Mi várható most az ukrán-orosz háborúban?

Az orosz–ukrán háborúról írt véleménycikket az amerikai hadsereg nyugalmazott alezredese, Daniel L. Davis. Davis – aki most stratégiai elemző – eredetileg azzal vált ismertté, hogy magas rendfokozatú tisztként az elsők között fogalmazott meg éles kritikákat a közel-keleti amerikai jelenléttel kapcsolatban, jelentései végül a kongresszus elé kerültek, ahol sok törvényhozóra voltak hatással. Most úgy látja: az Egyesült Államok nem támogathatja tovább Ukrajnát a kudarc felé vezető úton - idézi a hirado.hu.

A Fehér Ház július közepén még ötvennapos ultimátumot intézett Moszkvához: ha Vlagyimir Putyin addig nem egyezik bele feltétel nélküli tűzszünetbe Ukrajnában, akkor az Egyesült Államok másodlagos szankciókat vet ki az orosz energiahordozókat vásárló államokra. Donald Trump amerikai elnök július végén aztán váratlanul 10–12 napra rövidítette le a határidőt, mondván: „csalódott Putyin elnökben.” A hangzatos fenyegetés azonban aligha változtat a frontvonalak valóságán – és még kevésbé kényszeríti engedményekre a Kremlt.

Moszkva csak legyint az ultimátumra

Az orosz külügy céljaival összhangban eljáró Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök sötét jóslattal reagált: az efféle zsarolás „lépés a háború felé, nem Kijevvel, hanem magával Amerikával”. Davis szerint Putyin számára a helyzet egyértelmű. A gazdaság 2022-es megingás után alkalmazkodott a nyugati nyomásgyakorláshoz, az orosz hadigépezet – ha lassan is, de – folyamatosan halad előre. A front délen és hosszú ideje Oroszországnak kedvez, az ukrán hadsereg tartalékai pedig fogyatkozik, mivel a NATO lőszerutánpótlása is apad.

A Fehér Ház többé nem tud olyan ütőkártyát villantani, amellyel Putyin önként föladná a már megszerzett pozícióit.

Trump a kereskedelmi fenyegetéseikkel, könnyen még inkább Amerika ellen hangolhatja az orosz energiahordozókat vásárló Kínát, Indiát és Braziliát. Mivel Washington ezekkel az államokkal amúgy is épp egy kereskedelmi vita közepén jár, ezért a fenyegetések elmélyíthetik az ellentéteket. A Kína elleni 145 százalékos vámháború már egyszer megrázta az amerikai ellátási láncokat, és ha beváltja fenyegetéseit, akkor az USA saját gazdaságát sodorhatja recesszióba, miközben Moszkva újabb trükkökkel más piacokra terelheti az energiahordozóit.

Katonailag megfordíthatatlan a helyzet

Davis szerint nincsen katonai útja annak, hogy Kijev visszaszerezze a 2022 óta elvesztett területeit. Az ukrán hadsereg ember- és eszközveszteségei kritikussá váltak, a nyugat-európai fegyvergyártás pedig képtelen olyan ütemben pótolni a lőszereket, amilyen tempóban az ukrán tüzérségnek fogyasztania kellene azokat.

A Kreml tehát nyugodtan megengedheti magának, hogy elutasítson bármiféle ultimátumot, újabb szankciók ide vagy oda, a terepen Oroszországnak kedvez az állás.

Az Oroszországgal szemben bevezetett szankciók ugyan jelentősen megnehezítették Moszkva dolgát, de mostanra már kidolgozták a módszereket, amik biztosítják az erőforrásokat a hadviseléshez.

Biden a konfliktus elején kijelentette, hogy „súlyos árat fizettet az orosz gazdasággal”, és 2022-ben kemény szankciókat vetett ki Moszkvára – ám Davis állítja, hogy ez a stratégia mostanra totális kudarcot vallott.

Oroszország gazdasága, amely eleve csak lazán kapcsolódott az amerikaihoz, alkalmazkodott, kikerülte a nyugati nyomást, és ellenállóbbá vált a külső befolyással szemben – az orosz hadsereg háborús teljesítménye ma pedig egyértelműen jobb, mint 2022 óta bármikor.

Miért rontanánk tovább a saját helyzetünket egy katonailag és gazdaságilag elérhetetlen cél hajszolásával? – teszi fel a kérdést a nyugállományú alezredes.

Javaslata szerint Trump elnöknek fel kellene hagynia a nyomásgyakorlással Putyinra, mivel úgysem tudja rávenni őt, hogy a saját érdekei ellen cselekedjen. Ez a Biden-kormány alatt sem vált be, Trump második ciklusának első hat hónapjában sem működött, és a jövőben sem fog – állítja a számos harcmezőt megjárt elemző.

Daniel L. Davis szerint Donald Trumpnak a konfliktusban az Amerika érdekek védelmére kell törekednie. Az elnöknek ki kellene jelentenie, hogy az Egyesült Államok az elmúlt három és fél évben mindent megtett Ukrajna győzelméért, amit tudott, de az nem sikerült. Értelmetlen lenne folytatni az eddig kudarcot vallott erőfeszítéseket, ehelyett az összes amerikai segítséget meg kell szüntetni, és a Kijevet támogató amerikai katonai személyzetet haza kell vezényelni.  Innentől Ukrajnára és Európára lenne bízva, hogy folytatnak-e egy értelmetlen háborút, vagy megkötnek egy csúnya alkut.

Ez esetben pedig Trump erőforrásokat szabadíthatna fel, hogy az amerikai nemzetbiztonságot erősítse:

energiát és pénzt fordíthatna a kimerült fegyverkészletek pótlására, különösen a fogyatkozóban lévő elfogórakéták és tüzérségi lövedék készletekre.

„Ha tovább apasztjuk a raktárkészleteinket, vagy termelésünket egy másik országba irányítjuk, azzal csak tovább gyengítjük Amerika védelmi képességét” – zárta gondolatait a többszörösen kitüntetett veterán.

Oroszország lassan, de biztosan nyomul előre, miközben Kijev az ember-, muníció- és eszközhiány szorításában próbál túlélni. A nyugati fegyversegély apadozik, és a nemzetközi politika is hátrál: halványulnak a Kijevnek tett ígéretek, erősödik az Ukrajna támogatásával szembeni ellenállás. A The American Conservative szerint minden egyes újabb fegyverszállítmány csak késlelteti a háború tragikus, de elkerülhetetlen végkimenetelét.

Az ukrajnai háború egy olyan történet, amelynek soha nem lett volna szabad elkezdődnie. Washington 2022 januárjában visszautasította a kétoldalú biztonsági tárgyalásokat Moszkva követeléseivel kapcsolatban. A következő pillanat, amikor a konfliktus még nyugvópontra juthatott volna, 2022 tavaszán volt. Az akkor körvonalazódó isztambuli békétől végül Ukrajna nyugati bátorításra elállt.

Kijev nem felindulásból állt el a tárgyalásoktól 2022-ben, hanem mert olyan ígéreteket kapott nyugati partnereitől, amelyek tudatában úgy értékelte, sikeresen ellenállhat.

Korlátlan idejű fegyverszállítás, NATO-csatlakozási ígéret, EU-integráció és Ukrajna nemzetközi jogi határainak visszaállítása Oroszország meggyengülésével. Ma ezen célok egyike sem látszik valóságosnak, miközben Ukrajna hadereje felőrlődik, a nyugati segélycsap pedig már alig csepeg.

Oroszország belendült, Kijev levegőért kapkod

Júniusban az orosz erők 556 négyzetkilométert foglaltak el, ami 2024 novembere óta a legnagyobb havi területnyereség. A frontvonal nő, a védők pedig ember- és lőszerhiánnyal küzdenek. Az orosz hadsereg jelentős erőket csoportosított a Szumi és Pokrovszk városokat övező területekre, és már jelenleg is nagy nehézségekbe ütközik a keleti ukrán alakulatok utánpótlásának biztosítása. Mindemellett Moszkva nemrég elfoglalta a Dobra lítiummezőt – az egyik leggazdagabb ukrán stratégiai érctartalékot –, ezzel gazdasági csapást is mért Kijev és a Washington közötti ásványkincsalkura.

Parázsló égbolt, üres rakétakészletek

Az orosz rakéta- és drónzáporok nemcsak pusztító károkat okoznak, hanem kimerítik Ukrajna légvédelmét is. Miután elfogytak a NASAMS- és Patriot rendszerek rakétái, Kijev kénytelen F–16-os flottájával drónokat vadászni. Ráadásul a Pentagon – egy globális készletfelmérés után, amelyet az Irán elleni csapásmérések tettek szükségessé – ideiglenesen befagyasztotta a Patriot rakéták és precíziós lőszerek szállítását. A fegyverszállítások korlátozásának feloldásáról a napokban érkeztek új hírek.

Visszalépés a diplomáciában is

A hágai NATO-csúcson idén már nem szerepelt az „Ukrajna visszafordíthatatlan útja a tagság felé” formula. A deklaráció csupán a tagállamok szuverén támogató döntéseit idézi – azaz a közös garancia helyett nemzeti mérlegelésre bízza, hogy ki és milyen mértékben akar segíteni Ukrajnának. Mindeközben több EU-tagállamban megfordult a közhangulat, és nem pártolják Ukrajna további támogatását.

Oroszország lassan, de biztosan morzsolja fel ellenfelét a fronton. A hátországban Kijev légvédelmi ernyője már nem működik, a nyugati raktárak kimerülőfélben vannak, a gazdaságilag ígéretes területek orosz kézre jutnak. A politikai horizonton szertefoszlani látszanak Ukrajna NATO- és EU-csatlakozási reményei, a szankciós nyomás fokozása pedig egyelőre csak a szavak szintjén mozog.

Minél előbb ismeri el a valóságot Ukrajna és köt Oroszországgal egy kompromisszumos, tartós egyezséget, annál kevésbé lesz tragikus a végkimenetel számára. Minden újonnan küldött fegyver és rakéta csak kitolja – de meg már nem fordítja – a háború Ukrajna számára keserves menetét.