Csak Donald Trump képes békét teremteni Ukrajnában

Csak Donald Trump amerikai elnök tudja rábírni Vlagyimir Putyin orosz elnököt az ukrajnai béketárgyalásokra – jelentette ki Karol Nawrocki lengyel államfő hétfőn Vilniusban, a Gitanas Nauseda litván államfővel közös sajtóértekezleten.

A varsói államfői hivatal honlapján élőben közvetített sajtókonferencián Nawrocki elmondta: a kétoldalú egyeztetés során Nausedával megegyeztek abban, hogy Trump „a szabad világ egyetlen vezetője, aki képes rábírni Putyint a háború lezárását célzó tárgyalásokra”.

A múlt heti washingtoni látogatását érintő újságírói kérdésre Nawrocki elmondta: Lengyelország gazdasági, pénzügyi, demográfiai és katonai lehetőségeiből adódóan „felelősnek érzi magát az egész közép-európai térségért”. Ezért Trumppal megvitatta az amerikai katonák jelenlétét Lengyelországon túl a három balti országban, köztük Litvániában is. Úgy ítélte meg:

az, hogy Trump a lengyelországi amerikai katonai jelenlét fenntartását és lehetséges növelését jelentette be, „pozitív hatással van az egész térség biztonságára”.

A lengyel elnök elmondta: Nausedával megvitatták Lengyelország és Litvánia közös reagálását is a szomszédságukban zajló „hibrid háborúra”. Kijelentette: a litván elnöktől eltérő módon tekint Ukrajna európai uniós integrációjára, ez viszont „nem zárja ki a teljes szolidaritást Vilniusszal az Oroszországi Föderációval szemben”. Gitanas Nauseda aláhúzta:

örül Trump bejelentésének a lengyelországi katonai jelenlétről, de számít arra, hogy az Egyesült Államok „az egész térségre figyelemmel lesz”.

Törekedni kell arra, hogy a régióban fennmaradjon, esetleg megerősödjön az amerikai katonai jelenlét – tette hozzá a litván elnök. A lengyel kollégájával folytatott tárgyalások témáíról beszámolva Nauseda elmondta: megvitatták egyebek mellett az Ukrajnának szánt katonai támogatást, az illegális bevándorlás problémáját, valamint a védelmi kiadások növelésének terveit a GDP 5 százalékára.

Az augusztus elején elnöki tisztségbe lépő Karol Nawrocki múlt héten Washingtonba, Rómába és a Vatikánba látogatott. Kedden Helsinkiben fogadja őt Alexander Stubb finn államfő. Rafal Leskiewicz, a lengyel elnök szóvivője hétfőn a PAP hírügynökséggel közölte: tervek szerint Karol Nawrocki „a legközelebbi időben” Orbán Viktor miniszterelnökkel találkozik.

„A lengyel-magyar kapcsolatok nagyon fontosak számunkra”

– hangsúlyozta Leskiewicz.

Oroszországnak legalább háromszor több katonája és eszköze van a fronton, mint Ukrajnának – közölte Olekszandr Szirszkij tábornok, az ukrán hadsereg főparancsnoka.

Jelenleg az ellenség háromszor több élőerővel és erőforrással rendelkezik, a front főbb szektoraiban akár négyszer-hatszor többel is – magyarázta egy Facebook-bejegyzésben, amelyben az augusztusi helyzetet értékelte.

„Az ellenség a kúszó előrenyomulás taktikáját alkalmazza, kis gyalogsági csoportokkal, amelyek megpróbálnak beszivárogni a falvakba, kihasználva a pozíciók közötti teret, és elkerülve a közvetlen harcot”

– mondta Szirszkij.

Augusztus közepén Oroszország ezzel a taktikával áttörést ért el a kelet-donyecki Dobropillja helyőrségi város környékén, rövid idő alatt 10 kilométert előrenyomulva, mielőtt néhány nappal később az ukrán hadsereg megállította volna. „Stabilizálnunk kellett a helyzetet a legveszélyesebb területeken az elvesztett területek visszahódításával, városaink védelmével az ellenséges rakéták és drónok ellen, valamint mélyen Oroszország belsejébe történő csapásokkal” – mondta. Szerinte az ukrán erők 58 négyzetkilométernyi területet és több települést is visszaszereztek.

Azt mondta, augusztus az ukrán hadsereg számára a nagy próbatételek hónapja volt. A tábornok négy irányt nevezett legveszélyesebbnek:

a pokrovszki, a dobropilljai (oroszul Dobropolje), a novopavlivkai (Novopavlovka) és a krasznolimanszki irányt.

A főparancsnok arról is beszámolt, hogy az ukrán hadsereg befejezi az átállást a hadtestszerkezetre. „Befejezzük az átállást a hadtestrendszerre, a hadtestek megkapják hatáskörüket, átveszik a csapatokat és a felelősségi területeket” – magyarázta. A főparancsnok február 3-án jelentette be a hadtestszerkezetre való áttérés megkezdését. Eddig a hadseregben dandárszerkezet működött.

Három hét telt el azóta, hogy Donald Trump amerikai elnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök Alaszkában tárgyalt egymással – és az idő máris megmutatta, kinek hozott előnyt, kinek pedig kellemetlen következményeket a nagyszabású diplomáciai maraton. A mérleg nyelve egyértelmű: Putyin járt a legjobban, miközben Európa döcögősen próbálja újrarendezni sorait, és Volodimir Zelenszkij minden korábbinál szorultabb helyzetbe került. A Quincy Institute for Responsible Statecraft amerikai elemzőház cikke foglalta össze a történtek tanulságát.

Putyin gesztusokat és elismerést nyert

Az orosz elnök elsődleges célját már a találkozó tényével elérte: amerikai földön, egyenrangú nagyhatalmi partnerként állhatott Donald Trump mellett.

Nem kényszerült azonnali engedményekre, nem kapott új szankciókat, és sikerült elérnie, hogy Washington elálljon az európaiak által követelt feltétel nélküli tűzszünettől.

Trump még azt is kénytelen volt elismerni, hogy Oroszország területi igényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni – még ha a végső döntés elvben Ukrajnára tartozik is.

Igaz, hogy Putyin nem tudott konkrét eredménnyel távozni egy áhított gazdasági vagy fegyverzetkorlátozási megállapodással, ám a Kremlben alighanem elégedetten könyvelték el, hogy a háború folytatásához immár több diplomáciai fedezetet is szerzett.

Úgy tűnik, Putyin sikeres cselt hajtott végre: nagyban mérsékelte a korábbi területi követeléseit, de mindezt úgy, hogy Ukrajna számára továbbra is elfogadhatatlan maradjon az orosz ajánlat, miközben Trump a körülményekhez képest méltányosnak tekinti azt.

Az amerikai elnöknek a háború lezárására tett nagy ígéretei még nem teljesültek, ám politikai szempontból nem távozott üres kézzel. Az alaszkai csúcs a kamerák előtt erősítette meg béketeremtő imázsát, miközben Putyin gyakorlatilag igazolta Trump régóta hangoztatott állítását: ez a háború Joe Biden hibája volt, és Trump alatt nem robbant volna ki. Olyan elképzelések születtek a háborút lezáró területcseréket illetően, amelyek miatt Trump a korábban belengetett Moszkvának adott tíznapos ultimátumát elodázhatta.

Pánikban kapkodtak az európai vezetők

Az alaszkai csúcsról kizárt európai vezetők kétségbeesett rohanása Washingtonba nem a magabiztosság, sokkal inkább a tehetetlenség jele volt. Bár hangzatosan dicsérték Trump vezető szerepét, valójában semmit sem tudtak elérni. Nem kaptak garanciákat Ukrajna védelmére, nem tudták eltántorítani az amerikai elnököt a területcserék gondolatától, és még a közös európai biztonsági erő finanszírozása is kérdéses maradt.

A látvány is árulkodó volt: az európai politikusok inkább az események után loholó szereplőknek feszült szereplőknek tűntek, semmint önálló erőközpontnak.

Kevés fegyverük, csökkent gazdasági nyomásgyakorló képességük és hiányos stratégiájuk miatt befolyásuk a konfliktus kimenetelére elenyésző.

Ukrajna kilátásai sokat romlottak

Kijev nem kényszerült azonnali megadásra, ám a mérleg így is számára a legrosszabb: a nyugati támogatás politikai és katonai értelemben is gyengülőben van.

Trump világossá tette, hogy Ukrajna nem lesz NATO-tag, és területi engedmények nélkül nem képzelhető el béke. Ezzel szemben Zelenszkij semmit sem kapott cserébe: sem érdemi katonai segítséget, sem hiteles biztonsági garanciát, ráadásul a harctéri helyzet egyre romlik.

Az ukrán haderő emberhiánnyal küzd, miközben az oroszok fokozatosan nyomulnak előre a Donbaszban. Minden egyes elhúzódó hónap rontja Kijev tárgyalási pozícióit.

A három hét távlatából világos, hogy egyelőre Putyin további időt és legitimitást nyert a háború folytatásához. Trump saját politikai sikereihez szükséges szerepléshez jutott, miközben a háborúnak nem tudott véget vetni. Európa gyenge és megosztott szereplőként tűnt fel. Ukrajna pedig a legrosszabbat egyelőre elkerülte, de minden eddiginél szűkebb mozgástérrel néz a jövőbe.

A végső következtetés egyre inkább abba az irányba mutat, hogy a béke kérdése közvetlenül Moszkva és Kijev között fog eldőlni vagy katonai, vagy diplomáciai megoldással, miközben Amerika kivonul, Európa pedig érdemben nem tudja befolyásolni a helyzet alakulását.