Változhat Zelenszkij megítélése?

A francia RT csatorna vándorcirkusznak nevezte Volodimir Zelenszkij európai körútját. Az ukrán elnök Olaszországot, a Vatikánt, Németországot és Franciaországot kereste fel csak úgy sebtében. Zelenszkij a tőle már megszokott rámenőséggel követelt újabb és újabb fegyvereket vendéglátóitól. Ukrajna párizsi nagykövete kiborult, bocsánatkérést követelt a csatornától a tiszteletlenség miatt. A bocsánatkérés elmaradt, hiszen a kifogásolt kijelentés egy Laurent Gerra komikus és imitátor által vezetett műsor része volt, amelyben a színész több vezető politikust is a szájára vett, vagyis nem egyedül Zelenszkijt pécézte ki magának. ídézi a Magyar Hírlap.  

Az ukrán elnök, mint volt aktív színész, maga is ugyanezt csinálta korábban, tehát nincs mit kifogásolnia. Mostanra azonban teljesen elvesztette humorérzékét. Az európai körút után Szaúd-Arábiába repült, az Arab Liga csúcstalálkozójára, ahol le kellett mondania a vendéglátói mosolyról, amit a nyugatiak mindig kötelezően kiutalnak az ukrán elnöknek, még akkor is, ha előre tudják, hogy nem fogják minden kérését teljesíteni. A fő tárgyalópartner, a szaúdi koronaherceg ugyanis világossá tette számára, hogy hazája pozitív semlegességet fog a továbbiakban is mutatni az ukrán háborúval kapcsolatban, vagyis nem szállítanak fegyvereket Ukrajnának, Oroszországgal is fenn akarják tartani a diplomáciai kapcsolatot. Zelenszkij Szaúd-Arábiából Japánba utazott, hogy részt vegyen a G7-ek összejövetelén, találkozzon Joe Biden amerikai elnökkel és mindenki mással is, akivel csak lehetett.

Azt is mondhatnánk, hogy a vándorcirkusz globális méreteket öltött azzal, hogy az ukrán elnök Európa után az arab világba és a Távol-Keletre is elment újabb fegyverek beszerzésének céljából. Zelenszkijt ugyanis préseli az idő. Alig maradt néhány hónapja, hogy dűlőre vigye a háború kimenetelét, megindítsa a már többszörösen beígért nagy ellentámadást az oroszok ellen. Az ukrán elnökre rettenetes nyomás nehezedik. Ráadásul többszörösen is.

Amerikában ősztől már választási kampányról beszélhetünk. Bidennek sikereket kell felmutatni Ukrajnával kapcsolatban. Az amerikai elnöknek muszáj lesz a közvéleménynek „eladnia” az ukrán diadalt, de ehhez valódi győzelmek kellenek, a háborús hírverés, az orosz ellenesség és a média segítsége, amely folyamatosan igyekszik az ukrán sikerekbe vetett hitet fenntartani, már kevés lesz. Hónapok óta azt lehet hallani, hogy a katonai és gazdasági segélycsomagok hatása meggyőző, de ha ez nem válik valósággá, akkor nemcsak arra a kérdésre kell az amerikai adminisztrációnak válaszolnia majd, hogy ez miért történt így, hanem arra is, miért vezették félre az embereket, akkorra már lassan két éve. A közvélemény-kutatások manapság pedig azt mutatják, hogy az Egyesült Államokban csökken a közvélemény támogatása Ukrajna iránt. 

Ha Ukrajnába beköszönt az ősz, ömleni fog az eső, a tankok beleragadhatnak a sárba, nagyobb hadműveletet akkor már nehéz lesz indítani. Addigra ki fog fogyni az Ukrajnának szánt horribilis amerikai segélykeret nagy része. A többi donorország helyzete sem jobb. Jelentős ukrán katonai sikerek nélkül lassan elapadhatnak a pénzügyi források. A háború további folytatása az eddigieknél is több anyagi kárt okozhat az USA-nak és a többi támogató országnak. Európai uniós tisztviselők a fenn említett érveket mondták sajtónyilatkozataikban, a háború befejezésének szükségességét indokolva, de jellemző módon egyikőjük se adta mondandójához a nevét.

Az odaadott segélyek direkt soha nem fognak megtérülni az adományozók számára, Ukrajna újjáépítéséből viszont jelentős hasznot szerezhetnek mindazok, akiknek eddig a pénze bánta az elhúzódó konfliktust.  A nyugati országok trendfordulójának előkészítést jól jelzi, hogy a már fenn említett G7-ek csúcstalálkozóján nem Ukrajna volt a fő téma, csak a harmadik helyen szerepelt a megvitatandó feladatok között. A tárgyalásokat elsősorban Kína, a globális kelet és a globális dél viszonya uralta. Ukrajna csak fapados jegyet kapott.

És akkor itt van a Zelenszkijnek egy igazi sorscsapásnak számító esemény: az oroszok bejelentették, hogy elfoglalták Bahmutot. Az ukrán elnök vasárnap megerősítette, hogy Bahmut az oroszok kezére került. A frontvonal mentén fekvő városért hosszú ideje heves harcok folytak, bár katonai szakértők szerint a településnek sem taktikai, sem hadműveleti szempontból nincs nagy jelentősége.  A város sorsa, a már hónapok óta belengetett, de még meg se indult ukrán offenzíva előszeleként vált szimbólummá. Egyben pedig értékmérővé is, vagyis Ukrajna nyugati pártfogói az ottani katonai fejlemények alapján akarták lemérni, hogy mennyire hatásosak az általuk szállított fegyversegélyek. Most már tudják.

A Kijevet támogató nyugati szövetségi rendszer magatartásában bekövetkezett változást, vagyis hogy egyre bizonytalanabbul állnak ki Ukrajna mellett, egy lengyel nyilatkozat példázza talán a legpregnánsabban. „Az ukrán elnöknek a volhíniai mészárlással kapcsolatban bocsánatot kellene kérnie a történtekért – szögezte le Lengyelország álláspontját a külügyminisztérium szóvivője. Ilyen kemény bírálatot Kijev már évek óta nem kapott Varsóból, a háború kitörése óta pedig semmilyen kritika nem érte a Zelenszkij-csapatot.

A náci Németország által a második világháború alatt megszállt Volhíniában a hitleri csapatokat kiszolgáló Ukrán Felkelő Hadsereg (UPA) fegyveresei legalább 150 ezer lengyelt öltek meg bestiális kegyetlenséggel. Az UPA politikai szárnyának vezetője az a Sztepan Bandera volt, akit manapság nemzeti hősként ünnepelnek Ukrajnában, és akinek közpénzen szobrokat emelnek. A most felfegyverzett ukrán hadsereg katonái pedig – nem egyedi esetről van szó – SS jelzéseket varrnak egyenruháikra, az ajándékba kapott tankokra Wehrmacht szimbólumokat festenek, hogy csak a legkirívóbb eseteket említsük.

Nem kizárt, hogy a volhínai lengyelek lemészárlásának felemlegetése és az elmaradt bocsánatkérés miatti szemrehányás Varsó Ukrajnával szembeni teljes elkötelezettségének a „felpuhulását” jelzi.

Az ukrán elnököt érintő offshore számlákról írt korábban riportot a Die Welt, amelyet a Tűzfalcsoport szemlézett. A cikk kitér a háború előtti időszakra, melyben azt firtatták, mennyi információja lehetett Zelenszkijnek a várható történénésekről.

A cikkben taglalt történet egészen 2021 nyaráig megy vissza, amikor az ukrán parlament egy új törvénytervezetet tárgyalt, mely szerint nyilvántartásba vennék az oligarchákat, például vagyonuk, befolyásuk szempontjából, megtiltanák nekik a politikai pártok finanszírozását, megvizsgálnák, van-e monopolhelyzetük az általuk uralt piacon. Az érintettek eltérően reagáltak: Ihor Kolomojszkij együttműködőnek tűnt, Petro Porosenko kénytelen volt eladni három tévécsatornáját, s arról panaszkodott, hogy az új, elfogadott törvény csak azt a célt szolgálja, hogy a hatalom ellenőrizhesse a médiát. A legvagyonosabb ukrán, Rinat Ahmetov pedig úgy kommentálta, hogy ő nem oligarcha, hanem befektető – olvasható a Tűzfalcsoport szemléjében.

Anka Feldhusen kijevi német nagykövet bátor első lépésről beszélt, és szimbolikusnak nevezte az új törvényt. Feldhusen szerint ugyanakkor fontosabb lett volna az igazságszolgáltatás reformjának befejezése és a korrupcióellenes hatóságok megerősítése. Hosszú távon a meglévő intézményeknek több hatáskört kellett volna adni, több támogatást kellett volna kapniuk az oligarchák elleni küzdelemben – kommentált a kijevi német nagykövet.

Ruszlan Rjaboschapka, a Zelenszkij által menesztett főügyész az elmondása szerint azon tűnődött, vajon a törvény a polgárok javát szolgálja-e. Mert ha az oligarcháknak át kell adniuk az ellopott vagyonukat az államnak, akkor itt csakis az elnökről van szó, pontosabban a hatalmának kiterjesztéséről – vélekedett a főügyész.

A Die Welt felidézi azt is, hogy a Panama-iratok elnevezésű botrányos ügy kapcsán Zelenszkij neve is felmerült. 

Zelenszkij offshore számlái 

Az már 2019-ben kiderült, hogy Zelenszkij offshore számlákat vezetett Cipruson, több üzlettársával egyetemben – olvasható a Tűzfalcsoport szemléjében.

Az ügyletben óriási összegek szerepelnek, többek között egy negyvenmillió dolláros támogatás Kolomojszkij egyik bankjától vagy egy 7,5 millió dollár értékű londoni belvárosi ingatlan.

Az elnökválasztás előtt azonban Zelenszkij átadta részvényeit annak a Szergej Shefirnek, aki ellen később merényletet kíséreltek meg. A Die Welt több kérdést is feltesz az ügyletek kapcsán. Számukra nem egyértelmű a pénzmozgások célja, s így felmerül a kérdés, hogy Zelenszkij az adózást akarta-e így elkerülni vagy Kolomojszkij akarta-e tisztára mosni a pénzeit.

Az ukrán elnök kapcsán a háború kérdése is szóba került, a Die Welt azt találgatja, mennyi információval rendelkezhetett korábban Volodomir Zelenszkij.

Felidéztek egy esetet, amikor 2021 novemberében azt tudakolták Zelenszkijtől, hogy szerinte mekkora a valószínűsége egy nagy háborúnak Oroszországgal. – Szerintem már nyolc éve háborús állapotban élünk. Minden nap kapunk információkat, többek között a partnerországok minket támogató szolgálataitól is – válaszolta akkor Zelenszkij, majd így folytatta: – Még egy hangfelvételünk is van arról, hogy ukránok és oroszok beszélnek Rinat Akhmetov részvételéről egy ukrajnai államcsínyben. 

– Most csak annyit mondhatok, hogy nem vagyok Janukovics. Nem áll szándékomban elmenekülni – fogalmazott Zelenszkij 2021 novemberében.

A teljes cikk Zelenszkij elnök titkos ügyletei címmel a Tűzfalcsoport oldalán olvasható. 

Az ukrán energetikai cégben korábban vezető szerepet vállaló Hunter Biden korábban elhagyott egy laptopot, amiről jó ideje különböző dokumentumok kerülnek nyilvánosságra. A Burisma ukrán energiaipari cég New York Post által közölt igazgatótanácsi döntése 2018 júliusából származik. A dokumentum alapján a Burisma kifejezte szándékát, hogy gabonát exportáljon Ukrajnából Kínába, a kínai–ukrajnai Selyemút projekt részeként.

Az ukrán cég felhatalmazta tanácsadójukat, Vagyim Pozsarszkijt, hogy a projekt ügyében képviselje a Burismát minden potenciális kínai partner előtt.

Arra, hogy a burismás kínai–ukrán gabonabiznisz létrejött-e, a lapnak nincsenek információi. A New York Post azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Joe Biden kormányzata az ukrajnai háború kapcsán azzal vádolta Kínát, hogy felhalmozza a gabonakészleteit, miközben a világot élelmiszerválság fenyegeti.

Egyéb dokumentumok arra is utalnak, hogy Pozsarszkij megköszönte Hunter Bidennek, hogy apjával, Joe Bidennel össze tudott hozni neki egy találkozót, amivel a veterán amerikai politikus ukrajnai, orosz és kazah üzletemberekkel tudott megismerkedni. A Fehér Ház korábban tagadta a találkozót, de végül újabb dokumentumok és megszólalások bizonyították, hogy Joe Biden megjelent az eseményen. További dokumentumok pedig azt mutatják, hogy Joe Biden a fia legalább tucatnyi üzleti partnerével találkozott – közöttük  kínaiakkal is. 

Hunter Biden egyébként 2019 áprilisában mondott le a Burismában betöltött pozíciójáról, apja elnökjelölti ambícióira hivatkozva – olvasható a Mandiner.hu cikkében.

A Szovjetunió szétesését és Ukrajna függetlenné válását követően a világ összes nagy agrárcége mindent elkövetett azért, hogy rátegye a kezét a rendkívül értékes ukrajnai földterületekre. Természetesen ezt az ukrán politikusok próbálták megakadályozni, hazai kézben akarták látni a földeket. 2021. július 1-től aztán fordulat történt, Volodimir Zelenszkij engedett az IMF-en keresztüli nyugati – elsősorban amerikai – nyomásnak, és engedélyezte a külföldi vásárlók tulajdonszerzését. Nem meglepő: a korábban mindent megígérő nagy amerikai mezőgazdasági cégek és ukrán segítőik néhány hónap alatt felvásárolták az ukrán föld egyharmadát. A kedvező hitelekre és népszavazásokra vonatkozó ígéretekből semmi nem lett, a mostani háborús inflációban pedig az extraprofitot az amerikai nagy cégek teszik zsebre, miközben Ukrajnát teljesen kisemmizik – olvasható az Origó cikkében.

Furcsa egybeesések

Már korábban születtek elemzések arról, hogy Ukrajna termőterületeinek nagyjából az egyharmadát már amerikai multicégek birtokolják. Mindez pedig alapvetően megmagyarázza azt is, miért támogatja fegyverekkel az ukránokat az Egyesült Államok.

Érdekes, hogy még 2001-ben egy tizenhárom éves külföldiekre vonatkozó földeladási moratóriumot vezettek be az országban, majd pedig pont 2014-ben robbant ki az úgynevezett második majdan – jegyzi meg az Origó.

Az utóbbi eredménye lett Viktor Janukovics eltávolítása a hatalomból, és így került hatalomra Porosenko. Az utóbbi elnök már lényegesen barátságosabb volt az amerikaiakkal, mint elődje, a Krím és Donbász egy részének az elvesztését követően pedig kényszerpályára került.

Már 2018-ban a földprivatizáció mellett lobbiztak az amerikaiak 

Még ennél is érdekesebb, hogy a The Ukraine Business Journal című gazdasági lap egyik 2018-as száma 64 oldalt szentelt annak, hogy bemutassa a külföldiek lehetőségeit az ukrán agráriumban. A terjedelmes magazinban többek között olyan állítások szerepelnek, hogy Ukrajna akár nyolcszázmillió ember ellátására is alkalmas lehet, ha a megfelelő befektetések megtörténnek az agrárszektorban. Nem meglepő módon a magazin első oldalain a cikkek szerzői arról értekeznek, hogy a sikeres ukrajnai mezőgazdasági átalakítások kapcsán szükséges a korábban már tárgyalt földszerzési moratórium feloldása és a külföldi tőke beengedése. A magazin nem meglepő módon angolul jelent meg. A kiadványban az is olvasható, hogy az ukrán kisebb gazdaságokon csak az amerikai nagybankok (JP Morgan és a CitiBank) hitelkonstrukciói segíthetnek.

A kiadványban emellett a nyugati szakértők arra is javaslatot tettek, milyen módon kell felépülnie egy sikeres mezőgazdasági cégnek.

Hol maradt a népszavazás?

Egy Soros György érdekkörébe tartozó think-tank szervezet, az Atlantic Council oldalán még 2021. március 4-én az ukrán agrárminiszter, Roman Lescsenko hosszú cikkében arról értekezett, hogy a földprivatizációnak milyen előnyei lesznek az országra nézve.

Természetesen arról nem ejtett szót, hogy milyen veszélyeket rejt az ukrán földek külföldi kézre játszása, sőt azt állította, hogy mindenki jól fog járni a földek eladásával. Sőt, még azt is leírta, hogy a földreform az egyszerű ukránok felemelkedését segíti majd, nem pedig az ország milliárdosait, valamint Ukrajna fogja táplálni az egész világot a sikeres reformot követően.

Az agrárminiszter egyébként többször ígéretet tett arra, hogy népszavazást is tartanak majd az új földtörvényről, de ez eddig nem történt meg. Ráadásul a mostani háborús állapotok miatt nem is várható, hogy bármilyen népszavazás legyen Ukrajnában, ahol egyébként szinte az összes ellenzéki pártot betiltották – magyarázza az Origó.

A segítségnek ára lett 

Mostanra egyes források szerint a multinacionális óriásvállalatok – és a mögöttük álló befektetők, alapok – a szántóföldterületek 28 százalékával rendelkeznek, de a visszafogottabbak is több millió hektárról írnak. Az ukrán földek külföldiek kezére való átjátszását az amerikai külügyminisztérium, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank sürgette. Az ukránok sokáig ellenálltak, de Zelenszkij alatt már nem.

Soros György hét éve ezt mondta Ukrajnáról:

Ezt követően pedig az amerikai tőzsdespekulánshoz közel álló álcivil szervezetek komoly médiakampányt indítottak annak érdekében, hogy mielőbb sor kerüljön a földszerzési moratórium feloldására Ukrajnában. A nyomásgyakorlás pedig sikerrel járt, mivel 2021. július 1-től megnyílt az út a külföldiek előtt az ukrán földpiacon.

Természetesen a korábbi ígéretekből nem lett semmi, az ukrán kisgazdák, ahogyan az ukrán kisember sem kapott semmilyen segítséget az amerikai multinacionális vállalatoktól és nagybankoktól – teszi hozzá az Origó.

Amerikaiak nyerészkednek Ukrajnán

– Míg az elmúlt évtizedekben az arany vagy épp a kőolaj miatt keltek csatára egymással a nagyhatalmak, a jövőben az olyan alapvető szükségletek állnak majd a konfliktusok középpontjában, mint a víz vagy a termőföld – mondta a Magyar Nemzetnek Erdélyi Rezső Krisztián, a Nézőpont Intézet elemzője. A szakember szerint a globális felmelegedés, az éghajlatváltozás miatt egyre fontosabb kincs lesz a jó minőségű termőterület. S hogy miért épp a több ezer kilométerre lévő ukrán termőterület érdekli az amerikai cégeket? Az úgynevezett csernozjom vagy feketeföld a világ legértékesebbike, ára lassan az aranyéval vetekszik. A történelem során sokan szerették volna rátenni a kezüket, s most úgy tűnik, hogy az amerikaiak lesznek a befutók. A már említett tranzakcióknak köszönhetően a tengerentúli óriásvállalatok hosszú időre bebetonozhatják ukrán érdekeltségeiket a termelésben, a feldolgozásban és az exportban is, amivel óriási profitra tehetnek szert.