Egyre több migráns próbál átjutni a határon

Több mint ötven, furgonokban és kisteherautók rakterében elbújtatott ázsiai és afrikai illegális bevándorló Magyarországra jutását akadályozták meg az utóbbi 24 órában a hatóságok két romániai határátkelőhelyen.

A román határrendészet szombati közleménye szerint a Nagylak-Csanádpalota autópálya-átkelőn egy cseh rendszámú, Csehországba deszkát szállító, illetve egy román rendszámú, rakomány nélkül Franciaországba indult furgonban 31 határsértőt fedeztek fel a jármű rakterében, illetve egy erre a célra kialakított rejtekhelyen.

A vizsgálat során kiderült, hogy az illegális határátlépést megkísérlő pakisztáni, nepáli, afganisztáni és bangladesi állampolgárok jogszerűen, hivatalos munkavállalói engedéllyel érkeztek Romániába.

A Bors-Ártánd határátkelőnél egy fehérorosz állampolgár által vezetett, lengyel rendszámú járműben is egy préselt lemezzel eltakart speciális rejtekhelyen találtak meg a határrendészek 22 egyiptomi, Srí Lanka-i, bangladesi és eritreai állampolgárt, akik illegálisan próbáltak bejutni a schengeni övezetbe.

A járművezetők ellen embercsempészés, a migránsok ellen tiltott határátlépési kísérlet gyanújával indítottak bűnvádi eljárást.

Az Európai Unióba tartó illegális bevándorlók nem csak a határkerítésen át próbálnak bejutni Magyarországra, hanem vízi úton is. Vannak, akik "egyéni vállalkozóként", vásárolt vagy lopott csónakkal, mások az embercsempészek által működtetett motoros csónakokkal kísérlik meg a folyón való  átkelést. A módszer nem új, az illegális migránsokkal szemben évek óta járőrhajók is biztosítják a határvizeket. 

A Pannon RTV tudósítása szerint a martonosi horgászok most arra panaszkodnak, hogy csónakokat lopnak a migránsok, sőt, a Tisza-parti erdősávban saját kikötőjük is van, és onnan mennek át a folyó bánáti oldalán található illegális migránstáborba, vagy kísérelnek meg feljutni a Tiszán, Szeged felé.

Martonoson is teljesen kizöldült a Tisza-parti erdősáv, és benőtte az erdei utakat. Egyetlen ösvény maradt kitaposva, amely a migránsok által kialakított kikötőig vezet, ahonnan elindulnak, hogy átcsónakázzanak a Tisza bánáti oldalára, a szerbkeresztúri oldalon ugyanis van egy általuk kialakított illegális migránstábor, ahol több tízen, ötvenen, időnként akár százan is megbújnak.

 Gumicsónakokkal próbálkoztak korábban átmenni, és mentek is át a Tiszán a bánáti oldalra, újabban viszont a helybeli horgászok elmondása szerint a motorcsónakokat is megpróbálják ellopni, és azokkal mennek át a folyó bánáti oldalára, illetve újabban próbálkoznak a Tiszán árral szemben, Szeged irányába felcsónakázni, kihasználva, hogy amikor a magyar őrnaszádok váltásra mennek, akkor csónakáznak át oda. Időnként sikerül is átjutniuk a magyar oldalra, ahol később a magyar rendőrség elkapja őket.

Az embercsempészek közötti összecsapások is újra kiújultak. Lapinformációk szerint november után újra illegális bevándorlók lövöldöztek Horgoson. A szerb rendőrség  három embert állított elő, akiket azzal gyanúsítanak, hogy lőfegyverrel súlyosan megsebesítettek egy 33 éves afgán férfit. Folyamatban van a terep átkutatása, ahonnan a lövöldözéseket hallották – írja a vajdasági Szabad Magyar Szó a rendőrségre hivatkozva. A portál emlékeztet rá, hogy év eleje óta a rendőrök összesen 25 puskát és gépfegyvert, valamint több száz töltényt foglaltak le az illegális bevándorlók által létrehozott rögtönzött táborokban.

Egyébként a január elseje óta több száz migránst szállítottak el az ötezres kisváros környékéről, közülük több tíz személy előállítottak, mert biztonsági szempontból kockázatosak, illetve néhányuk nemzetközi körözés alatt áll.

A magyar határon idén áprilisig  több mint 28 ezer illegális bevándorlót fogtak el és 238 embercsempész ellen indítottak büntetőeljárást, ez alapján látható, hogy folyamatos nyomás alatt tartják a déli határt – mondta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója az M1 aktuális csatornán. Bakondi György arról beszélt, hogy szinte az összes migráns embercsempészek segítségével érkezik, és ezek az embercsempészcsoportok már felosztották a területeket a magyar határ túloldalán, sőt sokszor harcban is állnak egymással.

Magyarország nem támogatja az Európai Unió által javasolt kötelező bevándorlókvótát, és nincs egyedül ezzel a véleményével, ezért megkeresi mindazt a politikai és jogi megoldást, amely megakadályozza, hogy az elgondolást Magyarországon valóra lehessen váltani – mondta a miniszterelnök belbiztonsági főtanácsadója pénteken az M1 Ma este című műsorában.

Bakondi György kifejtette, az Európai Unió „cseles megoldással” a belügyi tanáccsal elfogadtatta az illegális bevándorlók kötelező elosztását az uniós tagállamok között, majd a javaslat az Európai Tanács elé került, ahol Magyarország és Lengyelország is megvétózta, és Ausztria is segítséget nyújtott „a helyzet reális megítélésében és a legjobb megoldás keresésében”.

A kötelező kvótával 2015 óta próbálkozott az EU, de a menekülttáborok vagy „migránsgettók” létrehozása új megoldást jelent.

Az unió által erőltetett megoldás a jelenlegi magyar gyakorlat szöges ellentéte

– mondta.

„Most csak az léphet be magyar területre, akinek a menekültkérelmét a magyar nagykövetségre benyújtott kérelem alapján az állam pozitívan bírálta el. Ezzel szemben az uniós javaslat értelmében kvóta szerint ide toloncolnának Európából illegális bevándorlókat, itt kellene elbírálni tíz-, húsz-, vagy harmincezer menekültkérelmet, és ha 12 hét alatt nem sikerül döntést hozni, akkor be kell engedni az érkezettet” – közölte.

„Ez olyan súlyos helyzetet eredményezne Magyarországon, amely nem csak az alkotmánnyal, de a magyar emberek akaratával is ellentétes” – hangsúlyozta Bakondi György.

Hozzátette: számos negatív tapasztalatuk van, amelyekre pozitív választ sikerült kialakítaniuk, és most ehelyett egy rosszabb, hátrányosabb és ezt a rendszert lebontó megoldást szeretne az Európai Unió, nyilván politikai és ideológiai megfontolások alapján bevezetni.

Orbán Viktor kormányfőt idézve elmondta, tavaly 330 ezren próbáltak illegálisan Európába jutni, ebből 270 ezren a magyar-szerb határon tettek kísérletet. Ez is jelzi, milyen a nagyságrend és milyen felelősség ennek a határszakasznak az őrizete – mondta.

Bakondi György arról is beszélt, hogy a 2015-ös helyzethez képest jelentős változások történtek a nyugat-európai országokban, sokan építettek műszaki akadályrendszert és tesznek erőfeszítéseket, hogy távol tartsák Európától az illegálisan, tömegesen, a szervezett bűnözés révén pénzért érkező embereket.

Negatív példaként említette a franciaországi zavargásokat. Mint mondta, a második-, harmadikgenerációs, migrációs hátterű fiatalok tombolása, gyújtogatása, erőszakos fellépése, fosztogatása súlyos figyelmeztetést jelent minden európai ország számára, hogy távol kell tartani az illegálisan érkező migránsokat, és csak az engedéllyel rendelkezők léphessenek be Európába.

A vonatkozó szakirodalom szerint a 20. század végének és a 21. század elejének nyugat-európai társadalmaiban a migrációt és a sokszínűséget még mindig elsősorban problémaként, és különösen „integrációs problémaként” tekintik. Ebben az összefüggésben központi szerepet játszott és játszik ma is az úgynevezett gettók („migránsnegyedek”, „külföldiek magas arányú lakónegyedek”) kialakulásától való óva intés. A várospolitikusok mind a mai napig a dezintegráció és a társadalmi feszültségek veszélyét társítják a migráns vagy migráns csoportok sűrű együttélésével – írja ifj. Lomnici Zoltán az Alaptörvényblogon.

A legújabb brüsszeli tervezet szerint minden uniós tagországot meghatározott számú migránsért tennék jogilag felelőssé: azok a tagállamoknak, amelyek nem hajlandóak befogadni az EU-ba ad hoc érkező illegális migránsokat és menekülteket, személyenként mintegy 20 ezer eurót (kb. 7,5 millió forintot) kell fizetniük, Lengyelország részéről egyenesen „bírságot” emlegetnek ennek kapcsán (a javaslatok eredetileg 10 ezer és 22 ezer euró között mozogtak). A döntésnek megfelelően Magyarországnak is, felszereléssel vagy személyzettel kell majd segíteniük a befogadó államokat. A tagországok kötelesek lesznek (érkezési) „kapcsolatot” igazolni (connection rule) azzal a biztonságos harmadik országgal, ahová a migránsokat visszahelyezhetik, de ezt a kapcsolatot elvileg a tagállam határozhatja meg (Olaszország esetén például Tunézia). Magyarország számára ugyanakkor reményt csak az jelenthet – ha a gyakorlat megvalósul –, hogy biztonságosnak számító harmadik országok irányába a kapcsolati szabályt miként tudja érvényesíteni. Ráadásul a Tanács kvóta-döntése érinti a tagállami szuverenitás lényeges kérdését is a magyar Alkotmánybíróság gyakorlata szerint, hiszen a fenntartott szuverenitás kérdései közé tartozik a lakosság összetétele. Ezt támasztja alá, hogy a tagállamok között érvényesül ugyan a letelepedés szabadsága, de ebbe minden tagállam szuverenitása birtokában beleegyezett vagy beleegyezik a jövőben az egyes csatlakozási szerződések elfogadásakor. Ez a beleegyezés a menekültügyi és bevándorlási politika körében hozott tagállami döntésekre is kiterjed az átruházott hatáskörök folytán.

Lampedusa szigetéről átszállított illegális bevándorlók szállnak le az olasz haditengerészet Vega hajójáról a szicíliai Catania kikötőjében 2023. április 27-én. Az előző napon 1078 migráns érkezett a már elelve túlzsúfolt lampedusai regisztrációs központba. (Fotó: MTI/EPA/ANSA/Orietta Scardino)

A kormány- és államfők testületének, az Európai Tanácsnak ugyan generális jelleggel nincs jogalkotó hatásköre, azonban stratégiai és válságmegoldó testületként működik, valamint kijelöli az EU politikájának stratégiai irányait.

A fenti rendelettervezet a menekültügyekben azt vetíti elő, hogy egy uniós elosztási mechanizmus révén lényegében maguk az illegális migránsok vagy az őket Európába szállító embercsempészek fogják eldönteni azt, hogy Európában kik laknak majd. A hosszútávú gondok elsődleges forrása a már az EU-na történő belépéskor a harmadik országbeli személyek ellenőrizhetetlensége, és az ehhez kapcsolódó és abból hasznot húzó cselekmények (pl.: az embercsempészet, emberkereskedelem, szervezett bűnözés, hamis úti,- és személyi okmányok előállítása, feketegazdaság növekedése, korrupció stb.). A rövidtávú hatások pénzügyi, és biztonsági értelemben is jelentkezhetnek. Az első terület komplexitása kapcsán főleg becslések alapján dolgozhatunk, egy friss német jelentés szerint 27 milliárd eurót tervez költeni az állam a migrációra, egy márciusi francia kimutatás alapján pedig bevándorlás évente 20-33 milliárd euróba kerül a szintén bevándorlóországként számon tartott Franciaországnak. A szinten a francia sajtóból ismert migránsok okozta gazdasági és agrárkárok már a biztonsági kockázatok között említhetőek, mint ahogy a folyamatos szexuális visszaélések bevándorlók által például Németországban és Ausztriában. Mivel a Tanács legújabb migrációs rendelettervezete több helyütt említi a szökés kifejezést az áthelyezett harmadik országbeli személyek kapcsán, meg kell említenünk a befogadóállomásokról történő szökés általi kockázatot is. E körben említhető a számos görög példa alapján statisztikailag igazolható növekedése a vagyon elleni bűncselekményeknek nyitott táborok környezetében.

A kutatások szerint az egészségügyi értelemben vett kockázatot sem szabad elhanyagolni, amely egyébként Brüsszelben gyakorlatilag teljes tabutéma. A zsúfolt befogadóállomásokon és migránsgettókban a származási ország mellett a fizikai és mentális stressz, valamint a rossz életkörülmények légúti fertőzésekkel is társulnak, elsősorban influenza, légzőszervi szintetikus vírus, adenovírus és parainfluenza vírusfertőzésekkel. A menekültek és a bevándorlók érzékenyebbek lehetnek a fertőző betegségekre azokon a helyeken, a származásukban, a tranzitban és a rendeltetési helyben, mivel fertőzésnek vannak kitéve, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés hiánya, a megszakított gondozás és a rossz életkörülmények miatt. A kockázatosnak minősített régiókban HIV-vel élő menekültek és bevándorlók jelentős része fertőzést kap azután, hogy új országba érkeztek. A menekülteket és a bevándorlókat később diagnosztizálják HIV-fertőzésük során. A hepatitis B és C vírusfertőzések gyakoribbak azokban a menekülteknél és bevándorlóknál, akik olyan országokból származnak, ahol a vírus endemikus, ám ezeknek a fertőzéseknek a gyakorlása a menekültek és a bevándorlók körében a régió tagállamaiban eltérő. Az olyan trópusi és parazita fertőzések, amelyek általában nem láthatók Európában, olyan régiókkal érkezhetnek be a régióba, ahol a fertőzés endemikus, de veszélyt jelentenek az ebbe a területre utazókra, valamint a menekültekre és migránsokra, valamint leszármazottaikra is. Az Európát tömegesen elárasztó emberek egy teljesen más kultúrából érkeznek, egy olyan világból, amelyet rendkívül intenzíven áthat a vallás, s ahol a hatalom az iszlám tanait jobbára csak saját tévedhetetlenségének igazolására használ. Mert jól tudják, hogy iszlám jelszavakkal irányítani lehet a tömegeket, mondván,  a hit előírásai vitathatatlanok. Ma ott tartunk, hogy német és francia nagyvárosokban a helyi igazságszolgáltatással párhuzamosan saría bíróságok működnek, és a muszlim bírák még azelőtt jogon kívül tudják helyezni a bűncselekményeket, hogy azok a befogadó állam hatóságai elé kerülnének. Franciaországban már 2011-ben mintegy hétszáz ilyen muszlim zóna létezett, amelyekben a francia jogot „hatályon kívül helyezték”, és ahová a helyi rendőrök már be sem merik tenni a lábukat.

A tagállamok jogrendszere ebben a kérdésben sokszor másodlagos jelentőségű. Engedjen meg egy konkrét példát 2020 júliusából, amikor az Emberi Jogok Európai Bírósága elmarasztaló ítéletet hozott a francia állammal szemben, kimondva, hogy mivel Franciaország megtagadta a fedél nélkül élő „menekülteknek” nyújtandó segítséget, megsértette a nemzetközi egyezményben foglalt kínzás és embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmát. Ilyen és hasonló ügyeken keresztül is nyomást lehet gyakorolni a pár éve még a visegrádi négyek szövetségének fellazítására is kísérletet tevő francia elnökre is.

A konkrét ügyben az öt – afgán, orosz, iráni és grúz állampolgárságú – menedékkérő (vagyis „genfi” értelemben még nem menekült!) kérelmezők azt követően fordultak Strasbourghoz, hogy „a francia hatóságok megtagadták tőlük a pénzügyi támogatást, amelyre az ország törvényei értelmében jogosultak lettek volna”, így „embertelen és megalázó körülmények közé kényszerültek, megfosztva létfenntartáshoz szükséges alapvető eszközöktől”.

A testület ítéletének érvelése világos példa: a verdikt megfogalmazása szerint az érintettek fedél és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés nélkül, valamint megélhetési lehetőségek hiányában éltek több hónapon keresztül, folyamatosan attól tartva, hogy megtámadják vagy kirabolják őket. A döntés sérelmezi azt is, hogy az öt felperesből három hosszú idő után kapott csak ideiglenes támogatást, továbbá – a bíróság szerint – a menedékkérelmük regisztrálásához túl rövid határidőt kaptak, ezért nem tudták beszerezni a regisztráláshoz szükséges dokumentumokat. Az ugyancsak Strasbourgban működő Európai Jogi és Igazságügyi Központ (European Centre for Law and Justice, ECLJ) korábban is több kutatást végzett a témában. Eszerint a bírák közül huszonketten közvetlen kapcsolatban álltak hét, egyértelműen Soros-finanszírozottnak tekinthető szervezettel (az érintett szervezetek is jelentősen részesültek a Soros György által az 1980-es évek közepe óta a Nyílt Társadalom Alapítványba fektetett több mint 30 milliárd dollárból).

Az ECJL kutatásaiból és elemzéseiből is egy olyan spekuláns milliárdos képe rajzolódik ki, aki a jóságos filantróp álcája mögött valójában nagyon is előre kalkulált módon, főleg olyan országokba viszi a befektetéseit, ahol a helyi adottságok, a környezet várhatóan segítenek megtéríteni az invesztált támogatásokat. Ennek a gondolkodásmódnak a következménye az is, hogy az EJEB kontroll alatt tartásával pedig geostratégiai érdekeit kívánja érvényesíteni, kvázi államként az egyes államok feje felett.

Az elmúlt évtizedben ezért nem túl meglepő módon a következő országokat említhetjük azok sorában, ahonnan a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által támogatott bírák kerültek az EJEB-be: Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Lettország és Románia. Vagyis a migráció és a kontinentális biztonságpolitika szempotjából fontos kelet-közép-európai és balkáni térségből érkező bírói szakemberek szakmai irányvonala révén akarja Soros – döntő módon – befolyásolni Európa jövőjét.

Az elmúlt években a bevándorlóországokban inkább romlott a helyzet, amely inkább azt indukálhatja, hogy az elmúlt időszakban a magyarok körében is nőtt a migránskvótát elutasítók száma. A Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala(ODIHR) jelentése alapján, 2021- ben 589 antiszemita, 1387 LMBT-közösség elleni és 213 muszlimellenes gyűlölet-bűncselekmény történt Franciaországban, és 857 keresztényellenes ilyen cselekményt jelentettek. Utóbbiak tehát négyszer gyakrabban következtek be, mint a muszlimok elleni támadások, és az antiszemita előítélet-bűncselekmények száma is közel háromszoros volt az iszlám vallásúak elleni bűncselekményekhez képest. is jól jelzi, hogy ma Nyugat-Európában már egyre inkább a keresztény és zsidó vallási csoportok vannak kitéve a verbális és gyakran nyers, fizikai erőszak kockázatának, és ennek a tendenciának az erősödése összefüggésben állhat azzal a ténnyel is, hogy az elmúlt évtizedek során jelentős számú bevándorló – közöttük muszlim vallási és kulturális hátterű emberek – érkeztek ezekbe az országokba. Az esetek, és a Nyugat-Európában jellemző súlyarányok – az egyes érintett társadalmi csoportok tekintetében – annak szükségességét jelzik, hogy a statisztikai tényeken túl komoly érdemi erőfeszítéseket kell tenni a szociális, illetve kulturális okok és kockázatok feltárására, és megfelelő esetben például a belügyi, migráció- és biztonságpolitikai szakpolitikák (policy-k) szükséges és időszerű átgondolására.