POLITIK
Félelem, szorongás mindenütt.
Sorra döbbennek rá az uniós tagállamok lakói, hogy azonnali lépésekre van szükség annak érdekében, hogy a helyzet romlását megakadályozzák. Az illegális bevándorlás megjelenésével romlottak a bűnözési statisztikák és több nagyvárosban is kialakultak a no-go zónák. Mikor látja be végre a brüsszeli vezetés, hogy hatalmasat tévedtek? - tette fel a kérdést a Magyar Nemzet.
Migránserőszak söpör végig Európán
A múlt hónapban Brüsszelben több mint húsz lövöldözés volt, amelyek hét halálos áldozatot követeltek. A belga főügyész figyelmeztetett: ma bárki célponttá válhat az utcán.
Hollandiában egy 22 éves migránst vádoltak meg egy tinédzser lány meggyilkolásával és más támadásokkal is összefüggésbe hozták. Németországban egy amerikai fiatalembert szúrtak meg bevándorlók, miközben nőket próbált megvédeni. Eközben Nagy-Britanniában a bűnözés látványosan növekszik, és a migránsok elhelyezése elleni demonstrációk országos szintűvé szélesedtek.
A nyugati városok lakói egyre inkább kiszolgáltatottnak érzik magukat a fokozódó migránserőszak miatt. Ahogy a Magyar Nemzeten is beszámoltunk róla, óránként 13 telefonlopás történik és a szervezett bűnözői csoportok hatalmas erővel dolgoznak Londonban. 2017 óta több mint 50 százalékkal emelkedett a telefonlopási ügyek száma a brit fővárosban, ami komoly aggodalomra ad okot.
Thilo Sarrazin volt német pénzügyminiszter szerint Németország leépülése durvább mértéket ölt, mint azt a 15 évvel ezelőtt megjelent könyvében jósolta. A tömeges bevándorlás, a bűnözési mutatók romlása, az oktatás és a szakképzés súlyos hiányosságai és a gyenge gazdasági teljesítmény csak a hab a tortán. Sarrazin szerint a kérdés nem az, hogy Németország létezik-e majd száz év múlva, hanem, hogy az itt élő emberek németek lesznek-e vagy lesz-e bármi közük a német kultúrához.
Az illegális bevándorlás mára már visszafordíthatatlanul átalakította Európa társadalmi szerkezetét és identitását – állítja Nicolas Monti. A francia Observatoire de l’Immigration & de la Démographie (OID) igazgatója a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Feszten adott interjút a Magyar Nemzetnek, amelyben arról beszélt, miért tartja a magyar migrációs politikát egész Európa számára követendőnek, és miért vallott szerinte kudarcot Nyugat‑Európa integrációs modellje.
Ami biztosan kijelenthető, az az, hogy a bevándorlás már most is példátlan és előre nem látott módon változtatta meg Európa demográfiai szerkezetét
– fogalmazott Nicolas Monti, az OID társalapítója.
A bevándorlás már visszafordíthatatlanul átalakította Európa társadalmi szerkezetét és identitását – állítja Nicolas Monti.
„Ami biztosan kijelenthető, az az, hogy a bevándorlás már most is példátlan és előre nem látott módon változtatta meg Európa demográfiai szerkezetét” – fogalmazott Nicolas Monti, az OID társalapítója.
Az immár három éve működő francia OID agytröszt célja, hogy objektív adatokkal és jogi javaslatokkal segítse az észszerű bevándorláspolitika és a hatékony határellenőrzés kialakítását Franciaországban és Európában.
Monti, aki a Mathias Corvinus Collegium (MCC) által szervezett MCC Feszten adott interjút a Magyar Nemzetnek, arról beszélt, hogy a demográfiai változás különösen Nyugat-Európában látványos.
Ha megnézzük például a 2023-as születési adatokat, akkor először fordult elő, hogy Franciaországban az újszülöttek több mint 30 százalékának legalább az egyik szülője az Európai Unión kívül született. Ez egy drámai, példátlan változás.
Mint mondta, ez a változás a kultúrától az oktatáson át a gazdaságig minden társadalmi területre hatással van, de különösen szembetűnő a vallási térkép átalakulása.
Franciaországban ma Európa legnagyobb muszlim közössége él, és ez teljes egészében a bevándorlás következménye, hiszen az iszlám nem őshonos vallás Franciaországban
– magyarázta.
Szerinte a bevándorlók nagy száma, a migráció jellege és a politikai válaszok hiánya okozza a krízist. Kifejtette:
Olyan paradox helyzetben vagyunk, hogy a francia lakosság soha nem volt ennyire elutasító a tömeges bevándorlással szemben, és mégis, soha nem érkezett ennyi bevándorló Franciaországba, mint az elmúlt években.
Példaként említette, hogy az első tartózkodási engedélyek és a menedékkérelmek száma is megháromszorozódott az elmúlt évtizedekben.
A bevándorlók jellemzően nem európai országokból, különösen Afrikából érkeznek, és nehezen illeszkednek be a munkaerőpiacra. „Az elmúlt öt évben érkezett, munkaképes korú, nem európai bevándorlók mindössze 43 százalékának van munkája – ez majdnem 30 százalékponttal kevesebb, mint a francia átlag.”
Hozzátette: a problémák nem szűnnek meg a második generációval sem.
Az integrációs nehézségek – például a foglalkoztatás vagy a kulturális beilleszkedés terén – nem tűnnek el egyik generációról a másikra. Ezek megmaradnak, és súlyosak maradnak.
Szerinte az uniós migrációs politika jelenleg zsákutcában van. Egyrészt szigorú uniós szabályok kötik a tagállamok kezét – például a visszatoloncolás vagy az adminisztratív őrizet kérdésében –, másrészt hiányzik a tagállamok közötti együttműködés. Példaként említette Spanyolországot, amely „az egyik legnyitottabb migrációs politikát folytató nyugat-európai ország”, és amnesztiát tervez adni közel egymillió bevándorlónak.
Mivel Spanyolország a schengeni övezet része, ezek az emberek utána szabadon mozoghatnak és letelepedhetnek bármely másik schengeni országban – akkor is, ha azok nem támogatják ezt a fajta amnesztiát
– fogalmazott.
A francia Observatoire de l'Immigration & de la Démographie (OID) igazgatója hangsúlyozta:
A bevándorlás végső soron a demokratikus felhatalmazás kérdése, és valódi demokratikus felhatalmazás jelenleg csak nemzeti keretek között képzelhető el.
A migráció hatásait például hozva említette Spanyolországot, ahol háromféle migrációs nyomás jelentkezik: latin-amerikai, szubszaharai, valamint észak-afrikai, gyakran szezonális bevándorlás. Az utóbbi régióból érkezők közül sokan túllépik vízumuk érvényességi idejét. Hozzátette:
Spanyolország – akárcsak korábban Franciaország vagy Németország – ma már interetnikai feszültségekkel néz szembe, egy olyan országként, amely korábban homogén társadalom volt.
Monti különösen aggasztónak tartja, hogy megbomlanak a hagyományos közösségi keretek. Mint mondta, „egyre több helyen feszültséget okoz az a különbség, amely a családról, a női szerepekről vagy az apai tekintélyről vallott európai felfogás és azok között a szokások között húzódik, amelyek inkább kollektivista, tekintélyelvű és sokszor macsó kultúrákból érkeznek.”
A beilleszkedés feltételeit illetően úgy fogalmazott:
Nem lehet integrálni valakit egy olyan társadalomba, amely már nem tudja, kicsoda. Nem lehet integrálódni valamibe, ami éppen széthullik.
Szerinte az integráció csak úgy lehet sikeres, ha az állam határozott és következetes normákat állít fel, és a társadalom is hajlandó azokat betartani. „Nem egyértelmű, hogy a multikulturalizmus hivatalos politikái – mint amilyeneket az Egyesült Királyság, Hollandia vagy Németország alkalmazott – sikeresnek bizonyultak volna. A kudarcukat saját vezetőik ismerték el.”
Nicolas Monti végül Magyarország migrációs politikáját méltatta.
Elég feltűnő, hogy közel tíz évvel ezelőtt, a 2015-ös migrációs válság idején voltak hangok Közép- és Kelet-Európában – például Magyarországon –, amelyek sokkal realisztikusabb megközelítést követeltek. Most, tíz évvel később úgy tűnik, hogy ezek az aggodalmak már a nyugati országok többségében is megjelentek.
Kiemelte: „Sokan Nyugaton nem is tudják, milyen munkát végez Magyarország a határai védelmében. A tapasztalat azt mutatja, hogy a migránsok többsége nem is akart Magyarországon letelepedni – Németországba vagy Franciaországba tartottak. Ezért a határvédelem nemcsak Magyarországért, hanem egész Európáért történik.”
Ripost hírek
