Elkészült a migránspaktum végrehajtási része

Az Európai Bizottság bejelentette: kitartanak a migránsok kötelező elosztása mellett, vagyis azoknak az országoknak, amelyek nem fogadnak be bevándorlókat, fizetniük kell. A végrehajtási tervben külön kiemelik, hogy a menedékkérőknek megfelelő életszínvonalat kell biztosítani.

Tavaly több mint 275 ezer migráns érkezett Európába a Frontex adatai szerint. Ez a szám azonban jóval magasabb lehet, hiszen a migránsok jelentős része nem regisztrál. Szakértők szerint idén már 1 millió illegális bevándorlóval is számolhat Európa.

Végrehajthatatlannak nevezte Gulyás Gergely a migrációs és menekültügyi paktumot április 11-én, amikor az Európai Parlament elfogadta azt.

„Elutasítjuk azt, hogy pénzt kelljen fizetni Magyarországnak azért (…), bármilyen büntetést kelljen fizetnie Magyarországnak azért, mert migránsokat nem vesz át. Ez a döntés, ebben a formában végrehajthatatlan” – jelentette ki a Miniszterelnökséget vezető miniszter.

A magyar kormány azóta is határozottan kiáll az álláspontja mellett. Ezzel szemben az Európai Bizottság alelnöke úgy véli: a paktum már most eredményes,

legalábbis szerdán erről beszélt Margaritisz Szkinász, amikor ismertette a szabály végrehajtási tervét. Ez azokat a feladatokat tartalmazza, amelyeket az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak el kell végezniük ahhoz, hogy meg tudják valósítani például a migránsok szétosztását és elhelyezését.

Az Európai Bizottság által 2023 őszén elfogadott migránspaktum végrehajtásának ütemterve (A kép forrása: M1/MTVA)

A végrehajtási terv hangsúlyt fektet például a menedékkérők integrációjára. Bevezeti a közös migrációs és menekültügyi információs rendszert. Segíti a tagállamokat az egyszerűsített menekültügyi és visszaküldési eljárásokban. A végrehajtási terven külön kiemelik ugyanakkor, hogy a befogadott migránsoknak megfelelő életszínvonalat kell biztosítani.

Az Európai Bizottság évente 30 ezer áthelyezést tenne kötelezővé, ami a migrációs nyomástól függően emelkedhet.

A mechanizmust rugalmasnak nevezi, ami azt jelenti, hogy aki nem fogad menedékkérőket, annak személyenként 20 ezer eurót, nagyjából 8 millió forintot kell fizetnie, vagy választhat egyéb hozzájárulási lehetőséget is – mondta Baraczka Eszter, az M1 brüsszeli tudósítója.

Magyarország mellett Szlovákia, Lengyelország és Hollandia is tiltakozott a migránskvóták bevezetése ellen. Az Európai Bizottság alelnöke azonban azt mondta: a nézeteltérések ideje lejárt!

„Voltak nézeteltérések, amikor tárgyalásokat folytattunk. Ezeknek az időknek azonban vége. A helyzet megváltozott. Eljött a megvalósítás ideje. És megtesszük, amit kell, hogy a szabályozás kézzel fogható sikerré váljon” – mondta az Európai Bizottság görög alelnöke.

Az első, úgynevezett szolidaritási ciklus jövő júniusban kezdődne. Brüsszel az első migrációs helyzetjelentést jövő októberében teszi majd közzé, a tagállamok pedig decemberig döntenek az áthelyezési számokról vagy a szolidaritási módjáról. Vagyis a paktum végrehajtása – a jelenlegi tervek szerint – 2026 nyarán kezdődne.

Három alapvető kérdés az új uniós migrációs paktum tekintetében

A kialakult helyzetet ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász elemezte az Alaptörvény blogon.

Az Európai Parlament elfogadta az európai uniós migrációs és menekültügyi paktum reformjáról szóló új uniós rendelet valamennyi jogalkotási fejezetét. Nyolc év tárgyalás után megváltozna az uniós bevándorlási politika, a norma 2026-ban lép hatályba, az Európai Bizottság a következő hónapokban határozza meg, hogy a paktumot hogyan ültetik át a gyakorlatba. Az irányelvjavaslatot, amelyet Sophia in 't Veld (Renew, Hollandia) jelentéstevő ismertetett, a képviselők 398 szavazattal, 162 ellenében és 60 tartózkodás mellett fogadták el.

Lehet-e a paktumot "visszacsinálni", hatályon kívül helyezni, ha igen, hogyan?

A paktum egyelőre nem lépett hatályba, azt a rendes jogalkotási eljárás keretében még az Európai Unió Tanácsának (a továbbiakban: Tanács) minősített többséggel el kell fogadnia. Ez utóbbi kapcsán két feltételnek kell egyidejűleg teljesülnie: a tagállamok 55%‑a (vagyis a gyakorlatban a 27 tagállamból 15) a javaslat mellett (vagyis igennel) szavaz, és a javaslatot támogató tagállamok az EU teljes népességének legalább 65%‑át képviselik. Az esetleges blokkoló kisebbségnek a Tanács legalább négy tagjából kell állnia: ha a blokkoló kisebbség nem éri el ezt a küszöböt, a minősített többséget elértnek kell tekinteni. Tehát, ha négy tagállam nemmel szavaz, akkor a javaslat nem tekinthető elfogadottnak, azonban erre kicsit az esély, mivel csak Magyarország és Lengyelország jelentette ki, hogy a paktum ellen fognak voksolni.

Az EU valamely intézménye, szerve vagy hivatala jogi aktusának megsemmisítése kérhető az Európai Bíróság előtt, amelynek kizárólagos hatáskörébe tartoznak azok a keresetek, amelyeket valamely tagállam nyújtott be az Európai Parlament és/vagy a Tanács ellen, illetve amelyeket valamely uniós intézmény indított egy másik intézmény ellen. Magyarországnak korábban már volt egy uniós kvótahatározat megsemmisítése iránti magyar keresete az Európai Bíróságon (a Tanács 2015. szeptember 22-én, minősített többségi szavazással fogadta el a 2015/1601/EU ún. kvótahatározatot, és Magyarország 2015 decemberében nyújtotta be a keresetét). A 2007. december 13-án aláírt Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia zárónyilatkozatához csatolt nyilatkozatok című dokumentum 18. pontja értelmében, a Tanács – egy vagy több tagjának (a tagállamok képviselőinek) kezdeményezésére, az Európai Unió működéséről szóló szerződés (a továbbiakban: EUMSZ) 241. cikkével összhangban – felkérheti a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot valamely jogalkotási aktus hatályon kívül helyezésére. Az EUMSZ 241. cikke alapján a Tanács egyszerű többséggel felkérheti a Bizottságot, hogy végezze el a Tanács által a közös célkitűzések eléréséhez szükségesnek tartott vizsgálatokat, és terjesszen be hozzá megfelelő javaslatokat. Ha a Bizottság nem terjeszt elő javaslatot, ennek okairól tájékoztatja a Tanácsot.

Milyen kötelezettségei vannak a befogadóknak (képzés, szociális ellátás stb.)?

Az új szabályokkal biztosítani kell, hogy a nemzetközi védelmet kérelmezők valamennyi tagállamban hasonló körülmények között és megfelelő színvonalon élhessenek. A befogadási feltételekről szóló módosított irányelv fő célja, hogy az EU tagállamaiban azonos befogadási sztenderdeket biztosítson az anyagi feltételek tekintetében, beleértve a lakhatást, az egészségügyi ellátást és a menedékkérők megfelelő életszínvonalát. Ezáltal a regisztrált menedékkérők hamarabb munkába állhatnak, és javulnak az integrációs kilátásaik. Az új szabályoknak az is céljuk, hogy a kérelmezőket az első regisztráció után visszatartsák attól, hogy az EU területén belül mozogjanak.

Az irányelvtervezet azt is megszabja, hogy a menedékkérők számára legkésőbb a nemzetközi védelemre irányuló kérelem benyújtása után 6 hónappal biztosítani kell a munkaerőpiacra való belépés lehetőségét. Amennyiben a menedékkérő megfelelő anyagi fedezettel rendelkezik, kötelezhetik arra, hogy fedezze a befogadási feltételek költségeit, vagy járuljon hozzá azokhoz. A tervezet figyelembe veszi a különleges befogadási feltételeket igénylő személyeket, például a kiskorúakat is, különösen az oktatáshoz való jogot, valamint azt illetően, hogy a kísérő nélküli kiskorúak mellé az érdekeiket megfelelő módon képviselő kísérőt kell kinevezni.

Néhány érdemi szempont között említendő, hogy a tagállamok a lehető leghamarabb és kellő időben tájékoztatják a kérelmezőket az ezen irányelvben meghatározott befogadási feltételekről, beleértve a befogadási rendszerükre vonatkozó egyedi információkat is, annak érdekében, hogy a kérelmezők ténylegesen élni tudjanak az ezen irányelvben meghatározott jogokkal és eleget tudjanak tenni az ebben az irányelvben előírt kötelezettségeiknek. A kérelmezők elhelyezéséhez vagy újbóli elhelyezéséhez a tagállamok objektív tényezőket vesznek figyelembe, beleértve a 14. cikkben említett családi egységet és a kérelmezők különleges befogadási igényeit. A tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők ténylegesen hozzáférjenek az ezen irányelv szerinti jogaikhoz és a nemzetközi védelemre irányuló eljárás eljárási garanciáihoz azon a földrajzi területen belül, amelyhez a kérelmezők tartoznak. Ennek a földrajzi területnek kellően nagynak kell lennie, lehetővé kell tennie a szükséges közinfrastruktúrához való hozzáférést, és nem érintheti a kérelmezők elidegeníthetetlen magánéletét.

A tagállamok nem tarthatnak fogva személyt kizárólag azért, mert az adott személy kérelmező, vagy a kérelmező állampolgársága alapján. Az őrizetbe vétel csak a jogszabályban meghatározott egy vagy több őrizetbe vételi okon alapulhat. Az őrizetbe vétel nem lehet büntető jellegű, továbbá közegészségügyi okokból orvosi szűrővizsgálatot írhatnak elő a kérelmezők számára. A tagállamok a kérelmezők kiskorú gyermekei és a kiskorú kérelmezők számára ugyanolyan hozzáférést biztosítanak az oktatáshoz, mint saját állampolgáraik számára, mindaddig, amíg az ilyen kiskorúakkal vagy szüleikkel szemben kiutasítási intézkedést nem hajtanak végre. Figyelembe kell venni a kiskorúak sajátos szükségleteit, különösen a gyermek oktatáshoz való jogának tiszteletben tartása és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés tekintetében. A kiskorúak oktatását főszabály szerint a tagállamok saját állampolgárainak oktatásával együtt kell biztosítani, és annak azonos minőségűnek kell lennie. A tagállamok minden erőfeszítést megtesznek annak érdekében, hogy biztosítsák a kiskorúak oktatásának folyamatosságát mindaddig, amíg a kiskorúakkal vagy szüleikkel szemben kiutasítási intézkedést nem hajtanak végre. A tagállamok nem vonhatják meg a középfokú oktatást kizárólag azon az alapon, hogy a kiskorú elérte a nagykorúságot.

A fentieken túl a tagállamok biztosítják, hogy a kérelmezők hozzáférjenek az adott tagállam által megfelelőnek ítélt nyelvtanfolyamokhoz, állampolgári ismeretek oktatásához vagy szakképzési tanfolyamokhoz annak érdekében, hogy elősegítsék a kérelmezők önálló cselekvőképességét, az illetékes hatóságokkal való kapcsolattartást, a munkakeresést, vagy - a nemzeti rendszertől függően - a tagállamok megkönnyítik az ilyen tanfolyamokhoz való hozzáférést, függetlenül attól, hogy a kérelmezők a jogszabály speciális szabályai szerint hozzáférnek-e a munkaerőpiachoz. Amennyiben a kérelmezők megfelelő anyagi eszközökkel rendelkeznek, a tagállamok megkövetelhetik tőlük, hogy fedezzék az első bekezdésben említett tanfolyamok költségeit, vagy hozzájáruljanak azokhoz.

Szintén jelentőséggel bír, hogy a tagállamok biztosítják, hogy a normában foglaltakkal összhangban a befogadás anyagi feltételei és az egészségügyi ellátás mellett megfelelő életszínvonalat biztosítsanak a kérelmezők számára, amely garantálja megélhetésüket, védi testi és lelki egészségüket, és tiszteletben tartja az uniós Alapjogi Charta szerinti jogaikat. A tagállamok biztosítják, hogy az első albekezdésben említett megfelelő életszínvonal a különleges befogadási igényekkel rendelkező kérelmezők sajátos helyzetében, valamint a fogva tartott személyek helyzetével összefüggésben is teljesüljön.

Hogy lehet a kvótamigránst a célállamban tartani? Van-e utánkövetés?

A továbbutazások megelőzése érdekében az irányelv a befogadási feltételek nyújtásának kötelezettségét arra a tagállamra korlátozza, amely felelős a nemzetközi védelemre irányuló kérelemért. Emellett a menedékkérők csak akkor kaphatnak úti okmányt, ha súlyos humanitárius okok indokolják egy másik tagállamban való tartózkodásukat. Az irányelvtervezet lehetővé teszi továbbá a tagállamok számára, hogy a menedékkérők szabad mozgását adott földrajzi területre korlátozzák, meghatározzák, hogy hol élhetnek, illetve arra kötelezzék őket, hogy időszakonként bejelentkezzenek. Amennyiben ezek az intézkedések nem kielégítőek és fennáll a szökés veszélye, a tagállamok élhetnek az őrizetbe vétel eszközével.

A normaalkotók szándéka vélhetőleg az volt, hogy közös eljárás jöjjön létre, azért, hogy az Unió egészében egységes legyen a nemzetközi védelem megadásának és visszavonásának az elbírálása, azonban nincsen megnyugtató válasz arra, hogy az új szabályozás miként tarthatja a célállamokban a kvóták alapján szétosztott migránsokat. Az ún. előszűrési eljárásnak fognak alávetni minden olyan személyt, aki nem felel meg az Unióba való belépés feltételeinek, és a legfeljebb hét napig tartó eljárásnak része lesz a személyazonosság megállapítása, a biometrikus adatok felvétele, valamint az egészségügyi és biztonsági ellenőrzés.

A szabályozás kimondja, hogy az Unióba való beutazás feltételeit nem teljesítők adatait – többek között az ujjnyomatokat és hatéves kor felett az arcképmásokat – a hatóságok egy megújított Eurodac adatbázisban fogják tárolni. A paktum ugyan kötelezi a tagállamokat, hogy hatékonyan fellépjenek a jogszerűtlen határátlépésekkel szemben, azonban az EU mindeddig vonakodott beszállni például a déli határkerítés és technikai határzár finanszírozásába, ennek fényében képmutató az új uniós szabályozás például Magyarországgal szemben.

Az Eurodac alapján valamelyest nyomonkövethetőek lesznek a migránsok, így az utánkövetés (egyelőre kérdéses eredményességgel) megvalósulhat. A megreformált Eurodac-adatbázis az EU területére szabálytalanul érkezők hatékonyabb azonosítását szolgálja majd, az ujjlenyomatok mellett arcképekkel is kiegészítve, többek között, gyermekek esetében is hatéves kortól. A hatóságok azt is rögzíteni tudják majd, ha valaki biztonsági kockázatot jelenthet, illetve erőszakos vagy fegyverrel rendelkezik. A tagállamok a Dublini Egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló 2725/2000/EK Tanácsi Rendelettel – amelyet 2015. július 20-ával felváltott a jelenleg is hatályos 603/2013/EU Parlamenti és Tanácsi Rendelet – létrehozták az ún. Eurodac rendszert (European Dactylographic Comparison System), amely lehetővé teszi a Dublini Rendeletet alkalmazó országok számára, hogy a rendszerben tárolt ujjlenyomatok összehasonlításával megállapítsák, hogy  a „dublini térség” egyik tagállamában illegálisan tartózkodó és/vagy menedékjogot kérő külföldi állampolgár kért-e korábban menedékjogot egy másik tagállamban, illetve hogy jogellenesen lépett-e be ebbe a térségbe.  Az ujjlenyomatok összehasonlítása alapján a tagállamok képesek meghatározni, hogy melyik tagállam jogosult és köteles a menekültügyi vagy idegenrendészeti eljárás lefolytatására az adott személlyel szemben.

Az „Eurodac” az Európai Bizottságon belül létrehozott, az ujjlenyomatok összehasonlítására alkalmas számítógépes központi adatbázissal rendelkező központi egységből, valamint a tagállamok és az adatbázis közötti elektronikus adatátvitelt biztosító rendszerből áll, amelyen a tagállamok az adatokat küldik a központi rendszerbe.

Megjegyzendő, hogy a migrációs paktum elfogadását csak az európai föderalizmus hívei tekinthetik igazán történelmi, nélkülözhetetlen lépésnek, valójában azonban arról van szó, hogy a külső uniós határok szükséges „megvédését” – de valójában inkább menedzselését – úgy akarják megvalósítani, hogy egyre gyengítenék a nemzetállamok önálló hatalmának gyakorlását, például azáltal, hogy a tagállamokra erőltetnék a „kötelező szolidaritást”, mégpedig a brüsszeli uniós vezetők migrációt pártoló (és bátorító) politikája kapcsán. Magyarország a kötelező elosztást a migrációs probléma 2015-ös napirendre kerülése óta következetesen elutasítja, amiként azt is, hogy nemzeti költségvetéséből pénzforrást kelljen biztosítania – kvázi pénzbüntetést kelljen fizetnie – azért, mert nem vesz át migránsokat. Nem véletlenül utalnak rá tehát szakértői szinten is, hogy a döntés ebben a formában végrehajthatatlan.