NATO főtitkár: Ukrajna a szervezet tagja lesz

Az Ukrajna elleni orosz hadművelet megindításának második évfordulója alkalmából Jens Stoltenberg NATO-főtitkár videóüzenetben erősítette meg a szervezet szándékát Ukrajna felvételére.

„Ukrajna csatlakozni fog a NATO kötelékéhez. Nem az a kérdés, hogy tag lesz-e, hanem az, hogy mikor” – fogalmazott a norvég politikus a szombaton publikált videóüzenetében.

Vlagyimir Putyin orosz elnök azért indított háborút, hogy bezárja a kaput a NATO előtt, „megtagadva ezzel Ukrajnától a jogot, hogy saját maga válassza meg saját útját”. Ezzel azonban éppen az ellenkezőjét érte el – fogalmazott.

Két éve tört ki szomszédunkban az orosz–ukrán háború. A fegyveres konfliktusnak egyre kevésbé látszik, mikor lehet vége. A pusztítás a második világháború borzalmait idézi, a világ pedig a hidegháborúra jellemző kétpólusú megosztottság felé tart. A nyugati hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal önti a fegyvert az ukrán hadseregnek, ez pedig Oroszországot is további erők mozgósítására ösztönzi. Kijev tavalyi ellentámadása korlátozott sikereket ért el csupán, és Bahmut után végül Avgyijivka is orosz ellenőrzés alá került. A nyugati fegyverek pedig egyre kevésbé látszanak a győzelem kulcsának, hiszen egyre kétségesebb, hogy ki fogja azokat elsütni.

Napra pontosan két évvel ezelőtt, 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát. Kijevből, Harkivból és Mariupolból is robbanásokat jelentettek. Ezzel egyidejűleg orosz páncélosok hatoltak be Ukrajnába délen, a 2014-ben elcsatolt Krím félsziget felől, északon és keleten pedig a szomszédos Fehéroroszországból.

Vlagyimir Putyin orosz elnök rendkívüli tévébeszédben jelentette be, hogy – mint mondta – katonai műveletet rendelt a kelet-ukrajnai szakadár területek orosz lakosságának védelmében.

„Úgy döntöttem, hogy különleges katonai műveletet indítok azzal a céllal, hogy megvédjem mindazokat, akik nyolc éve szenvedik el a kijevi rezsim bántalmazását és népirtó akcióit. Arra törekszünk, hogy demilitarizáljuk és nácítlanítsuk Ukrajnát, és bíróság elé vigyük azokat, akik elkövették a véres bűncselekményeket” – fogalmazott az orosz elnök.

Hajnalban rakéták csapódtak be az ukrán fővárosban, Kijevben,

találat érte a katonai hírszerzés épületét, a tévétornyot és több lakóház is megrongálódott. Az orosz katonák tízezrei megpróbálták elfoglalni az ukrán fővárost. Volodimir Zelenszkij elnök hadiállapotot hirdetett, és felszólította az embereket, hogy ragadjanak fegyvert.

„Fegyvert adunk mindenkinek, aki képes megvédeni országunk szuverenitását. Ukrajna jövője a polgároktól függ” – hangsúlyozta Volodimir Zelenszkij.

Az oroszok bekerítették Kijevet, ám a város környékén hetekig dúló harcok után sem tudták bevenni.

Márciusban azonban elfoglalták a dél-ukrajnai Herszon városát, valamint Zaporizzsját, ahol Európa egyik legnagyobb atomerőműve található.

Az invázió elindítása óta az oroszok elfoglalták Mariupolt is, így létrehozták az összeköttetést a krími és a donbaszi orosz erők között.

Eközben a visszavonuló orosz csapatok után Bucsában tömegsírokat találtak. Kijev szerint a megszállás alatt az orosz hadsereg több mint kilencezer háborús bűncselekményt követett el a bucsai járásban.

A konfliktus egyik legvéresebb epizódja eddig Bahmut város ostroma volt.

A hónapokig tartó csata Moszkva győzelmével ért véget, miután a Wagner-csoport orosz magánhadsereg 2023 tavaszán bevette a várost, majd átadta azt a kormánycsapatoknak.

Kijev tavaly nyáron indított ellenoffenzívát, amely minden, nyugatról érkező eszközbeli és pénzügyi segítség ellenére korlátozott sikereket ért el. Valerij Zaluzsnij, az ukrán hadsereg főparancsnoka 2023 őszén már úgy fogalmazott, az ukrán–orosz konfliktus felőrlő állóháború felé halad, ami Oroszországnak kedvez.

Volodimir Zelenszkij idén február elején felmentette Zaluzsnijt a fegyveres erők főparancsnokának tisztségéből, a helyére pedig Olekszandr Szirszkij vezérezredest nevezte ki.

Mindezek közben új, Bahmuthoz hasonló forgatókönyv kezdett körvonalazódni Avgyijivka városánál, ám az új főparancsnok még a teljes bekerítés előtt kivonta az ukrán csapatokat a településről, így elkerülték az újabb vagy legalábbis a bahmutihoz fogható vérfürdőt. A kivonulásra egy nappal azután került sor, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök sokadszorra Nyugat-Európába utazott, remélve, hogy ráveheti országa nyugati szövetségeseit további katonai segítségnyújtásra.

Sokan egyre kevésbé vannak meggyőződve arról, hogy a nyugati országok rendszeresen küldött segélyei biztosíthatják az ukrán győzelmet.

„Washingtonnak és a többi NATO-résztvevőnek azon kellene gondolkodnia, hogyan találjon kiutat, hiszen a fegyverek küldése az ukránoknak nem biztos, hogy működik, különösen, ha nincs, aki elsüsse azokat” – írta nemrég egy volt magas rangú amerikai tisztviselő.

Kijev valóban küszködhet azzal, hogy újabb és újabb katonákat küldjön a frontra, erről árulkodhatnak az egyre könyörtelenebb kényszersorozási akciókról szóló hírek is.

A korábban a védelmi miniszter politikai helyetteseként is tevékenykedő Stephen Bryen nagy lélegzetvételű elemzésében vázolja az amerikai Ukrajna-politikát és annak lehetséges következményeit, melyek nem túl biztatók Európára nézve.

A Biden-kormányzat azt szeretné, ha Ukrajna a novemberi amerikai elnökválasztásig kihúzná, de megvan a veszélye annak, hogy ez nem sikerül, különösen, ha Oroszország valóban nagy offenzívát indít a közeljövőben. Éppen ezért kialakulóban van egy új terv, amely nem papíron, hanem a politikai gyakorlatban megfigyelhető – véli egy volt magas rangú amerikai tisztviselő.

„Amikor Volodimir Zelenszkij ukrán elnök úgy döntött, hogy kirúgja Valerij Zaluzsnijt, a fegyveres erők parancsnokát, az Egyesült Államok külügyi államtitkár-helyettese, Victoria Nuland, aki közvetlenül felelős az USA és a NATO Ukrajna-politikájáért, Kijevbe sietett.

Nulanddal és Zelenszkijjel nem készültek közös fotók. A sajtót kint állva tájékoztatta, egy sietve felállított asztal előtt, amelyen néhány mikrofon állt. Miért rohant Nuland Kijevbe? Szinte biztos, hogy a Fehér Ház utasította, hogy azonnal menjen oda, arra az esetre, ha a dolgok rosszra fordulnának az ukrán fővárosban.

Nyilvánvalóan komolyan aggódtak amiatt, hogy Zaluzsnij esetleg arra használná a hadsereget, hogy Zelenszkij ellen forduljon”

– írja Stephen Bryen, aki korábban a szenátus külügyi bizottságának a Közel-Keletért felelős albizottságában volt a személyzeti ügyek igazgatója, valamint a védelmi miniszter politikai helyetteseként dolgozott.

Az egykori magas rangú tisztviselő a Weapons and Strategy (Fegyverek és stratégia) oldalán megjelent írásában úgy fogalmaz: „Eddig Zaluzsnij nem lépett. Persze még mindig megteheti, ezért feltételezzük, hogy Nuland inkább Zaluzsnijjal, mint Zelenszkijjel akart beszélni Kijevben. A találkozóról nincs nyilvános feljegyzés, de úgy tűnik, hogy Nuland feladata az volt, hogy megnyugtassa Zaluzsnijt, és rábírja, hogy viselkedjen.”

Bryen rámutat, ugyan Washington hivatalosan semmit sem mond a kijevi katonai őrségváltásról, de a nyilvánosság előtt hangsúlyozza, hogy ukrán belügynek tekinti, „természetesen ez teljes képtelenség.

Washington már 2014 előtt is a saját érdeke szerint manipulálta Ukrajna belpolitikáját, és Nuland volt a gyújtókanóc végén.”

„Zaluzsnij leváltása sem okozott meglepetést. Valakinek vállalnia kell a felelősséget Kijev úgynevezett ellentámadásának kudarcáért és az amerikai felszerelések és ellátmányok dollármilliárdjainak elpazarlásáért”

– állapítja meg Bryen.

Hozzáteszi: „Az sem meglepő, hogy a dolgok most még rosszabbra fordultak, hiszen Ukrajnának hamarosan számolnia kell Avgyijivka elvesztésével, a frissen megerősített orosz hadsereg pedig a Dnyeper felé nyomul, Kijevet célba véve.”

Mint írja: „Kijev egyre növekvő, hetente több mint ezer áldozata keményen rányomja a bélyegét a közvéleményre, azt a nézetet erősítve, hogy a háború rosszul sült el.”

Bryen arra a jelenségre is kitér, amely a magyar nyelvű híradásokban is gyakori téma: a toborzás érdekében Kijev durva, népszerűtlen intézkedésekhez folyamodik, beleértve a fenyegetést és a megfélemlítést.