Mire épülnek a kínai-magyar kapcsolatok?

Goreczky Péter, a Magyar Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető elemzője értékelte a hirado.hu-nak a Kína és Magyarország közötti kapcsolatot. Az interjúban szó volt arról is, miért alapvető érdeke hazánknak az együttműködés Pekinggel, milyen a viszonyrendszer Brüsszel és Kína között, mik a gátló tényezők, és mi vezette hazánkat a keleti nyitás felé.

– Mind a kínai elnök, mind Orbán Viktor beszédében új elemként jelent meg, hogy a két ország között már nemcsak gazdasági, hanem kulturális együttműködés is létrejön. Milyen közös értékek mentén, mely területeken van esély a kooperációra?

– A magyar–kínai politikai és gazdasági kapcsolatok stabil kulturális alapokra épülnek. Az egyetemi oktatásban az 1950-es évektől működik Kínában magyar szak, Magyarországon pedig kínai szak. A kulturális és oktatási kapcsolatokat számos állami kezdeményezés is segíti. Magyarországon öt Konfuciusz Intézet működik, magyar–kínai két tanítási nyelvű általános iskola és gimnázium található Budapesten. Pekingben 2013 óta működik magyar kulturális intézet Liszt Intézet néven. Három magyar egyetemen működik kínai szak, és egy tucatnyi kínai egyetemen magyar szak. Kihívást jelent ugyanakkor, hogy a másik ország nyelvét és kultúráját ismerő szakemberek képzése azonban így sem tart lépést a gazdasági kapcsolatok gyors fejlődésével, a további beruházások, közös projektek esetében az egyik szűk keresztmetszetet a másik nyelvét és kultúráját ismerő szakemberek hiánya jelenti. Ezt a problémát szükséges lenne további állami képzési és ösztöndíjprogramokkal enyhíteni. Szintén szükséges lenne új kulturális kezdeményezésekkel elősegíteni az érkező beruházások és projektek sikeresebb beágyazódását a helyi közösségek életébe, hogy a meglévő kulturális különbségek a lehető legkevésbé akadályozzák a sikeres együttműködéseket.

–  Az Európai Uniónak nem kifejezetten jó a kapcsolata Kínával. Ez lehet gátló tényező a magyar-kínai kapcsolatok terén?

– Brüsszel és Peking kapcsolata az elmúlt időszakban lejtmenetbe került, ez azonban egyelőre nem akadályozta meg hazánkat abban, hogy Kínával szorosabb együttműködést alakítson ki. Példaként említhető az Unió által 2019-ben életre hívott, a beáramló közvetlen külföldi tőkeberuházások ellenőrzését szolgáló mechanizmus, amit javarészt a kínai vállalatok európai cégfelvásárlásai miatt vezetett be Brüsszel. A szabályozás konzultációt ír elő az Unió és a nemzeti kormányok között, ám tagállami hatáskörben hagyja annak eldöntését, mely külföldi tőkeberuházás minősül kockázatosnak nemzeti és gazdaságbiztonsági szempontból. Ezzel együtt az Unió és Kína viszonyának további romlása, egy esetleges kereskedelmi háború kibontakozása a jövőben kedvezőtlen külső környezetet teremtene a magyar-kínai kapcsolatok számára, különösen, ha Brüsszel követi Washington Kínáról való technológiai leválást célzó politikáját.

– A mostani stratégiai beruházások, amelyek érintik a közlekedésfejlesztést, a nukleáris energiát, új határátkelőhely kiépítését, nem hordozzák azt a kockázatot magukban, hogy túlzottan függeni fog Magyarország Kínától?

– A hazánkban megvalósuló kínai beruházások ellenére Magyarország továbbra is elsősorban az európai értékláncokba van beágyazódva, a nyugati beruházó vállalatok a hazai gazdaság kulcsfontosságú szereplői. A keleti kapcsolataink erősítése ellenére Magyarország külkereskedelmének több mint 70%-át még mindig az Európai Unió országaival bonyolítja le. Ami pedig a közvetlen külföldi tőkeberuházások magyarországi állományát illeti, Németország még mindig közel kétszer akkora részesedéssel bír, mint Kína, sőt az ázsiai országok közül a dél-koreai cégek is nagyobb értékben ruháztak be eddig hazánkba, mint kínai társaik.

A magyar nemzetgazdaság egésze a most bejelentett beruházások miatt sem fog Kínától függésbe kerülni úgy, mint ahogyan egyes délkelet-ázsiai országok ki vannak téve a Kínával való gazdasági kapcsolatnak. Ugyanakkor ez nem jelenti, hogy a most bejelentett együttműködésektől függetlenül ne lennének olyan gazdasági szegmensek, mint például a napelemgyártás, amelyekben Kína világszinten domináns helyzetben van, és számos európai ország – köztük hazánk is – jelenleg nem tudná teljes mértékben kiváltani a kínai technológiát.

–  Rengeteg új befektetést, tervet jelentettek be. Lesz ezekre a projektre elég képzett szakember?  Hogyan lehet mindezt orvosolni?

– A képzett szakemberek rendelkezésre állása általánosságban az egyik legnagyobb kihívás a magyarországi beruházási környezetet illetően. A gyártó vállalatok egyre nagyobb távolságokra, estenként a határon túli régiókra kénytelenek kiterjeszteni a munkaerő toborzást. A belátható jövőben ez minden bizonnyal az igazgatósági ülések állandó témája marad a legtöbb külföldi beruházó cégnél, beleértve a kínai vállalatokat is. A kihívás kezelése érdekében a kínai beruházóknak – a már letelepült és az újonnan érkező cégeknek egyaránt – szorosan együtt kell működniük a helyi szakképzési intézetekkel, egyetemekkel és magával a kormánnyal is.

 – A Kínával épülő kereskedelmi kapcsolatok adatai deficitről árulkodnak. Mi ennek az oka?

– A magyar kis- és középvállalkozások (kkv) kínai export tevékenységéről nem áll rendelkezésre átfogó statisztika, de a teljes magyar kivitelnél érvényes, nagyjából 20%-os részesedés a Kínába irányuló kkv export esetében is nagyságrendileg helytálló. Vagyis a kivitel 80%-áért nagyvállalatok, köztük elsősorban hazánkban működő multinacionális cégek felelősek, amelyek export teljesítményét többek között a világpiac alakulása, a cégcsoport értékesítési stratégiája és egyéb üzleti szempontok határozzák meg, vagyis olyan tényezők, amelyeket a magyar külgazdasági eszköztár nem tud jelentősen befolyásolni.

Másrészt a kínai piac továbbra is nehéz terepnek számít a hazai vállalkozások számára. A földrajzi távolság, a nyelvi nehézségek és kulturális különbségek, a világszerte ismert magyar brand-ek hiánya, illetve az éles verseny más országok exportőreivel mind nehezítő tényező. Emellett a kínai állam piacra való belépést akadályozó adminisztratív és egyéb korlátozásai jelentenek kihívást a magyar cégek részére.

– Miért érdeke Kínának összekötni Magyarországot és Szerbiát egy új határátkelőhellyel?

– Amennyiben kínai vállalatok is részt vesznek majd a kivitelezésben, akkor részben az európai referencia, részben pedig a hazai túlkapacitások lekötése miatt lehet számukra érdekes a projekt. Általánosságban pedig a kínai tulajdonban levő pireuszi kikötő irányából érkező áruk áthaladását teheti gyorsabbá az új terminál.

– Az Egyesült Államok és Kína között egyre feszültebb a viszony. A keleti nyitás politikája, illetve a csütörtökön bejelentett megállapodások nem veszélyeztetik hazánk versenyképességét?

– A keleti nyitás politikája egy évtizede lett meghirdetve, ám ezzel együtt Magyarország a nyugati gazdasági és politikai struktúrák szerves része maradt. Vagyis a stratégia önmagában még nem jelent szakítást a Nyugattal, és ez igaz a most bejelentett beruházásokra is. Ugyanakkor az Unió és Kína viszonyának további romlása, egy esetleges kereskedelmi háború kibontakozása a jövőben kedvezőtlen külső környezetet teremtene a magyar-kínai kapcsolatok számára, különösen, ha Brüsszel átveszi Washington Kína-politikáját.

– Magyarország és Kína hasonlóan vélekedik a globális konnektivitás fontosságáról és a blokkosodás elutasításáról. Mit jelent ez pontosan?

– A 2008-ban kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság felszínre hozta a nyugati világ számos problémáját, a magyar kormány nyíltan vállalt törekvésévé vált, hogy az ország kapcsolatait diverzifikálja, egyoldalú függéseit csökkentse. Ez vezetett a 2010-es évek elején a Keleti nyitás, majd a Déli nyitás meghirdetéséhez, amelyek később szervesen fejlődtek a magyar konnektivitási stratégiává. A 2010-es években Kína is meghirdette azokat a nemzetközi konnektivitási kezdeményezéseit, amelyekre Magyarország rácsatlakozhatott. A magyar és a kínai kapcsolatépítési stratégiák tehát találkoztak, s a két ország ma is hasonlóan gondolkodik a globális összeköttetések fenntartásának és továbbfejlesztésének fontosságáról. Magyarország jelenleg támogat minden olyan kezdeményezést, amely Kína és az Európai Unió kapcsolatainak a szorosabbá válásához vezet, miközben ellenzi azokat a törekvéseket, amelyek a szétválasztás felé vinnék a feleket.

– A jobboldalt és Orbán Viktort évek óta kritizálják Pekinggel való együttműködés miatt. Mi vezetett a kapcsolatfelvételhez?

– A 2008-ban kezdődött globális pénzügyi és gazdasági válság súlyos hatással volt az EU gazdaságaira. Brüsszel és a tagállamok válságmenedzselő stratégiái nem működtek, a gazdasági növekedés tartósan visszaesett. A krízis Kínát is negatívan érintette, ám gazdasága ennek ellenére továbbra is az EU átlagát meghaladó ütemben növekedett. Ezért a Kínával való gazdasági kapcsolatok felértékelődtek valamennyi kelet-közép-európai ország számára. A magyar kormány részéről ez a felismerés vezetett a 2010-es évek elején a Keleti nyitás meghirdetéséhez, melynek egyik fő fókuszpontja a kezdetektől fogva Kína volt. A gazdasági kapcsolatok életre keltésének jegyében az első Kína-Közép és Kelet-Európa Üzleti Fórumot 2011-ben tartották Budapesten. Magyarország pedig az EU tagállamai közül elsőként nyilvánította ki, hogy támogatja Kína Övezet és Út Kezdeményezésének megvalósítását.