "kötelező szolidaritási záradékának" végrehajtása felmerült Orbán Anita miniszteri meghallgatásán is az uniós ügyek bizottsága előtt, ahol a frissen kinevezett tárcavezető képtelen volt egyenes választ adni arra, hogyan képzeli az együttműködést Brüsszellel a migráció témakörében. Ugyanakkor árulkodó, hogy kijelentette, ő személyesen nem tekinti a tömeges migráció eszközének a paktumot.

"Ne beszéljünk úgy a "migárciós paktumról" mintha az tömeges bevándorlást jelentene"

-csattant fel a meghallgatásán Orbán.

Holott- mint azt fent vázoltuk- tulajdonképpen az alapkoncepció a bevándorlók kvótaszerű szétosztása lenne, amelyet a tagállamok jelentős, menedékkérőnként 20 ezer eurós (mintegy 7 millió forintos) büntetéssel is megválthatnak.

A miniszteri meghallgatásán Orbán Anita a többedik vonatkozó kérdésre végül annyit válaszolt, hogy sem a büntetést nem tervezik kifizetni, sem a menekülteket nem szeretnék beengedni, így a harmadik lehetséges választást, a "technikai segítségnyújtást" választanák.

Hogy ez pontosan mit jelent, azt az Európai Bizottság egyik kiadványa világosan leírja, technikai segítség lehet:

• szakértők küldése menekültügyi eljárásokhoz,
• hatósági ügyintézés, képzés, módszertani segítség,
• informatikai rendszerek, adatkezelés, Eurodac/nyilvántartási kapacitás támogatása,
• határigazgatási vagy visszaküldési folyamatok szakmai támogatása,
• uniós ügynökségek, például az EUAA, a Frontex vagy az eu-LISA segítsége.

Mit jelent a Tisza vállalása?

Praktikusan tehát a technikai támogatás azt jelenti, hogy az ezt választó tagállamok adják az adminisztrációs hátteret a tömeges migráció koordinációs feladataihoz- annak minden anyagi vonzatával együtt. Vagyis a technikai segítség nyújtásával Magyarország költségvetési forrásokkal járulna hozzá a kötelező bevándorlási kvótarendszer működtetéséhez.

Hogy ez mekkora tételt jelent, arról egy bizottsági határozat rendelkezik, amely kimondja,

a technikai segítségnyújtás kiválthatja a pénzügyi hozzájárulást vagy a befogadást, de csak akkor, ha elfogadott és ténylegesen teljesített értéke eléri az adott országra jutó kötelezettséget. Vagyis összegszerűen az adott tagállamra eső migránskvóta összegére rúgó büntetés értékével egyenértékű adminisztratív segítséget kell nyújtani.

Ha a technikai támogatás pénzben számolt értéke kisebb, mint az adott országra jutó kötelezettség, akkor a maradékot más formában, például pénzügyi hozzájárulással vagy más intézkedéssel, kellhet teljesíteni. Magyarország tehát ezzel a formátummal semmit sem nyer: a technikai segítségnyújtás a gyakorlatban egyenlő a tagállamra eső migránskvóta kiváltásához szükséges büntetés összegével.

Ha kibújunk a büntetés és a befogadás alól, akkor is fizetnünk kell- és még a migránstáborok is megépülnek

A 2026-os "migrációs pool" alapján Magyarországnak első körben idén júniusban 348 embert kellene befogadnia, a következő években pedig a jelenlegi keretszámok alapján minden évben 498 főt 2030-ig. Ez azt jelenti, hogy a Tisza-kormánynak összesen 2340 főt kellene azonnal befogadnia, vagy ennek megfelelően 46 millió 800 ezer eurót (16,8 milliárd forintot) kellen büntetésként megfizetnie.

Ezen felül lenne kötelező felállítani azt az évi 8-10 ezer fős kapacitású migránstábort a déli határ közelében, amely a gyorsított menedékkérelmek elbírálása alatt az EU-ba érkező (illegális) bevándorlók otthonául szolgál.

Ez az intézkedés ráadásul az uniós joganyag alapján nem megváltható bármilyen segítségnyújtással, vagy pénzbeli kompenzációval. Ez pedig azt jelenti, hogy annak a kormánynak, amely bármilyen formában végrehajtja a migrációs paktumot- akár technikai segítségnyújtással helyettesítve a kötelező befogadást- annak kötelező lesz a határon lefolytatott menekültügyi eljárásokhoz szükséges férőhelyeket biztosítania- vagyis migránstáborokat kell építenie.

Mindebből az következik, hogy bár a Tisza kormány megpróbál kibújni a vád alól, miszerint bevándorlóországot csinálnának Magyarországból azáltal, hogy állítják, a kötelező befogadás helyett a technikai segítségnyújtást választja Magyarország, ez félrevezetés. A befogadás elmulasztása miatti büntetést ha nem büntetés, akkor technikai segítség jogcímen fogja elvonni Brüsszel, a migránstáborok megépítése pedig a hozzájárulás ellenére is kötelező feladata lesz Magyar Péter kormányának.

A paktum leglényegesebb tartalma az, hogy az Európai Bizottság kvóták szerint osztaná el a tagállamok között az illegális bevándorlókat. Ennek értelmében ha egy országot eléri egy nagy migrációs hullám, a bevándorlókat azokba az államokba küldenék, ahol kevesebb illegális migráns tartózkodik

Mivel ma még Magyarországon nincsenek illegális bevándorlók, így az országot érintené az intézkedés. A migránsok elhelyezésére már vannak végrehajtási szabályok, Magyarországnak például már létre kellett volna hoznia egy 30 ezer személy befogadására alkalmas, bevándorlókat ellátó tábort.

A Debrecenben vagy Bicskén élők visszaemlékezhetnek arra, hogy ez mit jelentene, hiszen 2015-ben az itt található nyílt táborok miatt romlott a közbiztonsági helyzet. Ha létrejön a 30 ezres menekülttábor, akkor ott kell elbírálni a menekültkérelmeket is.

Ha az érintettek megkapják a menekültstátuszt, akkor "aztán ott laknak ahol akarnak", viszont ha nem, akkor Magyarországnak kellene visszautaztatni őket oda, ahonnan érkeztek. Mivel senki nem tudja, a bevándorlók honnan érkeztek, így azt sem lehet tudni, hova kellene visszaküldeni őket, emiatt egy beláthatatlan, zavaros helyzet alakulhat ki.

Ezt az intézkedést normál esetben pénzzel is ki lehetne váltani, tehát egy ország fizet, és nem fogad be illegális bevándorlókat. Ha azonban a bizottság válsághelyzetet állapít meg, akkor ez a pénzzel történő kiváltás nem lenne lehetséges.

 Magyarország 2015 óta konzekvens migrációs politikát folytatott. Mindmáig a határon nem léphetnek át "okmányok nélkül, bűnöző bandák segítségével pénzért érkező" illegális bevándorlók, akiknek a személyazonossága és utazási célja is tisztázatlan.

Eddig a belépés csak jogszerű keretek között történhetett, menekültkérelmet pedig Belgrádban, a magyar nagykövetségen lehet benyújtani. Ezt a kérelmet elbírálják, és aki a magyar hatóság döntése alapján megkapja a menekültstátuszt, beléphet az országba mint menekült.

Rzt ma még a jogi határzár teszi lehetővé, amely hatalmas ellenállást váltott ki már 2015 óta Brüsszelben. Ott azt szeretnék, hogy aki a magyar határkerítéshez érkezik, és menekültstátuszt akar, akkor azt Magyarország engedje be, és ugyanaz legyen a helyzet, mint 2015-ben.