időjárás
Létrehozva: 2025.02.17.
Zelenszkij "Kijev őrült királya"?
Így nevezte őt egy neves amerikai lap.
Mi van, ha Zelenszkij, ahelyett, hogy a történet hőse lenne, valójában az az ember, aki nem engedi, hogy a háború véget érjen – nem a népe érdekében, hanem mert a béke a saját bukását jelentené?” – teszi fel a kérdést a cikk írója a The Hill című folyóiratban.
John Mac Ghilton szerint egy jó vezető a nemzet túlélését helyezi előtérbe. Úgy véli, hogy egy jó vezető tudja, mikor kell harcolni, és ami még fontosabb, tudja, mikor kell tárgyalni. „Zelenszkij azonban világossá tette, hogy hatalma a háborútól függ, és csakis a háborútól” – tette hozzá.
Az író úgy véli, hogy nem véletlen, hogy miközben Ukrajna harctéri kilátásai romlanak, miközben a katonák disszidálnak, miközben a kényszersorozás az emberrablásra emlékeztető spirálba torkollik, Zelenszkij ismét meghosszabbította a hadiállapotot.
Alig három évvel ezelőtt a nyugati média – élén az amerikai sajtóval – Volodimir Zelenszkijt az új Churchillként ünnepelte. A The Hill 2022 márciusában is még arról írt, hogy az ukrán elnök „a megfelelő ember a rossz pillanatban”,
akinek bátorsága, szenvedélyes beszédei és stratégiai kommunikációja a világ támogatását Ukrajna mögé állította.
Olyan vezetőként mutatták be, aki a végsőkig kitart népéért, és nem retten vissza az orosz agresszióval szemben. A cikk szerint Zelenszkij ügyesen használta a modern kommunikációs eszközöket, és olyan erős narratívát épített ki, amely meghatározta a háború nyugati megítélését.
Most azonban, hogy Donald Trump ismét hatalomra került, a baloldali sajtóban egyre több kritikus hang jelenik meg az ukrán elnökkel szemben. A The Hill legújabb írása már korántsem az ellenállás hősét látja Zelenszkijben,
hanem egy „őrült királyt”, aki egyre inkább saját hatalmának fenntartása érdekében húzza el a háborút.
A szerző, John Mac Ghilton egyenesen azt sugallja, hogy Zelenszkij elnöksége és a háború folytatása elválaszthatatlan egymástól, és hogy a béke valójában az ő bukását jelentené.
A nyugati média az elmúlt években egyszerű narratívát épített fel: Putyin a gonosz, Zelenszkij a hős.
A baloldali újságírók által festett képben Ukrajna a demokrácia védelmezője, míg Oroszország a totalitárius elnyomás megtestesítője.
Azonban az új cikkek már nyíltan rámutatnak arra, hogy Ukrajna távolról sem az a mintaállam, amelyet korábban lefestettek.
Kiemelik a kényszersorozás problémáit, a fronton uralkodó káoszt, a katonák dezertálását, valamint azt, hogy Zelenszkij többször is meghosszabbította a hadiállapotot, ami saját hatalmának fenntartását szolgálja.
A változás időzítése beszédes: Trump alig egy hónapja van hivatalban, és máris látványosan elpártolnak az ukrán elnöktől azok, akik eddig hősként ünnepelték. A demokraták számára, amíg Joe Biden politikájának középpontjában állt Ukrajna támogatása, addig Zelenszkij a szabadság szimbóluma volt. Most azonban, hogy Trump várhatóan jelentősen csökkenti az amerikai segítséget, a baloldali média is új narratívát keres.
Az eddig hősiesnek beállított ukrán elnök hirtelen a béke akadályává vált.
Nem véletlen, ahogy az ukrán hadszíntéri helyzet romlik, a katonák dezertálnak, és a kényszersorozás egyre inkább emberrablásnak tűnik, Zelenszkij ismét meghosszabbította a hadiállapotot. Nincsenek választások. Nincsenek béketárgyalások. Nincs menekvés.
„Mert ha a háború véget ér, az ő elnöksége is véget ér. Ez pedig minden másnál jobban megmagyarázza, miért kell a háborúnak folytatódnia.”
A szerző, John Mac Ghilton szerint a mainstream média – különösen a nyugati sajtó – nem tűri a bonyolultságot. A világ fekete-fehér: Putyin a gonosz, Zelenszkij a hős. Ez a keretrendszer. Ez a forgatókönyv. És minden, ami ezen kívül esik, az „orosz propaganda”. Mint írja, a valóság nem egy képregény, nem egy Marvel-film. Zelenszkij nem egy szentként tisztelt katona, aki a demokráciát védi. Valójában Ukrajna alig hasonlít már egy demokráciára.
Kiemeli Ukrajna kétségbeejtő helyzetét, hiszen veszteségei katasztrofálisak: a hadsereg emberállománya rohamosan fogy, ezért Zelenszkij már az utcán vadászik férfiakra. Számos jelentés számol be arról, hogy ukrán férfiakat rángatnak ki kávézókból és éjszakai klubokból, majd teherautókba dobálják őket, mintha bűnözők lennének.
„A hadiállapot azt jelenti, hogy nincs kiút. Nem hagyhatod el az országot. Nem mondhatsz nemet. Ez nem egy magabiztos kormány jele. Ez egy kétségbeesett rezsim magatartása, amely kétségbeesetten próbálja erővel összetartani önmagát” – teszi hozzá a szerző.
Ezután levonja a fő következtetést:
a háborúnak folytatódnia kell. Ez az egyetlen dolog, ami Zelenszkijt hatalomban tartja.
Kiemelve, hogyha választásokat írna ki, valószínűleg veszítene, a támogatottsága csökkenne, és minél tovább húzódik ez az egész, annál nyilvánvalóbbá válik, hogy Ukrajna nem nyerhet – legalábbis semmilyen értelmezhető értelemben.
„Zelenszkij története nem újdonság. A történelem tele van olyan vezetőkkel, akik nem tudtak elengedni, akik ragaszkodtak a hatalomhoz, miközben országuk körülöttük omlott össze. Ilyen volt Napóleon, aki Franciaországot a végsőkig vitte Oroszországban, és amikor elfogadhatta volna az elkerülhetetlent, inkább újabb háborúba sodorta az országot, mígnem végül száműzetésbe kényszerült” – majd a The Hill tovább folytatta a példálózást Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi nevével.
Zelenszkij a cikk szerint egy hosszú sorba illeszkedik: olyan vezetők közé, akik a saját hatalmukat fontosabbnak tartják, mint a saját országuk jólétét. Ez a hataloméhség egy sajátos, kóros formája, ahol az önfenntartás minden más felett áll – még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy további ezrek halnak meg. És meg is fognak halni. Ukrajna egy húsdarálóban vergődik. De a látszatot fenn kell tartani.
Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Feliratkozom
