Amerikában egyre többen kételkednek Ukrajnában

Trump nincs egyedül azzal, hogy nem akarja tovább finanszírozni Ukrajnát. 

Ahogy arról a Mandiner – a The Spectator nyomán – nemrég beszámolt, az új republikánus házelnök, Mike Johnson bár támogatta az Ukrajnának nyújtott segítséget, következetesen kiállt a Kijevnek adott támogatás csökkentése mellett. Mikor Johnsont arról kérdezték, hogy házelnökként hogyan áll az Ukrajnának nyújtott támogatás növeléséhez, a következőket válaszolta: 

Az elszámoltathatóság és a világos célok emlegetése az új házelnök részéről nem a véletlen műve. Emlékezetes, hogy idén ősszel már az Ukrajna támogatása iránt végletekig elkötelezett, komoly amerikai kapcsolatokkal rendelkező brüsszeli Politico is arra figyelmeztetett, hogy az ukránok a korrupció miatt veszthetik el az amerikaiak támogatását.

Ahogy az a Mandiner gyűjtéséből kiderült, egy sor republikánus politikus zárkózott el Ukrajna támogatásától. Texasból Brian Babin képviselő azt kérdezte idén februárban, Biden elnök kijevi látogatása után: „Gondolják, hogy Biden azért ment Ukrajnába, hogy tételes elszámolást követeljen arról, hogy Zelenszkij hogyan költötte el az adófizetők dollármilliárdjait, amit nekik adtak? Ez nem volt több annál, mint hogy egy »America last«-elnök »America last«-dolgokat csinál.”

A szintén texasi Wesley Hunt júliusban arra figyelmeztetett: 

Szeptemberben pedig Hunt arra volt kíváncsi, hogy „miért küldött az Egyesült Államok 113 milliárd dollárt Ukrajna határának megvédésére, és egy vasat sem arra, hogy a saját határunkat megvédje?” Az oklahomai Josh Brecheen hozzá hasonlóan az amerikai déli határvédelem forrásait hiányolta.

Arizonából Andy Biggs májusban leszögezte: 

Szeptemberben pedig jelezte: „Republikánusok és demokraták is elismerték, hogy Ukrajna Oroszország támadása előtt a világ egyik legkorruptabb országa volt. Sosem kapunk elszámolást arról a pénzről, amit nekik küldtünk. Miért dobja ki a Biden-kormány az adófizetői pénzeinket?” Hasonlóan az elszámolás hiányát panaszolja fel Dan Bishop Észak-Karolinából.

Szintén Arizonából Elijah Crane júniusban azt javasolta: „A béketárgyalásokat elhozó követek jelentik azt a fajta segítséget, amit küldenünk kellene Ukrajnába”. Szeptemberben pedig kritizálta a háborúpárti demokrata szenátorokat: „A szenátus vezetői eszkalálni szándékoznak egy olyan világháborút, melynek kezelésekor már nem is fognak élni.” Ukrajna támogatásának egyik legszigorúbb kritikusa az az arizonai Paul Gosar, aki idén a budapesti CPAC Hungaryn is felszólalt. 

– mondta februárban Gosar, aki szerint „a kongresszusnak nem kellene több pénzt pazarolnia Ukrajnára, és Amerika szükségleteire kellene koncentrálnia”.

A coloradói Lauren Boebert Volodimir Zelenszkij őszi amerikai látogatásakor arra volt kíváncsi: „Azért jött Zelenszkij, hogy begyűjtsön még egy csekket?” 

A Tennessee állambeli Tim Burchett képviselőt az háborította fel szeptemberben, hogy „Ha a kormányzat leáll, annak hatását minden képviselő érzékelni fogja. A Pentagon mégis külön kivételeket akar, hogy biztosítsa: Ukrajna ne legyen érintett?! Undorító.” Szintén Tennessee-ből Andrew Ogles leszögezte: „Az elnök hatalmas mennyiségű pénzt és eszközt küldött feltételek nélkül egy olyan országnak, amely az Egyesült Államoknak nem szövetségese.”

Ohióból Warren Davidson képviselő már tavaly májusban jelezte: azzal, hogy az USA addig 14 milliárd dollárnyi segélyt küldött Ukrajnának, messze többet tettek, mint bárki más, s az akkor épp terítéken lévő új törvényjavaslattal „ötször többet költenénk Ukrajna megsegítésére, mint a világ összes többi országa összesen. Bár támogatom Ukrajna népét és az önvédelemhez és önrendelkezéshez fűződő jogukat, ez nem a mi háborúnk.”

A floridai trumpista Matt Gaetz képviselő az ukrán hadisegélyek elbuktatása mellett Kevin McCarthy leváltásában is kulcsszerepet játszott. Neki – amellett, hogy szerinte „Ukrajna korruptabb, mint azt a vezetők bevallanák” – stratégiai kifogásai vannak az amerikai megközelítéssel szemben. „Miért választanánk Ukrajnát? Miért ne bővítenénk ki a NATO-t Oroszországgal, és miért ne tennénk Kína-ellenes szövetséggé?” – kérdezte júliusban. Hasonló stratégiai problémái vannak a szintén floridai Gregory Steube-nak, aki úgy látja, „az ukrajnai stratégia tisztázatlan, és a kongresszussal nem közöltek célt”. Oklahomából Kevin Hern ugyanezt kérdezi: 

Marjorie Taylor Greene georgiai képviselőnél nagyon kevesen ütnek meg keményebb hangot a kongresszusban Ukrajnával kapcsolatban. Ő márciusban még nácizott is. „Sokkoló a számomra, hogy a kongresszus ilyen könnyen hajlandó 14 milliárdnyi katonai felszerelést csatornázni Ukrajnába újra és újra, és felvetődik a kérdés: ez a pénz és ez az amerikai hadieszköz nem kerül Ukrajnában nácik kezébe?”

Thomas Massie Kentucky állambeli képviselőt az zavarja, hogy „az amerikai adófizetőket besorozták arra, hogy ennek a külföldi kormánynak jóléti segélyeket fizessen”. Szeptemberben felhívta a figyelmet arra is, hogy vannak olyan emberek, akik nem tudnak megszavazni támogatást „egy olyan háborúra, amelyet morálisan elleneznek”.

Illinois államból Mary Miller szeptemberben felhánytorgatta: „Biden hazudott, amikor azt mondta, hogy Ukrajnában nincsen korrupció. Most pedig a Hawaii és Florida számára folyósítandó katasztrófasegélyt Ukrajna további finanszírozásához kötné, amit ellopnak majd az ukrán oligarchák. NEM!”

A wisconsini Thomas Tiffany pedig békét és az európaiak által letárgyalt megoldást sürgetett. 

Végül, éppen a minap jelent meg a Financial Times közvéleménykutatása, amely szerint az amerikai választók nagyjából fele úgy gondolja, hogy a Biden-adminisztráció túl sok pénzt költ Ukrajnára. Sőt, ez a 48 százalékos tömeg abszolút többséget képez azokhoz képest, akik szerint ezek a költések „megfelelő méretűek”, illetve akik szerint többet kellene az Egyesült Államoknak Ukrajnára költeni (11 százalék). A republikánus szavazók közel kétharmada (65 százalék) gondolja úgy, hogy túl sok pénzt fordítanak Ukrajnára, de az el nem kötelezett választók több mint fele (52 százalék) is így vélekedik.