Újabb részletek: Amerikai katonák irányították az ukrán háborút

Az orosz–ukrán háborúban döntően az Egyesült Államok végezte el a felderítést, választotta ki a célpontokat, tervezte meg a hadműveleteket, és amerikai fegyverek mértek csapást a célpontokra. Ukrajnára többnyire csak a ravasz meghúzásának feladata jutott: katonáival végre kellett hajtania a sikerhez szükségesnek ítélt műveleteket -írta a hirado.hu a New York Times oknyomozó cikke alapján.

A cikk szerint a kijevi vezetésnek külön engedélyt kellett kérnie, ha az amerikai érdekekkel nem teljesen egybevágó műveleteket akart végrehajtani, és végül az ilyen műveletek vezettek súlyos bizalmi töréshez a Biden-adminisztráció utolsó hónapjaiban.

2022 tavaszán, röviddel miután az orosz csapatok megindították támadásukat, a németországi Wiesbadenben megszületett egy szövetség. A különböző amerikai hírszerző szolgálatok, köztük a CIA, az NSA, a DIA, valamint a brit hírszerzés ott és akkor nem csupán együttműködésre tett ígéretet Ukrajnának, hanem gyakorlatilag átvették a hadviselés irányítását is. Az ukrán vezérkar attól a pillanattól kezdve nem csak tanácsokat kapott, hanem konkrét célpontokat, parancsokat, valamint engedélyeket. A később kilőtt rakéták útját nemcsak csak az azokat indító ukránok határozták meg, hanem egy felhőalapú amerikai információs rendszer, amely minden találat sikere mögött állt.

A kelet-ukrajnai Donyecki területen tartott gyakorlat 2024. december 1-jén, az Ukrajna elleni orosz háború alatt (Fotó: MTI/EPA/Az ukrán 24. gépesített dandár sajtószolgálata)

A titokról a leplet egy közel egy éven át készülő tényfeltáró cikk rántotta le, amelyet a The New York Times közölt. Több mint háromszáz jelenlegi és volt amerikai és európai politikai döntéshozótól, védelmi és hírszerzési tisztviselőktől, valamint katonatisztektől összegyűjtött információk alapján készült az írás.

A tisztviselők információi alapján kiderült, hogy az amerikai hadsereg az ukrán hadmozdulatok és csapásmérések tényleges irányítója volt – nemcsak Ukrajna területein, de idővel a csapásméréseket illetően Oroszország határain belül is.

Az amerikaiak egyre nagyobb hatótávolságú fegyvereket szállítottak, de azok irányítását sosem adták ki a kezükből, azokhoz egy távolról bármikor kikapcsolható digitális kulcs tartozott, így csak akkor működhettek, ha megvolt a használathoz az amerikai engedély. Amit az Egyesült Államok folytatott az hadviselés volt a javából – de úgy, hogy papíron tagadható legyen. Egy olyan háború bontakozott ki, amelyet Amerika vív ukrán katonákkal és ukrán felelősséggel.

Az együttműködést a félelem terelte a színfalak mögé. Nagy volt a kockázata, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy tekint a történtekre, mint a vörös vonal átlépésére, és beváltja gyakran hangoztatott nukleáris fenyegetéseit

– írta a The New York Times.

A félelmek nem voltak alaptalanok, Oroszország a háború folyamán többször is komolyan fontolóra vette a nukleáris csapásmérés lehetőségét. Legelőször akkor volt jelentős kockázata, hogy a konfliktus kiszélesedik, amikor az Egyesült Államok átadta Ukrajnának az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajójának, a Moszkva cirkálónak a koordinátáit, amelyet Ukrajna ezt követően azon nyomban el is süllyesztett.

Befolyásos tisztviselők visszaemlékezései szerint az ukránok és az amerikaiak minden reggel összegyűltek, hogy számba vegyék a felderített orosz fegyverrendszereket és szárazföldi erőket, és meghatározzák a legnagyobb értékű célpontokat.

Volt egy olyan pont a háborúban, amikor 50 százalékra becsülték a nukleáris fegyverek bevetésének esélyét

Az amerikaiak a hivatalos kommunikációban elkerülték, hogy az átadott koordinátákat célpontoknak nevezzék, helyette „érdeklődésre számot tartó pontok” néven hivatkoztak azokra. A protokollal be akarták biztosítani, hogyha valaha felteszik a kérdést az amerikai katonáknak, hogy átadtak-e célpontokat Ukrajnának, akkor eskü alatt is mondhassák, hogy nem adtak – mondta egy amerikai tisztviselő.

A kockázatokat csökkentendő a Fehér Ház megtiltotta a stratégiai fontosságú orosz vezetők, például Valerij Geraszimov vezérkari főnök tartózkodási helyéről szóló hírszerzési információk megosztását. „Képzeljék el, milyen lenne számunkra, ha megtudnánk, hogy az oroszok segítettek egy másik országnak meggyilkolni a vezérkari főnökünket! Háborút indítanánk!” – így érvelt egy magas rangú amerikai tisztviselő a döntés mellett.

Vlagyimir Putyin orosz elnök és Szergej Szurovikin (Fotó: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Klimentyev)

Az írásban arra is kitértek, hogy amikor 2022 végén a déli fronton kezdett aggasztóvá válni a helyzet az oroszok számára, az amerikai hírszerzés sikeresen lehallgatta Oroszország akkori ukrajnai parancsnokának, Szergej Szurovikin tábornoknak egy beszélgetését, amelyben arról beszélt: taktikai nukleáris fegyvereket is bevethetnének, hogy megakadályozzák az ukránokat abban, hogy átkeljenek a Dnyeper folyón.

„Addig a pillanatig az amerikai hírszerző ügynökségek 5-10 százalékra becsülték annak esélyét, hogy Oroszország nukleáris fegyvereket vet be Ukrajnában. Az esetet követően 50 százalékra becsülték annak valószínűségét”

– állítják a cikkben.

Az elbukó ukrán ellentámadás hozta az első komoly törést az együttműködésben

A hamarosan következő 2023-as nagy ukrán ellentámadásnak kiütéses győzelmet kellett volna elérnie, ehelyett dicstelen bukás lett belőle. Ukrajna itt ellentmondott, nem fogadta el az amerikai terveket, visszautasította a 25 év alattiak besorozásának ötletét, az ellentámadásra rendelkezésre álló szűkös erőit pedig megosztotta, hogy a politikailag fontos bahmuti harcokban is fel tudjon mutatni valamilyen sikert. Az amerikaiak a kudarc után Ukrajnát okolták, hogy nem volt elég hatékony és nem vezette jól a művelet.

Tizenöt hónappal a háború kezdete után elérkezett a fordulópont. „Ekkor kellett volna elsétálnunk”

– osztotta meg utólag véleményét egy újabb magas rangú amerikai tisztviselő.

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök (k) és Olekszandr Szirszkij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka (j) (Fotó: MTI/AP/Ukrán elnöki sajtószolgálat)

A stratégiai kudarc után belső válság következett. A népszerű Valerij Zaluzsnyij vezérkari főnököt Zelenszkij leváltotta, helyére egy lojalista katonát ültetett. Olekszandr Szirszkij, a hadseregben csak „Hentesként” emlegetett tábornok a katonai teljesítmény helyett a politikai lojalitást képviselte. Vezetése alatt felpörgött a kényszersorozás gépezete, amely nagy nyugtalanságot okoz a mai napig az ukrán társadalomban. A férfiak bujkálnak, a metróállomások kerülendő zónákká váltak. A besorozottak közül sokan öngyilkosságot kísérelnek meg, a toborzási küzdelem is egyfajta belső hadjárattá fajult – miközben a nyugati vezetők, és az ukrán média többnyire igyekszik hallgatni az ukrán társadalom csökkenő lelkesedéséről.

Az azóta eltelt több mint egy évben is a sorkötelezettségi korhatár leszállításának kérdése volt az egyik legfőbb forrása a Nyugat és Ukrajna közötti feszültségeknek. „Tyúk vagy tojás vita”, hogy azért nem toboroznak az ukránok több katonát, mert nincs elég felszerelésük hozzá, vagy azért nem érkezik több felszerelés, mert nincs elegendő katona.

Joe Biden amerikai elnök védelmi minisztere, Lloyd Austin próbált nyomást gyakorolni Zelenszkijre hogy tegyen egy még nagyobb és merészebb lépést, és 18 éves kor felett minden korosztályt tegyen hadkötelessé. Zelenszkij visszautasította a kérést: „Miért hívnék be több embert? Nincs semmilyen felszerelésünk, amit odaadhatnánk nekik.”

„A tábornokai azt jelentik, hogy az egységei létszámhiányosak. A jelenlegi felszerelésükhöz sincs elég katonájuk”  – emlékezett vissza egy tisztviselő Austin miniszter válaszára.

Kiderült, hogy valakinek el kell vinnie a vesztes háború felelősségét

2024 beköszöntével a Biden-kormányzat kénytelen volt folyamatosan átlépni a saját vörös vonalait, csak azért, hogy az ukránokat még játékban tudja tartani. Bidenék a háború kezdetétől azt próbálták kommunikálni, hogy támogatják Ukrajnát – de nem harcolnak helyette.

Azonban nyilvánvaló, hogy a Wiesbadenben létrehozott műveleti központ nem tanácsadó szerepet töltött be, hanem valós idejű katonai irányítást látott el. Azzal pedig, hogy az amerikai hírszerzés jóváhagyott Oroszországon belüli célpontokat is, megszűnt az utolsó vörös vonal is.

Volodimir Zelenszkij és Donald Trump amerikai elnök a washingtoni Fehér Ház Ovális Irodájában (Fotó: MTI/EPA pool/Jim Lo Scalzo)

Donald Trump amerikai elnök visszatérése mindent felborított. Azonnali tűzszünetet szeretne, valamint egy Putyinnal kötendő alkut, miközben sokat ostorozza Ukrajnát. A háttérben azt lebegteti, megszünteti az amerikai hadműveleti támogatást. Ha ez megtörténik, az ukrán hadsereg helyzete – a The New York Times szerint – egyik napról a másikra összeomolhat.

Putyin számára nagy lehetőség nyílt meg. Nemcsak az ukrán területek végleges megszerzésére van alkalma, hanem arra is, hogy feltételeket diktáljon a Nyugatnak. A háború, amelyet a NATO éveken át próbált eltagadni – miközben a most kiszivárgó információk szerint Ukrajna mögé bújva aktívan alakította azt –, most hirtelen az ő vereségükké válhat.

A nyugati világ megpróbálta irányítani a háborút anélkül, hogy a nevére venné azt. Most pedig, amikor a helyzet tarthatatlan, sem Amerika, sem Európa nem tudja, hogyan hátráljon ki belőle méltósággal. Az európaiak tovább folytatnák a harcot, amíg nem az ő feltételeik szerint zárul a konfliktus, Amerika viszont inkább a számára fontos területekre fordítaná a figyelmét. Miközben a nyugati világ mélyen hallgat arról, hogy éppen elveszít egy háborút, a felelősség elől nem fognak tudni elugrani, valakire rá fog égni a vereség bélyege. Az áldozatul előre lökött ukrán katonák egyre hiábavalóbb módon, de továbbra is hősiesen harcolnak a korábbi elhibázott stratégiát követve.