Ez az EU-USA vámszerződés titkos záradéka?

Az Európai Unió és az Egyesült Államok között nemrégiben létrejött megállapodás – amelyet Európa-szerte számos kritika ért – első ránézésre csupán kereskedelmi kérdéseket rendezett. Pár nappal később azonban napvilágot látott a hír, hogy a dokumentum egy titkos záradékot is tartalmazott. Most úgy tűnik, fény derülhet arra, miről is szólt valójában az elhallgatott rész: a Die Welt értesülései szerint a háttérben egészen másfajta alkuk köttettek.

Donald Trump amerikai elnök még július végén állapodott meg az új vámtarifákról Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével Skóciában. A kritikusok szerint a klubházban sorra kerülő egyeztetésen a bizottsági elnök egy olyan megállaodásba ment bele, amelyet alárendeltségi viszonynak tartanak. Mint ismert, szinte az összes európai vámtarifát nullára csökkentették, azonban az amerikai vámtarifát pedig 15 százalékra emelték.

Akadt olyan vélemény is, amely szerint Ursula von der Leyen Európa meghajolt az Egyesült Államok elnökének minden követelése előtt, ami miatt jogosan merült fel a kérdés: miért egyezett bele von der Leyen mindebbe? Az egyik központi ok ritkán kerül nyilvános megvitatásra, ugyanis kevés köze van a kereskedelemhez, és sokkal inkább a háborús félelemhez.

Erről először az Európai Bizottság alelnöke, Maros Sefcovic beszélt, akinek elmondása szerint a hivatalosan kereskedelmi egyezményként meghirdetett megállapodás jóval többről szól. Mint fogalmazott: „Ez nem csak a kereskedelemről szól, hanem a biztonságról, Ukrajnáról és a jelenlegi geopolitikai helyzetről is.” A bizottság alelnöke elmondta, az EU célja az volt, hogy biztosítsa Washington további katonai és politikai támogatását Ukrajna számára.

A Fidesz–KDNP EP-képviselői, reagálva Sefrovic nyilatkozatára, közleményben követelték az ukrán érdekeket szolgáló titkos záradék nyilvánosságra hozatalát. A kormánypárti politikusok szerint  Ursula von der Leyen és a jelenlegi brüsszeli vezetés ezzel továbbra is az európai adófizetők pénzéből finanszírozná a háborút – a polgárok megkérdezése nélkül.

Orbán Viktor miniszterelnök is megemlítette a titkos záradékot a Kossuth rádiónak nyilatkozva, amikor azt mondta: „Ha Ukrajnáról akarunk megállapodást kötni az amerikaiakkal, azt nem egy vámmegállapodás titkos záradékaként kell tenni, hanem le kell választani, külön ki kell tenni az asztalra és külön meg kell tárgyalni”.

A Die Welt értesülései szerint

Brüsszeli tisztviselők zárt ajtók mögött azt mondják, hogy ha Trump nem kapja meg, amit akar, akkor egy orosz támadás esetén magára hagyhatja Európát.

A kontinens alig tudja megvédeni magát, továbbra is Washington segítségére szorul, repülőgépekre, bombákra és „az USA-ban gyártott” rakétákra. A közgazdászok és politikusok ezért valami újat javasolnak: egy védelmi bankot. Egy nagy, közös pénzintézetet, amely finanszírozza a fegyverek fejlesztését és beszerzését.

„Egyértelmű, hogy Európának újra kell fegyverkeznie, de eddig hiányzott hozzá a pénz”

– mondja Said Werner német közgazdász, a projekt tanácsadója. Elmagyarázza, hogy ez a pénzintézet egy engedéllyel valószínűleg 20 hónapon belül működőképes lehetne, és – a Világbankhoz hasonlóan – a világ minden tájáról fogadhatna tagokat, beleértve az EU tagállamait is, például Nagy-Britanniát, Kanadát, Ausztráliát, Dél-Koreát és Japánt. Werner  úgy fogalmaz: „Mindenki, aki osztja az értékeinket.”

A kérdés az, hogyan tudja Európa finanszírozni a biztonságot és a szuverenitást. A kontinens fel akar készülni egy esetleges háborúra Oroszországgal, és nagyobb függetlenségre törekszik Amerikától. Az EU lassan átalakul egy piactérből és szabadkereskedelmi övezetből egy katonai unióvá, ezt pedig valahogy meg kell fizetni.

Brutális mennyiségű pénzre van szükség

A jelenleg tárgyalt lehetőségek egyike sem tűnik reálisnak. Németország ellenzi az eurókötvényeket, amelyek közös adósságot jelentenének, attól tartva, hogy felelősségre vonják a gazdaságilag gyengébb országokat, mint például Olaszországot vagy Görögországot. A magasabb nemzeti katonai kiadások pedig aligha megvalósíthatóak szűkös államháztartások idején. Létezik azonban egy SAFE nevű EU-program is, amely a „Security Action for Europe” (Biztonsági Akciók Európáért) rövidítése. Az ötlet szerint a Bizottság hiteleket venne fel, és azokat kedvező kamatozású európai kormányoknak adná át. Probléma azonban, hogy a keretösszeg csak 150 milliárd eurót tesz ki, ami sok szakértő véleménye szerint túl kevés.

A brüsszeli Bruegel agytröszt és a Kieli Világgazdasági Intézet elemzése szerint

az EU-nak évente további 250 milliárd euróra van szüksége ahhoz, hogy amerikai támogatás nélkül is megvédhesse magát Oroszországtól.

A közgazdászok szerint ehhez 50 dandárt kellene létrehozni 300 000 katonával és 3400 új tankkal, ami meghaladná a kontinens összes jelentős fegyveres erejének jelenlegi készletét.

Sokan úgy látják, hogy a Fegyverek Világbankja lehet a megoldás.

A vízió politikai lendületet vesz a nyilvánosság számára nagyrészt észrevétlenül. A szakértők DSR Banknak nevezik, ami a Védelmi, Biztonsági és Ellenállóképességi Bank rövidítése. Az ötletgazda Rob Murray, egykori brit tiszt és magas rangú NATO-tisztviselő volt.

Az uniós törvényhozók a közelmúltban megvitatták a koncepciót, és elfogadtak ezzel kapcsolatban egy nyilatkozatot, melyben az áll: „az Európai Parlament határozottan felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák egy Védelmi, Biztonsági és Ellenállóképességi Bank létrehozását”. A banknak „multilaterális pénzügyi intézményként” kellene működnie, „amely hosszú lejáratú, alacsony kamatozású kölcsönöket nyújt a kulcsfontosságú nemzetbiztonsági prioritások támogatására”.

Egy, John Healey védelmi miniszter és Rachel Reeves pénzügyminiszter vezette brit munkacsoport ebben a hónapban szintén a DSR Bank létrehozását javasolta. A csoport egy jelentésben azt írta, hogy Londonnak központi szerepet kell játszania, és „a védelmi beruházások vezető globális központjává” kell válnia. Luke Charters munkáspárti képviselő pedig azt mondta:

„Egy globális fegyverbank lehetne a legjelentősebb intézkedés kollektív biztonságunk érdekében közel 80 év alatt.”

Az ötletről állítólag többször is szó esett a 27 EU-tagállam tisztviselőinek és minisztereinek találkozóin.

Ha sikerül, egy új globális pénzügyi szervezetet hoznának létre, melyből sok másik már létezik: a Világbank például a szegénység ellen küzd, az Európai Beruházási Bank finanszírozza az éghajlatvédelmet és az infrastruktúrát, a Nemzetközi Valutaalap pedig segíti a pénzügyi nehézségekkel küzdő kormányokat.

Az intézmény azért lenne felelős, amit mindenki más inkább elkerül: gránátok, aknák, tankok, drónok és tengeralattjárók.

Hogyan működne a valóságban?

Tagjai – mint például Németország, Nagy-Britannia és Olaszország – pénzt utalnak át. A bank ezeket a betéteket arra használja fel, hogy olcsón, tőkeáttétellel tőkét vonjon be, amely egy nagy alap hoz létre. Ebből az alapból olyan országoknak lehet hiteleket nyújtani, amelyeknek normális esetben magas kamatlábakat kellene fizetniük, mivel hitelképességüket gyengének tartják. Fontos, hogy minden ország csak a saját adósságát szolgálja ki; senki sem felelős másokért. „Európa pénzügyi erejét a nemzeti költségvetések túlterhelése vagy a kockázatok közös megosztása nélkül lehetne egyesíteni” – mondta Werner.

Az EU jelenlegi eszközei – mint például a „Safe” – vészhelyzetekre szolgálnak.

Brüsszelnek 27 kormánnyal kell koordinálnia ezeket, és általában elhamarkodottan hozza létre őket. A DSR Bank ezzel szemben a védelem állandó finanszírozását hivatott biztosítani, állandó politikai viták és a gazdaság szeszélyeinek figyelembevétele nélkül.

Nem eszik olyan forrón a kását

Az ötlet etikai, politikai és gazdasági kérdéseket is felvet. Vajon a DSR Bank beindíthat egy fegyverkezési spirált, és arra késztetheti az államokat, hogy elhanyagoljanak más területeket, például az oktatást, a klímavédelmet vagy a digitalizációt? Ki dönti el, hogy milyen fegyvereket vásárolnak és hol? A szakértők úgy vélik, hogy az egész csak akkor működik, ha a beszerzést nemzeti preferenciák nélkül végzik.

„Kívánatos lenne felhagyni a védelmi protekcionizmussal, de ez nagyon valószínűtlennek tűnik” – mondja Paul Taylor, a brüsszeli székhelyű European Policy Centre agytröszt munkatársa, aki úgy véli, hogy a nagy fegyveriparral rendelkező országok valószínűleg nem lesznek hajlandóak erre. Franciaország például következetesen ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-tagállamok Európában vásárolják a fegyvereiket.

Ráadásul valószínűleg nem minden ország lelkesedik egy fegyverbank létrehozásáért.

Ausztria és Írország kormánya például semlegességi politikát folytat, és a színfalak mögött fenntartásait fejezi ki. A Die Welt szerint Magyarországot is valószínűleg nehéz lesz meggyőzni. Kérdés, mi történik ezután? A nyári szünet után Európa állam- és kormányfői megvitatják, milyen intézkedéseket tehetnek a nemrégiben elfogadott új NATO-célkitűzés elérése érdekében, amely a bruttó hazai termék öt százalékát védelemre fordítja. Uniós források szerint pedig a Fegyverzeti Bank kérdése valószínűleg szerepet játszik ebben.