Aljas módon megöltek egy jobboldali influenszert Amerikában

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ főigazgatója ezt írta Facebook-bejegyzésében:

Tegnap este óta gondolkodtam azon, hogy kitegyem-e az alábbi képet. A teljes felvételt nem akarom, elég volt egyszer is végignézni.  

Charlie Kirk-öt, amerikai jobboldali influenszert-véleményvezért tegnap megölték, merénylet áldozata lett egy egyetemi politikai fórumon. A golyó a nyakán találta el, életét a kórházban már nem bírták megmenteni. 31 éves volt, egy feleséget és két kisgyereket hagyott maga után.

Kirk pont azzal vált híressé az USA-ban, hogy "Prove me wrong!" ("Bizonyítsd be, hogy tévedek!") c. eseménysorozattal járta főleg az amerikai egyetemi kampuszokat – a liberálisokat is bőven. Eleinte csak kitett egy asztalt, meg egy széket, leült, és bárki odamehetett vitázni, ő pedig megvédte a konzervatív-keresztény álláspontot. Migráció, genderideológia vagy éppen nemzeti identitás kapcsán. Normálisan, kedvesen, gyűlölködés nélkül.

De persze nem ez volt az első alkalom, hogy Kirk-öt – vagy más jobbos közéleti személyiséget – megtámadták ilyen, vagy hasonló eseményeken a tengerentúlon. A Black Lives Matter, a woke és a cancel culture szárba szökkenése óta rendszeressé vált az egyetemeken, fórumokon, nyilvános tereken a progresszív-baloldali fősodortól eltérő véleményt vallók lökdösése, a trágár bekiabálások, beszédeik ellehetetlenítése, vagy éppen betiltása. A legutóbbi hullám a palesztinpárti tüntetések kapcsán volt, amikor az amerikai zászlót égető "szabadságpárti" fiatalok ellen felszólaló zsidó egyetemistákat kezdték vegzálni rendszeresen. 

Aztán az elnökválasztási kampányban sikertelen merényletkísérlet Trump ellen – de lehet, a neki szánt golyót most Charlie Kirk kapta meg.

Azonban a mainstreamtől eltérő politikai álláspont miatti uszító, életellenes stílus és gyakorlat már rég itt van a mi szűkebb régiónkban is. A Trump elleni merényletkísérletet követte a Robert Fico elleni, majd pár hete a cseh miniszterelnök-jelöltet, Andrej Babišt támadták meg egy koncerten.

Idehaza sem sokkal jobb a helyzet. A balos sajtó számára mindig nagy elégedettségre ad okot a "mocskosfideszezés" a koncerteken – melyeken hol a miniszterelnök fejbelövését imitálják, hol arról beszélnek, hogy mi lesz akkor, ha majd felakasztják. 

És ez csak a színpad lenne, elvont teátrális aktus? Nem éppen. Amit "hivatalosan" felmutatnak művészek, politikusok, az egy idő után tükröződik a hétköznapi cselekvésekben. Normálissá válik. Így a "szeretetország" jegyében nálunk még csak (?) ott tartunk, hogy a konzervatív újságírót akasztással fenyegetik, a védelmére kelő, babát a kezében tartó (!) kismamát meg fenyegetőleg körbeállják és megfélemlítik - vagy a fiatal jobboldali riportert taszigálja a magára kormányaspiránsként tekintő párt egyik vezetője. A Tisza rendezvényein rendszeressé vált, hogy aki nem megfelelőt kérdez Magyar Pétertől, azt legalább verbálisan abuzálják. 

Azért írtam fentebb az amerikai példákat, mert az USA-ban is így kezdődött. Először fórumokon, szóban, aztán tettlegességgel, végül golyókkal. 

Mi itt Magyarországon békében és nyugalomban szeretnénk élni. A hazánkért küzdünk és harcolunk, akár kemény szópárbajokkal is, de hergelésnek, uszításnak, a másik emberi mivoltát megkérdőjelező hangnemnek és stílusnak nincs helye. A fizikai erőszaknak pedig még úgyse.

Ha ezt engedjük, ha normálisnak tekintjük és nem szólalunk fel, hogy a "független sajtó" egy vállrándítással elintézi a "művészi" fejbelövést, meg heherészve adja tudtul, hogy Ruszin-Szendi csak "nevetve ölelgette" a mandineres kollégát, nem lesz hova hátrálni.

Mert mindennek az a vége, ami tegnap Utah-ban történt.

"Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen, de ne féljetek, én meggyőztem a világot". (Jn 16,33)

Mi nem félünk. Mi hiszünk. 

Még egyszer Isten nyugosztalja Charlie Kirk-öt.