Az oroszok szerint a NATO készül háborúra, nem ők

Az euroatlanti központú nemzetközi struktúrák nem tudták biztosítani a régió stabilitását és biztonságát, és most e közösség tagjai egy újabb nagy háborúra készülnek – ezt Szergej Lavrov a törökországi diplomáciai fórumon jelentette ki.

Lavrov szerint az euroatlanti közösség háborúra készül

Fotó: Anadolu via AFP/Anadou/Russian Foreign Ministry Press Service

Az orosz külügyminiszter szombaton a törökországi Antalyában tartott kérdezz-felelek ülésen tette a megjegyzéseket. Lavrov bírálta az általa „euroatlanti struktúráknak” nevezett szervezeteket, köztük az Európai Uniót és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetet (EBESZ), kijelentve, hogy a csoportok nem teljesítették a meghirdetett céljaikat.

„A második világháború utáni biztonsági kérdéseket közös térségünkben az euroatlanti logika határozta meg. A NATO és az EU alapvetően európai volt” – tette hozzá Lavrov.

„Az EU nemrégiben megállapodást írt alá a NATO-val. Az EU most már az euroatlanti politika része – ehhez kétség sem férhet –, beleértve azt is, hogy a területét rendelkezésre bocsátja a szövetség azon terveihez, hogy keletre, délre, nem tudom, hová máshová költözzön” – hangsúlyozta, nyilvánvalóan a 2023 elején aláírt, az EU–NATO-együttműködésről szóló, közös nyilatkozatra utalva.

„Úgy vélem, hogy ezek az euroatlanti struktúrák megbuktak. Nem sikerült megerősíteniük a biztonságot és a stabilitást. Az euroatlanti struktúráknak végső soron éppen az ellenkezőjét sikerült elérniük, a nemzetközi feszültségeket szították, és »remilitarizálták Európát«” – hívta fel a figyelmet Lavrov.

Lavrov megjegyzései az úgynevezett „hajlandók koalíciójának”, az Ukrajnát támogató, túlnyomó részt NATO- és EU-országokból álló csoportnak a hét elején tartott ülése után hangzottak el. A tagállamok védelmi miniszterei megvitatták egy „békefenntartó” erő esetleges ukrajnai telepítését, az ötlet élén Nagy-Britannia és Franciaország állt.

Moszkva többször is figyelmeztette a Nyugatot, hogy semmilyen ürüggyel ne telepítsen csapatokat Ukrajnába, és kifejezetten tiltakozott az ellen, hogy bármely NATO-országból erők kerüljenek az országba. A múlt hónapban Dmitrij Medvegyev volt orosz elnök és az orosz Biztonsági Tanács helyettes vezetője azt mondta, hogy a NATO „békefenntartóinak” esetleges megjelenése Ukrajnában háborút jelentene a szövetség és Oroszország között.

A Kossuth Rádió interjút készített Harald Kujattal, a NATO katonai bizottságának volt elnöke, a Luftwaffe nyugalmazott német tábornokával.  Az egykori katonai vezető az orosz-ukrán háborúról és a NATO állapotáról is beszélt.

Ukrajna hatalmas veszteségeket szenvedett el, mégis folytatni akarja a háborút. Európában is több vezető szólítja fel a lakosokat, hogy készüljenek fel egy esetleges katasztrófára, legyen náluk élelmiszer, öngyújtó stb. Nancy Faeser belügyminisztériuma például a német iskolákat is fel akarja készíteni egy háborús támadásra. Egyesek konkrét dátumot is említenek, hogy mikor fogja Oroszország megtámadni Európát. Mindez háborús hisztériakeltés vagy valós a fenyegetettség?

A legtöbb európai állam sajnos nem hajlandó támogatni az amerikai kormányt, hogy békés megoldást találjon, hogy véget vessen ennek a háborúnak, az öldöklésnek. Szerintem ez nagyon szomorú, mert az európaiaknak három éve sem erejük, sem akaratuk nem volt arra, hogy maguk is hozzájáruljanak a háború befejezéséhez. Mindig csak tovább táplálták ezt a háborút még több fegyver szállításával és hatalmas pénzügyi támogatással. Ez nagyon nagy hiba volt úgy biztonságpolitikai, mint stratégia szempontból. Régóta nyilvánvaló, hogy minél tovább tart, annál nagyobb a veszély, hogy az ukrajnai háború egy Ukrajnáért folytatott háborúvá, egy nagy európai háborúvá válik. Ezt teljesen elfogadhatatlannak tartom, különösen most, hogy Trump elnök kezdeményezése lehetőséget teremt számunkra is. Mégis nyilvánvalóan azt akarják, hogy a háború folytatódjon.

Tényleg úgy tűnik, mintha az EU meg akarná akadályozni a békemegállapodást. De miért?

Erre a kérdésre sajnos nem tudom az egzakt választ. Sok minden, amit az európai politikában most látunk, hatalmas kudarc dokumentumai. A politikájuk romjai felett próbálnak magyarázkodni, ezt sajnos világosan ki kell mondani. Természetesen megpróbálják valahogy igazolni, hogy három éven keresztül miért támogatták ezt a háborút, miért nem tettek lépéseket a békéért, és ezért háborús fenyegetésről beszélnek. Persze nem vitás, hogy Európának erősíteni kell a védelmét, és félnek, hogy az Egyesült Államok már nem fog olyan szintű támogatást, katonai támogatást nyújtani Európának, mint eddig, és valamivel meg kell magyarázni a gyors fegyverkezést.

Ami a lehetséges orosz támadást illeti, azt kell mondanom, hogy ezt általában olyan úgynevezett szakértők állítják, akiknek semmi ilyen jellegű katonai tudásuk nincsen.  Ezeknek az állításoknak alig van alapja. Természetes, hogy egy háborúban lévő ország, akár védekező, akár agresszor, megpróbálja megerősíteni a védelmét és növelni a fegyvergyártást. Nem látom, hogy Oroszország az elkövetkező években támadást akarna végrehajtani Európában, ezt nem jelzi az ukrajnai fellépése sem, nem is érkezett az orosz fél részéről erre vonatkozó nyilatkozat.

Ha megnézzük, hogy az Egyesült Államok hogyan látja ezt a kérdést, akkor kiderül, hogy tavaly februárban is, amikor még Biden elnök úr volt hatalmon, az amerikai hírszerző szolgálatok által minden évben közzétett fenyegetéselemzés szerint is, bár Oroszország valóban végez kibertevékenységet, illetve terjeszt dezinformációt, de határozottan háborús agresszió küszöbénél alacsonyabb szinten. A jelentés szerint is Oroszország szinte biztosan el akarja kerülni a katonai összecsapást az Egyesült Államok és a NATO fegyveres erőivel. Az idei fenyegetettségi értékelés, amelyet néhány hete, most márciusban tettek közzé, hasonló megfogalmazást használ. Az amerikai fél tehát nem osztja ezt a háborús hisztériát. Az olyan állítások, hogy Ukrajnában a szabadságunkat és függetlenségünket védik, vagy hogy a szabályokon alapuló nemzetközi rend védelméről lenne szó egyáltalán nem alkalmazhatók erre a háborúra, és nem jelentenek semmit.

A legnagyobb amerikai katonai bázis Európában Németországban, Wiesbadenben van. Tudomásom szerint a háború alatt több hadműveletet is innen irányították. Mi van, ha Amerika ezt nem akarja folytatni?

Komoly válságban van a NATO, ezt nem lehet tagadni. Az európaiak, különösen az ukrán kérdésben, nemcsak Oroszországgal állnak szemben, hanem most már egyre inkább az Egyesült Államokkal is. Ennek köze van ahhoz a félelemhez is, hogy az amerikaiak – és Trump elnök úr tett erre utalásokat – csökkentik az európaiak védelmére irányuló elkötelezettségüket, vagy teljesen leállítják azt. Az eltávolodást gazdasági téren is látjuk. Az amerikaiak valóban több önállóságot várnak el a kontinenstől, de nem látom, hogy valóban készek lennének teljesen feladni a NATO-szerződésből eredő kötelezettségeiket, vagy akár ki akarnának lépni a NATO-ból. Az amerikaiaknak olyan érdekeik vannak Európában, amelyek megkövetelik, hogy továbbra is legyen itt egy bázisuk a hatalmuk kivetítéséhez, különösen a Közel-Keleten és Afrikában, és meggyőződésem, hogy ezt fenn is fogják tartani.

Az amerikaiak már évek óta több hozzájárulást követelnek Európától, és ez már Obama elnök alatt elkezdődött. Az európaiaknak valóban többet kell tenniük a közös védelemért, csak közösen tudjuk biztosítani biztonságpolitikánk fenntarthatóságát, a biztonságunkat és a NATO-államok területi integritását. Az európai pillért meg kell erősíteni, de van egy terület, ahol az amerikaiak pótolhatatlanok, hatalmas felderítési potenciállal rendelkeznek, és mi is függünk ezektől az információktól. A másik pedig az Egyesült Államok nukleáris potenciálja, amely az elrettentés végső garanciáját nyújtja biztonságunkhoz. Ezt a potenciált az európaiak nem tudják helyettesíteni. Ez azt jelenti, hogy nemcsak Oroszországgal, hanem az Egyesült Államokkal szemben is fel kell hagynunk azzal, hogy frontális álláspontot foglaljunk el. Arra kell törekednünk, hogy szoros szövetségesként működjünk együtt, ahogyan azt a múltban is tettük, hogy egyesítsük erőinket a béke elérésére irányuló törekvéseikben.

Annak ellenére amit mond, nemrégiben azt hallottuk Von der Leyen asszonytól is, hogy Európának talán a saját útját kellene járnia, és Macron elnök is gyakran hivatkozik a franciák nukleáris erejére, illetve arról nyilatkozik, hogy ők is szívesen küldenének csapatokat Ukrajnába, akárcsak az Egyesült Királyság. Európa képes lehet arra, hogy az USA nélkül folytassa ezt a háborút Ukrajnában?

Amit von der Leyen asszony mond, az teljesen lényegtelen, mert semmit sem ért a biztonságpolitikához. Európa katonailag is függ az Egyesült Államoktól. Még ha Macron elnök azt is mondja, hogy kész az Egyesült Államok nukleáris erőit úgymond Európa szolgálatába állítani, a végső döntés, a végső felelősség a telepítésért a franciáknál, a francia elnöknél marad. Tehát nem együtt dönthetnének a nukleáris fegyverek bevetéséről. Ráadásul a francia atomfegyverek a NATO koordinációs folyamatának is részei. Vagyis Macron elnöknek ez a javaslata alapvetően semmi újat nem jelent, és senkit nem fog lenyűgözni.

Azt illetően pedig, hogy az európaiak képesek lennének-e egyedül támogatni Ukrajnát, először tisztázni kellene, hogy mi ennek a támogatásnak a célja.  Ukrajna nincs abban a helyzetben, hogy legyőzze az orosz fegyveres erőket, még az európaiak segítségével sem, tehát csak meghosszabbítanák a pusztítást. Nem tudnak stratégiai fordulatot elérni. Oroszország azt követeli, hogy a tárgyalások során vegyék figyelembe a harctéri realitásokat, azaz a helyzetet csak napról napra rosszabb lehet Ukrajna számára. Vagyis rengeteg pénzt pumpálnak, egy olyan háborúba, amely csak ahhoz vezet, hogy Ukrajna egyre jobban tönkremegy, és egyre több ukrán ember hal meg. Ez ugyanolyan felelőtlenség, mint amit az elmúlt három évben tettünk. Csak egy út vezet előre, ha mielőbb béketárgyalások lesznek. Bár egyes európaiak arról beszélnek, különösen Franciaország, és az Egyesült Királyság, hogy egyfajta viszontbiztosításként csapatokat akarnak telepíteni Ukrajnába, de tudjuk, hogy a frontvonal mentén egy demilitarizált övezetet kell kialakítani.

Oroszország elutasította, hogy a NATO-országok csapatai Ukrajnában  állomásozzanak, mivel azok gyakorlatilag az ukrán fegyveres erők mellett állnának, amelyeket Oroszország legitim célpontnak tekintene.  Nem tudom, hogy az ezt fontolgató politikusok figyelembe vették-e azt is, hogy a fegyveres erőik elleni orosz támadások nem váltanák ki a NATO-szövetséget, hanem magukra maradnának a csapataikkal. Persze nyilvánvaló próbálják meggyőzni az amerikaiakat, hogy ilyen esetben végső soron az európaiak segítségére siessenek, de ők ezt eddig elutasították, és meggyőződésem, hogy ezután is el fogják utasítani.