A vámháború nem szivároghat be a NATO-ba

Az Egyesült Államok által bejelentett, a világ szinte minden országára – köztük NATO-tagországokra is – kivetendő importvámok nem sértik a NATO alapszerződését, a vámokról szóló vitát külön kell kezelni a védelmi kérdésektől – jelentette ki Mark Rutte, a szövetség főtitkára a tagállamok külügyminisztereinek kétnapos brüsszeli tanácskozását lezáró pénteki sajtótájékoztatóján. Egyúttal áttörésnek nevezte az orosz-ukrán béketárgyalásokban amerikai nyomásra elért eredményeket.

„Úgy gondolom, hogy ez két teljesen különálló dolog. El kell választanunk őket, és nem szabad megengedni, hogy ezek zavarják a megbeszéléseinket” – mondta Rutte arra az újságírói kérdésre válaszolva, milyen hatással lehetnek az amerikai vámintézkedések a NATO-tagországok védelmi kiadásainak növelésére, amit az Egyesült Államok követel.

Rutte elutasította, hogy az amerikai döntés megsértené a NATO alapszerződésének 2. cikkét, amely szerint „a szövetség tagállamainak törekedniük kell nemzetközi gazdaságpolitikájuk összehangolására és a gazdasági együttműködés előmozdítására”. Kiemelte, hogy

a múltban a szövetségesek közötti egyéb nézeteltérések sem befolyásolták a közös védelemre való képességet.

Azzal kapcsolatban, hogy miközben a NATO a tagállamoktól magasabb védelmi kiadásokat vár el, több miniszter is aggodalmát fejezte ki, hogy a védelemre szánt pénzt elviheti az infláció elleni küzdelem, a főtitkár hangsúlyozta, hogy

a nemzeti kormányoknak kell meghozniuk a döntéseket ilyen körülmények között.

Hozzátette, hogy nem segítené a szövetséget, ha olyan ügyekben foglalna állást, amelyek nem tartoznak közvetlenül a NATO politikájához, mert a szövetség fő feladata továbbra is az, hogy biztosítsa tagjainak védelmét.

Rutte szerint az orosz-ukrán béketárgyalásokban az amerikai vezetés, élén Donald Trump elnökkel, áttörést ért el, és lépésről lépésre, határozottan, megfontoltan jártak el. „Most már Oroszországon a sor, hogy reagáljon” – tette hozzá.

Mint mondta, az Egyesült Államok célja, hogy igazságos és tartós békét érjen el, olyan békét, amely garantálja, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök „soha többé ne próbálja meg elfoglalni Ukrajna területét”, mert tudatában lesz annak, hogy Ukrajna képes megvédeni magát.

Szerinte a NATO tagországai további védelmi támogatással, haderőfejlesztéssel és kiképzéssel segíthetik Kijevet. Azt is hangsúlyozta, hogy „Oroszország hosszú távú fenyegetést jelent, még akkor is, ha a háború véget ér”.

Ezért fontos, hogy az Egyesült Államok aktívan részt vesz a béketörekvésekben, szorosan együttműködik Ukrajnával, és folyamatosan tájékoztatja az európai NATO-tagállamokat, különösen Franciaországot és az Egyesült Királyságot, konkrét javaslatokat téve a tűzszünet vagy békemegállapodás következő lépéseire.

Megerősítette továbbá, hogy Ukrajna NATO-csatlakozásának útja visszafordíthatatlan.

„Minden, amit Ukrajnával közösen teszünk – például az, hogy a lehető leginkább összehangoljuk Ukrajna védelmi képességeit a NATO előírásaival -, ennek az építését szolgálja” – jelentette ki. Felhívta azonban a figyelmet, hogy a szövetség azt soha nem ígérte meg Ukrajnának, hogy a NATO-tagság a békemegállapodás része lesz.

A főtitkár kitért Kínára is, amely szerinte „egyre inkább fenyegetést jelent, még ha ezt hivatalosan a NATO-nyelvezet nem is nevezi így”.

A kínai haditengerészet már több hajóval rendelkezik, mint az Egyesült Államok, és 2030-ra ezer nukleáris robbanófejre számítanak; ezek a fejlemények egyértelművé teszik, hogy a NATO nem lehet naiv Kínával kapcsolatban

– szögezte le.

Hangsúlyozta, hogy a NATO szorosabb együttműködésre törekszik olyan partnerekkel, mint Japán, Dél-Korea, Ausztrália és Új-Zéland, célja a kapcsolatok mélyítése, különösen a védelmi ipar, az innováció és a hadműveleti tapasztalatcsere terén.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy az Ukrajna elleni háború jó példa arra, miként támogatja Oroszországot Kína, Észak-Korea és Irán, ami globális biztonsági kockázatot jelent.

Az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett tagja a NATO-nak, de elvárja, hogy az európaiak és a kanadaiak többet költsenek a védelemre; ez most meg is történik, mert valószínűleg a legnagyobb védelmikiadás-növekedést tapasztaljuk a berlini fal leomlása óta – jelentette ki a NATO-főtitkára. 

Mark Rutte elmondta  az Egyesült Államok nem tervezi, hogy kivonuljon az európai védelemből, viszont „logikus, hogy szuperhatalomként több térségre kell egyszerre figyelnie”.

Mint mondta, az amerikaiak már 15 éve arról beszélnek, hogy inkább Ázsiára szeretnének koncentrálni, másrészt évek óta figyelmeztetik az európaiakat, hogy többet kell költeniük a védelemre, és azóta az európai oldalon 700 milliárddal nőtt az összkiadás.

A főtitkár elmondta, hogy Marco Rubio amerikai külügyminiszter fogadtatása pozitív lesz Brüsszelben a Donald Trump elnök által bejelentett vámintézkedések ellenére; hangsúlyozta, hogy a tanácskozás nem gazdasági témákról fog szólni. A figyelem középpontjában az áll, hogyan védhető meg a NATO területe az orosz fenyegetéssel szemben, amely a várakozások szerint még akkor is fennmarad, ha sikerül megállapodásra jutni Ukrajnában. Ez a veszély hosszú távon is meghatározó tényező marad – foglalta össze.

Arra a kérdésre, hogy a NATO-nak mennyire fontos felkészülnie az esetleges amerikai kivonulásra, Rutte elmondta, hogy a szövetségen belül minden összehangoltan, meglepetések nélkül történik.

A NATO tagjai erős szövetségesként dolgoznak együtt, fókuszuk a fő fenyegetések – Oroszország, valamint Kína, Észak-Korea és Irán – kezelésén van. Az amerikai stratégiai elmozdulás Ázsia felé tehát koordináltan zajlik majd – taglalta.

A részleges ukrajnai tűzszünettel kapcsolatban a főtitkár pozitívan nyilatkozott, mivel véleménye szerint az amerikaiak áttörték a korábbi holtpontot, és aktívan dolgoznak egy békemegállapodás kidolgozásán az oroszokkal és ukránokkal együttműködve.

Azzal kapcsolatban, hogy az Egyesült Államok azt szeretné, ha a NATO-tagállamok a jelenlegi GDP-arányos 2 százalékról 5 százalékra emelnék a védelmi kiadásaikat, Rutte elmondta: a NATO-ban jelenleg is zajlik egy tervezési folyamat, amely feltárja a célok és a meglévő hiányosságok közötti különbségeket. A várakozások szerint a kanadai és európai tagállamok esetében a szükséges kiadási szint 3 százalék fölé emelkedhet, és a részletek május–júniusban válnak véglegessé.

A NATO külügyminiszteri találkozójára érkezve Marco Rubio hangsúlyozta: „A globális és néhány amerikai médiában megjelenő hisztéria és túlzás a NATO-val kapcsolatban indokolatlan. Trump elnök világossá tette, hogy támogatja a NATO-t. Továbbra is a szövetség tagjai maradunk.”

Rubio kiemelte, hogy az Egyesült Állomok egy erősebb, életképesebb NATO-t akar, és ennek az egyetlen módja az, ha a szövetséget alkotó nemzetállamok nagyobb védelmi képességekkel rendelkeznek.

„A NATO nem csupán szövetségesek és partnerek gyűjteménye, hanem fejlett gazdaságoké, gazdag országoké, amelyek képesek többet tenni” – húzta alá.

A külügyminiszter elismerte, hogy a védelmi kiadások növelése áldozatokkal jár, hiszen minden ország – így az Egyesült Államok is – küzd belső szükségletekkel és költségvetési döntésekkel. Ennek ellenére Washington a világban betöltött szerepe miatt a védelmet helyezi előtérbe, és ugyanezt várja el szövetségeseitől is. Rubio szerint több szövetséges ország hosszú évek alatt erős szociális rendszert épített ki, így nehezen vonnak el abból forrásokat a honvédelem javára. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a közelmúlt eseményei – különösen a háború Európa szívében – azt mutatják, hogy a katonai erő elrettentő szerepe továbbra is létfontosságú.

„Szeretnénk, ha a tanácskozáson egyetértés születne azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok teljesítsék vállalásaikat, és védelmi kiadásaik elérjék a GDP 5 százalékát. Ez az Egyesült Államokat is magában foglalja – nekünk is növelnünk kell az arányt” – mondta.

Hangsúlyozta, hogy amennyiben a jelenlegi fenyegetések valóban olyan súlyosak, mint ahogyan ő és a szövetség tagjai gondolják, akkor ezekkel csak valódi elköteleződéssel és megfelelő katonai képességekkel lehet szembenézni. Emlékeztetett, hogy ez már Trump elnök első ciklusának is fontos üzenete volt, és most is ezt képviseli.

„Az elnök nem a NATO ellen van, hanem egy olyan NATO ellen, amely nem rendelkezik a szükséges képességekkel ahhoz, hogy teljesítse azokat a kötelezettségeket, amelyeket a szerződés minden tagállamra ró” – hangoztatta. Hozzátette, hogy bár senki nem várja el a célok gyors, egy-két éven belüli teljesítését, a haladásnak valódinak és kézzelfoghatónak kell lennie.