Megint újabb vámokat szabott ki Trump

Donald Trump elnök 25 százalékos vámot jelentett be minden, az Egyesült Államokba érkező acél és alumínium termékre.

Az elnök a Fehér Házban bejelentett döntést kommentálva úgy fogalmazott, hogy „egyaránt sújtanak bennünket barátok és ellenfelek, itt az idő, hogy a nagyszerű iparaink visszatérjenek Amerikába”, valamint hozzátette: további hasonló intézkedések várhatók a gyógyszeripari termékekkel kapcsolatban is.

Az elnök már vasárnap kilátásba helyezte az acél- és alumíniumvámot, amikor újságírók kérdésére közölte, hogy döntése minden országra, így Mexikóra és Kanadára is vonatkozik majd. Azt is hozzátette, hogy kedden vagy szerdán sajtótájékoztató keretében további országokra nézve „kölcsönösségi alapú” átfogó vámpolitikát ismertet. „Ha ők 130 százalékra vámolnak bennünket és mi semmivel nem terheljük, ez nem fog így maradni” – fogalmazott.

Donald Trump a Fox News hírtelevíziónak adott, hétfőn sugárzott interjúban a vámpolitikája célját illetően kijelentette, nem fogja hagyni, hogy kihasználják az Egyesült Államokat, az amerikai autóipar támogatása érdekében pedig kilátásba helyezte, hogy 50, vagy akár 100 százalékos vámot vezet be az importált gépjárművekre.

Az elnök hétfőn rendeletet írt alá a papír szívószálak betiltásáról a műanyag szívószálak használatának fenntartása érdekében. Donald Trump az intézkedéssel az előző, Joe Biden vezette adminisztráció döntését változtatta meg, amely szerint 2035-ig minden egyszer használatos műanyag eszközt betiltottak volna a szövetségi intézményeknél.

Sajnálatát fejezte ki Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, amiért Donald Trump amerikai elnök 25 százalékos vámot jelentett be minden, az Egyesült Államokba érkező acél- és alumíniumtermékre, és azt mondta: az Európai Unióra kivetett indokolatlan vámok nem maradnak válasz nélkül.

Brüsszeli közleményében Ursula von der Leyen azt írta: mélyen sajnálom az Egyesült Államok azon döntését, hogy vámokat vet ki az európai acél- és alumíniumexportra. A tarifák adót jelentenek, rosszak a vállalkozásoknak, és még rosszabbak a fogyasztóknak – jelentette ki.

„Az EU-ra kivetett indokolatlan vámok nem maradnak válasz nélkül, határozott és arányos ellenintézkedéseket követelnek”

– fogalmazott.

Az EU fellép gazdasági érdekeinek védelme érdekében, megvédi a munkavállalóit, a vállalkozásait és a fogyasztókat – tette hozzá közleményében az uniós bizottság elnöke.

Az amerikai elnök már vasárnap kilátásba helyezte az acél- és alumíniumvámot, és újságírók kérdésére válaszolva azt is közölte, hogy döntése minden országra vonatkozik majd. Hozzátette, hogy kedden vagy szerdán sajtótájékoztató keretében további országokra nézve „kölcsönösségi alapú”, átfogó vámpolitikát ismertet.

Ha az Európai Unió termékeit diszkvalifikálja az Egyesült Államok, annak az Európai Unióban a növekvő munkanélküliség lesz az egyik következménye: kihasználatlan gép- és autóipari kapacitások lesznek, meggyengülnek a költségvetési szektorok, társadalmi feszültségekre lehet számítani – fejtette ki a hirado.hu-nak Lentner Csaba közgazdász professzor, az NKE egyetemi tanára.

– Kemény vámokat vet ki a szomszéd államokra, majd azokat jelentősen enyhíti, kereskedelmi háborút hirdet, melyből aztán mintha kihátrálna. Mi áll a hivatali idejét megkezdő amerikai elnök lépései mögött, kapkodás vagy valamilyen rejtett koncepció?

– Donald Trump bejelentéseit egy erős elhatározás fogja össze: az összes gazdaságpolitikai eszköz, beleértve a vámok alkalmazását is, azt a célt szolgálja, hogy visszaépítse, újra megerősítse az amerikai gazdaságot. Az 1970-es évektől fogva ugyanis az Egyesült Államok meghatározó, nagy cégei szinte kivétel nélkül – vagy teljes egészében, vagy jelentős mértékben – Dél-Amerikába, Európába és Ázsiába telepítették az üzleti tevékenységüket: komplett gyártósorokat vittek ki oda. Ennek a működőtőke-kiáramlási politikának most vége. Trump kifejezetten protekcionista intézkedéseket tervez, így a kivetett vámok „belengetése” mögött az a törekvés húzódik meg, hogy önellátóvá tegye az amerikai gazdaságot, jelentősen visszaszorítsa az importot.

Lentner Csaba (Fotó: hirado.hu)

– Hogy akarja ezt elérni?

– Trump célja, hogy az amerikai gyártóüzemek, amelyek külföldre települtek, visszajöjjenek onnan. Itt a fizikailag külországba költözött gyárakról is beszélünk, amik akár Mexikóban vagy Kanadában termelnek, szintén külföldinek számítanak amerikai illetőség szempontjából, így rájuk is vonatkoznak a vámintézkedések. Egyébként Trump először Kínával szemben 60 százalékos büntetővámokról beszélt, és Mexikó, valamint Kanada esetében jóval magasabb százalékokról – emögött pedig az a szándék áll, hogy az Egyesült Államokban indítaná újra számos ipari árucikk termelését.

– Viszont elég gyorsan „visszavett” az extrém mértékű vámokkal való fenyegetőzésből. Mi a fordulat oka?

– Azt hiszem, amint hivatalba lépett, rádöbbent, hogy mi lesz annak a következménye, ha azonnal bevezeti ezeket a protekcionista intézkedéseket, de még nincs mögötte egy olyan belső amerikai ipar, amely a belső ellátást meg tudná oldani. Ám szerintem szándékáról nem tett le, tehát az amerikai belső gazdaságot meg fogja erősíteni, mind az energetikában, mind a gépkocsigyártásban, az elektronikai cikkek tekintetében vagy a high-techben. De szembesült azzal a valósággal, hogy ez egyik napról a másikra nem megy.

– Kína nagyon gyors ellenintézkedést tett: 15 százalékos vámot vetett ki a különböző amerikai termékekre. Milyen kilátásai vannak az Egyesült Államok és Kína viszonylatában ennek a trumpi politikának?

– A Trump-adminisztráció meg fog küzdeni Kínával, s bár most lecsökkentette az eredetileg kilátásba helyezett 60 százalékos vámokat mintegy az egyharmadára, az amerikai vezetés nem fog arról letenni, hogy mérsékelje a kínai térnyerést, termékbeáramlást az Egyesült Államokba. Arra fog törekedni tehát, hogy a kínai termékeket fokozatosan kiváltsa. Csakhogy itt is hasonló helyzet állt elő, mint amikor elég volt a mexikói elnöknek az a bejelentése, hogy ezer (újabb adatok szerint: tízezer – a szerk.) katonát küld a határra, hogy véget vessen a kábítószerek és a menekültek beáramlásának. Szerintem ettől még semmi nem változik, ugyanúgy kísérletezni fognak a menekültek Mexikó irányából a határátlépéssel. Tehát Kína esetében is kivárásra törekszik az Egyesült Államok. Ez veszélyes dolog, mert a kínaiak finanszírozzák az Egyesült Államok államadósságának meghatározó részét. Tehát gazdasági háború lesz Kínával – ez már el is kezdődött –, de Trumpot nyilván óvatosságra intették a tanácsadói, hiszen Kína rendesen „beakaszthat” az Egyesült Államoknak. Ugyanis ők ketten szinte egyenlő súlyú versenyzők, ha elmélyül a küzdelmük, egymást fogják gyengíteni, és az energiájuk, pénzük erre megy el.

– Ha már a vámháborúkról beszélünk, az Egyesült Államok és az Európai Unió között is hasonló konfliktus körvonalazódik. Itt milyen perspektívák vannak, egyáltalán, hogy kerül bele Brüsszel ebbe a történetbe, jóval kisebb súlycsoportú szereplőként?

– Brüsszelnek ebben az amerikai–európai uniós relációban egyszerűen nincs opciója, tehát itt az Egyesült Államok fog fellépni vámokkal az európai uniós termékek ellen. Az EU helyzetét mereven el kell választani az amerikai–kínai vagy a mexikói, illetve kanadai vámügyektől. Az Egyesült Államok már évtizedekkel korábban fölismerte, hogy az Európai Unió nem versenyképes és nem egységes világgazdasági térség. Téves az európai uniós vezetőknek a logikája, ami azt a reményt fogalmazza meg, hogy az Egyesült Államokba exportált termékekre a védővámok kivetése felpörgeti az inflációt Amerikában, ahol majd ezért emelkedni fognak a fogyasztói árak, mert csökken az árverseny az amerikai piacon. Nem reális az európai vezetők vélekedése, mert ha lesznek is problémák, az jobbára nem amerikaiakat fogja sújtani.

– Milyen hatása lehet az EU tagállamaira ez a kereskedelmi konfliktus Amerikával?

– Folytatva az iménti logikát, ha az Európai Unió termékeit diszkvalifikálja az Egyesült Államok, annak az Európai Unióban a növekvő munkanélküliség lesz az egyik következménye: kihasználatlan gép- és autóipari kapacitások lesznek, meggyengülnek a költségvetési szektorok, társadalmi feszültségekre lehet számítani. Lehet, hogy ez az Egyesült Államokban is áremelkedést generál a protekcionista politika, ám akkor azt a termelési volument, ami az Európai Unióból behozott árukat kiváltja, odahaza fogja megteremteni: megszervezik ezeknek a termékeknek a hazai a gyártását, és ez emeli az Egyesült Államokban a foglalkoztatottságot. Atipikus munkahelyeket tud létrehozni, s lehetővé válik az, hogy a termelés és a „GP” (bruttó kibocsátás – a szerk.) megfuttatása által magasabb lesz a bruttó hazai termék (GDP) az Egyesült Államokban. Így összességében az amerikai kormány a lakosságnak nem annyira a szociális transzfereket fizeti, hanem munkahelyeket, magasabb munkajövedelmet fognak biztosítani. Tehát ha Trump bevezeti az európai uniós termékekre a vámot – márpedig szerintem ezt megteszi –, az nem Trump problémája lesz, hanem főleg az Európai Unióé.

– Hogy jöhetne ki Brüsszel ebből a helyzetből úgy, hogy legalább „win-win” szituációt, döntetlent érjen el?

– Ez a villamos már elment a Brüsszelből: az Európai Unió ebből a washingtoni–brüsszeli vámkonfliktusról nem fog tudni győztesként kikerülni. Egy erős vagy erősebb gazdasági fél a gyengébbel nyilván az erő nyelvén politizál, illetve kommunikál. Az Európai Unió az elmúlt évtizedekben folyamatosan teret veszített, folyamatosan elvetéltek a versenyképességi reformjai. Tehát egy legyengült világgazdasági térségről van szó, különösen Németország esetében, amely idáig „húzta” az Európai Uniót. Most viszont vége van ennek a második világháború után felépített nyolcvanéves modellnek. Mivel nem a legjelentősebb partner valójában az Európai Unió az Egyesült Államok relációjában, talán úgy lehetne oldani a helyzetet, hogyha az Európai Unió részéről egy erősebb, egységesebb fellépés történne Washington felé.

– Lesz ilyen „európai egységfront”?

– Nem hiszem, hogy egy ilyen egységbe az olaszok, a magyarok és más közép-európai országok beleállnának, részt vennének, mert más az érdekük, mint Németországnak. Az olasz kormány, de a magyar is egyedi megoldásokkal, külön egyezségekkel próbálkozik. Ez pedig további egység- és versenyképesség-vesztéshez vezet. Vége van ugyanis annak az európai uniós munkamegosztásnak, amely a szénhidrogén-származékokra épülő gépkocsi-tömegtermelésre épül. A húzóágazatnak, a hagyományos autóiparnak ugyanis nem sok jövője van az Európai Unióban, ahol így munkahelyek fognak elveszni. Ez már most látható a német autógyáraknál, de a többi európai autómárkát magába foglaló Stellantis konszernnél is.

– Talán ennek az egyik alternatívája az Egyesült Államok protekcionista gazdaságpolitikája. Miképpen fog ez működni?

– Ennek a lényege az, hogy a saját hazai belső piacunkat erősítsük: a munkaerőpiacot, a szolgáltatások, termékek piacát és energiából az ellátásbiztonságot. Az Egyesült Államokban ehhez a pénzügyi kapacitás és most már kormányzati szándék is megvan. Az pedig, hogy mi lesz az Európai Unióval, az Egyesült Államokat csak a sokadik, de legjobb esetben harmadsorban érdekli. Elsősorban áll a kínai–amerikai reláció, utána következnek a közvetlen szomszédok, a kanadai és a mexikói kérdés, és csak ezután kerül be ebbe az elemzési síkba az Európai Unió. Trump ugyanis nem arra vállalkozott, hogy az Európai Unió problémáit megoldja.

– Rendben, akkor kinél lesz a megoldás kulcsa?

– Álláspontom szerint ebben a felállásban az Európai Unió problémáit már nem lehet megoldani. Az már csak kegyelemdöfés lesz, hogyha bevezetik a uniós termékekre az amerikai védővámokat.

– Érdekes kérdéssé válik ebben a helyzetben az energiahordozók problémája Brüsszel számára: az Oroszországból az olcsó gáz szállítási vonalait fizikailag is elvágták, az amerikai cseppfolyósított földgáz pedig újabb zsarolási potenciál lehet Washington kezében.

– Brüsszelnek egy lehetősége van mindössze: az, hogy visszakuncsorog Moszkvába Putyinhoz, és a korábbi embargókat, amelyeket az orosz gazdaságra, az orosz szénhidrogén-származékokra kivetettek, megpróbálja leépíteni.