Kína szankciós listára tett egy amerikai politikust

Kína szankciós listára helyezte Michael McCault, az amerikai képviselőház külügyi bizottságának elnökét, amiért e minőségében, delegáció élén Tajvanra látogatott – jelentette be a kínai külügyminisztérium szóvivője csütörtökön.

McCaul, aki találkozott és tárgyalt Caj Jing-ven tajvani elnökkel, a pekingi álláspont szerint látogatásával „rendkívül rossz üzenetet küldött a Tajvan függetlenségéért küzdő szeparatista erőknek”.

Az amerikai republikánus politikus múlt heti vizitje során ígéretet tett arra, hogy az Egyesült Államok részt vesz a tajvani fegyveres erők kiképzésében, valamint arra is, hogy felgyorsítják a fegyverszállításokat Tajvan számára.

A kínai külügyminisztérium szerint McCaul ezzel

„súlyosan megsértette Kína szuverenitását és területi integritását”.

A vonatkozó kínai törvények szerint a szankció következtében Michael McCaul nem léphet be a Kínai Népköztársaság területére, vele kínai magánszemélyek és szervezetek nem léphetnek kapcsolatba, kínai földön lévő esetleges vagyonát zárolják.

Caj Jing-ven közelmúltbéli egyesült államokbeli tranzitútjához kapcsolódóan a washingtoni székhelyű Tajpeji Kulturális és Gazdasági Képviselet Irodájának (TECRO) vezetőjét is szankció alá helyezte Peking, továbbá azoknak az amerikai intézményeknek a vezetőit is, amelyek helyet adtak Caj nyilvános szerepléséhez. Köztük volt a kaliforniai Ronald Reagan Elnöki Könyvtár és a New York-i Hudson Intézet. Utóbbiban, amelynek a TECRO kiemelt pénzügyi támogatója volt, Cajt ki is tüntették.

Peking korábban már több tisztségviselőt szankcionált tajvani kapcsolatai, illetve a sziget vezetésének támogatása miatt, így például a listán szerepel Mike Pompeo volt amerikai külügyminiszter is.

Kína szankciókkal sújt több amerikai és tajvani szervezetet és személyt, köztük Tajvan washingtoni képviselőjét, válaszul Caj Jing-ven tajvani elnök és az Egyesült Államok képviselőházi elnöke, Kevin McCarthy szerdai közös tárgyalására – közölte Zu Fenglian, a kínai vezetés Tajvani Ügyekért Felelős Hivatalának szóvivője pénteken.

A szankciók egyik érintettje a kaliforniai Ronald Reagan Elnöki Könyvtár, amely otthont adott a nagy jelentőségű találkozónak; a szerdai volt az első alkalom, amikor az amerikai képviselőház és Tajvan elnöke amerikai földön találkozott.

Büntetőintézkedésekkel sújtják a tajvani székhelyű Prospect Foundation agytrösztöt, valamint az Ázsiai Liberálisok és Demokraták Tanácsa (CALD) nevű ázsiai pártközi koordinációs szervezetet is, amiért a két intézmény „akadémiai és kutatói álca mögött” Tajvan függetlenedését támogatja.

A szankciók értelmében az érintett szervezetek vezetőire utazási tilalom vonatkozik, valamint tilos lesz kínai felekkel együttműködniük.

A hivatal egyúttal szankciókat mért Hsziao Bi-kimre, Tajvan amerikai képviseletének vezetőjére is. Ennek értelmében sem maga Hsziao, sem bármely családtagja nem léphet be a szárazföldi Kínába, de Hongkongba és Makaóba sem, valamint megtiltja a képviselő támogatóinak, hogy kínai szervezetekkel és személyekkel üzleteljenek.

A washingtoni tajvani képviselőre büntetőintézkedéseket szabtak ki

Kína hét közben már többször is a kétoldalú találkozó ellen emelt szót, figyelmeztetve a képviselőházi elnököt, hogy „ne ismételjen meg végzetes hibákat”, utalva McCarthy elődje, Nancy Pelosi augusztusi, úttörő tajvani látogatására. A washingtoni tajvani képviselőre már ezt követően is a péntekihez hasonló büntetőintézkedéseket szabtak ki.

Csütörtöki közleményében a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának tajvani ügyekért felelős irodája közölte: Peking úgy véli, Caj Jing-ven a találkozóval a tajvani sziget függetlenedéséhez keresett támogatót, ám ezzel

„csak a háború szélére fogják taszítani Tajvant, és súlyos szenvedést fognak okozni a tajvani honfitársaknak”

– írták.

A South China Morning Post nevű kínai napilap hírportálján beszámolt a kínai külügyminisztérium közleményéről, mely szerint Hszi Csin-ping kínai elnök Emmanuel Macron francia elnökkel és Ursula von der Leyennel, az Európai Bizottság elnökével közös csütörtöki pekingi találkozója után úgy fogalmazott: „a kínai kormány és a kínai nép soha nem fogja engedni, hogy bárki kérdést csináljon az egy Kína elvből”. Hszi leszögezte: „bárki, aki arra számít, hogy Kína engedni fog a tajvani kérdésben, csak áltatja magát”.

A neves amerikai nemzetközikapcsolatok-szakértő, Stephen M. Walt szerint az Egyesült Államok külpolitikája rendkívül kevés sikerrel büszkélkedhet az elmúlt időszakot tekintve. Ez a dogmatikus megközelítés miatt alakulhatott így, mely demokráciákra és autokráciákra bontja a világot és leegyszerűsíti az összetett kérdéseket. Az egyetemi professzor szerint az ukrajnai háború veszélyét már jóval 2022. február 24. előtt is látni lehetett, ám az Egyesült Államok és európai szövetségesei nem tettek meg mindent annak érdekében, hogy elkerüljék azt.

Stephen M. Walt a Foreign Policy című amerikai külpolitikai szaklap online felületén olvasható írásában leszögezi, az Egyesült Államok diplomáciai intézményei – különösen a külügyminisztérium – alulfinanszírozottak és túlterheltek. Megjegyzi, annak ellenére, hogy Joe Biden elnök adminisztrációja azzal az ígérettel lépett hivatalba, hogy a diplomáciát helyezi az amerikai külpolitika középpontjába, meglehetősen szerény eredményeket képes csupán felmutatni az elmúlt évekből.

Érdekes ugyanakkor, hogy míg az állami intézményekben ilyen körülmények uralkodnak, addig Washington hatalmas erőforrásokat csoportosított át a második demokráciacsúcs megszervezésére: az elnök, a külügyminiszter, valamint a külügyminisztérium számos magas rangú alkalmazottja több száz munkaórát szentelt az eseménynek, noha annak semmilyen gyakorlati jelentősége nincs – véli a szerző.

Stephen M. Walt szerint az okozza a legtöbb problémát, hogy

a demokrata kormányzat kizárólag a »demokrácia kontra autokrácia« ellentétpárt ismeri, pedig ez a fajta keretezés több problémát okoz az amerikai diplomáciának, mint amennyit megold.

„Nem segíti az Egyesült Államokat a hatékonyabban együttműködésben azokkal az autokratikusnak nevezett kormányokkal, amelyek száma meghaladja a világ demokráciáinak számát, és amelyek nagyobb segítségre lehetnek a nagyhatalmi versengés kiéleződésével” – hangsúlyozta.

Walt számbavette, hogy a Biden-adminisztráció milyen kulcsfontosságú szakpolitikai kérdésekben került távolabb a ciklus elején kitűzött céloktól. Ezek között említette a konfliktust Kínával, a nukleáris leszerelést, valamint az emberi jogok helyzetét.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatban kifejtette, el kell ismerni, hogy az amerikai diplomácia fontos szerepet játszott az Ukrajnát támogató országok megszervezésében, ugyanakkor ennél több sikert nem lehet a neve mellé írni.

„A háborúnak egyelőre nincs vége, és nem világos, hogy mindez mégis mire lesz elég. A kijózanító valóság az, hogy ha a háború úgy ér véget, hogy Oroszország irányítása alatt marad a Donbasz egy része, esetleg az egész terület, és Ukrajna elnéptelenedik, akkor ezt nehéz lesz majd sikerként elkönyvelni”

– írja a szerző.

Abban pedig csak bízni lehet, hogy nem ez lesz a háború vége.

Ukrán katonák egy vízben álló lövészárokban gázolnak a donyecki régióban fekvő Bahmutban 2023. március 5-én. (Fotó: MTI/AP/Libkos)

Véleménye szerint elsősorban olyan problémákat sikerült megoldania az amerikai kormányzatnak, amelyeket legalább részben önmaga generált. Az orosz–ukrán konfliktus gyökerei a Biden előtti időszakra vezethetők vissza, ám az már mindenképp a jelenlegi kurzus hibája, hogy nem vették elég komolyan a háborús veszélyt, és azt, hogy Oroszország mennyire fenyegetve érezte magát az ukrajnai események miatt.

Leszögezi, szerinte egyértelműen Putyin a felelős a háborúért, viszont a Nyugatnak sem lehet tiszta a lelkiismerete. „Valószínűleg sosem fogjuk megtudni, hogy a háborút el lehetett-e volna kerülni, ha az USA és európai szövetségesei komolyan veszik Oroszország biztonságpolitikai aggályait, és belátják, le kell tenniük azon tervükről, hogy Ukrajnát bevegyék a NATO-ba” – tette hozzá a szerző.

A legkomolyabb presztízsveszteség mindenképp a Kínával való kapcsolat jelenti. Idézi a jelenlegi külügyminisztert, aki 2021-ben még úgy nyilatkozott, együttműködő lesz, amikor lehet, de ellenséges lesz, amikor kell. Walt szerint leginkább az ellenséges hozzáállás valósult meg.

Az értékalapú külpolitika rosszabb világhoz vezet

Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetője közösségi oldalán azt írta, hogy Walt, aki Henry Kissinger volt külügyminiszter és Joseph Mearsheimer amerikai politológus és nemzetközikapcsolatok-szakértő mellett a realista iskola mai nagyjai közé tartozik, szemben áll a mai „értékalapú” vagy idealista külpolitikai irányzattal, mely kudarchoz, háborúhoz és végül is egy „sokkal rosszabb világhoz” vezet. Diktátorokat és nemzeti alapú konfliktusokat ugyanis csak a reálpolitika tudja kezelni.

„Kína nem fog háborút indítani, ha Tajvan az elszakadás útjára lép? Dehogynem – meg is mondták előre. Ennek semmi köze a demokráciához vagy autokráciához, egy ország sem engedné, hogy egy polgárháborúban elkülönült területe hivatalosan is elszakadjon”

– írja a szakértő.

Véleménye szerint ha ebbe a koordináta rendszerbe helyezzük a dolgokat, és bátorítjuk „Tajvant”, akkor voltaképpen elpusztítjuk a szigetet, ráadásul még a harmadik világháború is kirobbanhat ennek következtében.

Hozzáteszi, a 2008-as NATO- és a 2013-as EU-„ígéret” Kijevnek is csak arra volt jó, hogy hozzájáruljunk Ukrajna pusztulásához.

„Amikor Kína támad, az USA vereséget szenved” – ezt a megalapozott spekulációt vázolja fel Grant Newsham, az Egyesült Államok hadseregének ezredese nemrég megjelent könyvében, melynek címe: Amikor Kína támad – Figyelmeztetés Amerikának.

Grant Newsham ezredes a washingtoni Biztonságpolitikai Központ (Center for Security Policy, CSP) és a Japán Stratégiai Tanulmányok Fórumának (JFSS) vezető munkatársa. Pályafutása során hírszerző és összekötő szerepet töltött be az amerikai tengerészgyalogságnál, lázadás elleni és kereskedelmi jellegű pozíciókat töltött be az amerikai külügyi szolgálat tisztjeként, valamint üzletemberként is dolgozott Tokióban egy befektetési banknál.

Newsham könyve szerint egy-két éven belül bekövetkezhet egy kínai–amerikai konfliktus, aminek kirobbanását az ezredes a következőképp képzeli el: robbanások lesznek Pearl Harborban és a közeli Hickam légibázison, dróntámadás a San Diegó-i haditengerészeti támaszponton, egy kínai legénységű halászhajó ütközése egy Hawaiiról a Csendes-óceán nyugati részére induló amerikai olajszállító hajóval. És mindeközben „a Népi Felszabadító Hadsereg nagy számban partra szállt Tajvanon”.

A szerző szerint ezután az internet, majd sorra a többi kommunikációs eszköz is leáll, Tajvant ezzel elvágják a világtól.

A feltételezés szerint a washingtoni kormányt váratlanul, felkészületlenül éri a támadás. Az amerikai tengerészgyalogosok soha nem érnek oda Tajvanra, és a haditengerészet Szingapúrból, Guam szigetérőól, sőt még a Nyugati-parti kikötőkből érkező hajóit is kínai rakéták találják el, mielőtt még bármit reagálhatnának. Ezután „a kínai különleges erők támadásokat indítanak Hawaii, Guam és Japán ellen” – írja Newsham spekulációjában.

Tajvanban rájönnek, hogy nem érkezik a segítség, ezért feladják a reménytelen küzdelmet Pekinggel szemben.

Ezzel egyúttal Ázsia többi országa is megkapja az üzenetet. Az Egyesült Államok hírnevét megtépázták. Az USA-nak a Csendes-óceán nyugati medencéjében lévő első szigetlánc-védelmi rendszere megdőlt. Kínát innentől kezdve nem lehet megfékezni, és nem áll meg Tajvan elfoglalásánál.

Fontos szem előtt tartani – írja Newsham –, hogy a Kínai Kommunista Párt nem tesz különbséget békeidő és háborús időszak között, az amerikai parlamentáris rendszerrel ellentétben.

A kínaiak számára nincs különbség, a nem kinetikus hadviselési intézkedések és a tényleges háború ugyanazon a spektrumon vannak.

„Honnan tudjuk mindezt? A kínaiak mondták nekünk” – írja a szerző.

„1999-ben a kínai Népi Felszabadító Hadsereg két ezredese kiadta a Korlátlan hadviselés című könyvét, amiben Kína mestertervét írják le Amerika elpusztítására. Ebben gazdasági hadviselésre, a kulcsfontosságú infrastruktúrák elleni támadásokra, az ellenfél társadalmának és politikai rendszerének meggyengítésére és szétszakítására irányuló propaganda- és befolyásolási erőfeszítésekre, valamint a támadások tetszőleges számú vonalára hívják fel a figyelmet” – fogalmazott Newsham.

A kínaiak azt is leírták, hogy így vagy úgy – ha lehet, békés úton, de ha kell, akkor erővel – Tajvan újra egyesülni fog Kínával. És most, egy példátlan méretű és sebességű katonai fejlesztés után készen állnak arra, hogy érvényt szerezzenek ennek a követelésnek.

Ezzel kapcsolatban pedig Newsham úgy fogalmaz, hogy bár

„az elemzők véleménye eltér, de véleményem szerint a Népi Felszabadító Hadsereg képes egy teljes körű invázióra. Tanulva Oroszország ukrajnai hibáiból, a kínaiak hirtelen, elsöprő erővel fognak fellépni, és gyorsan elfoglalják a szigetországot”.

„Ha ezt megteszik, korlátlan hozzáférésük nyílik a Csendes-óceánhoz. Ez lehetővé teszi számukra, hogy bekerítsék Japánt, és beékelődjenek az Egyesült Államok és Ausztrália közé. Az amerikai (haditengerészeti – a szerk.) dominancia, ahogy eddig ismertük, megszűnik. Kína katonai és gazdasági megfékezése visszaszorul” – teszi hozzá a könyv szerzője.

Hogyan lehet ezt a forgatókönyvet elkerülni?

Newsham úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak „saját politikai hadviselési stratégiára van szüksége, amely szisztematikusan kombinálja a diplomáciát, a propagandát és a gazdasági, pénzügyi és technológiai erősségeket a katonai erővel és a szövetségekkel, és így megfelelő kampánytervet alkot”.

Sokkal több pénzt kell költeni arra, hogy az amerikai hadsereg rendelkezzen azokkal a fegyverekkel, amelyekkel bármilyen ellenséget, köztük Kínát is legyőzheti – érvel a szerző.

Majd hozzátette: az Irakban és Afganisztánban látott gyenge teljesítmény, valamint az ukrajnai háború által feltárt rakéta-, lőszer- és egyéb anyaghiány nem tűrhető. A professzionalizmusnak elsőbbséget kell élveznie. Véget kell vetni a hadseregben uralkodó szakmaiatlanságnak.

A szerző szerint továbbá az Egyesült Államoknak mindenekelőtt harci akaratra van szüksége. „Be kell látnunk, hogy jelenleg nem lehet alkut kötni a Kínai Kommunista Párttal” – írja Newsham, aki szerint ha az Egyesült Államok elveszíti a Kínával vívott háborút, akkor az azért lesz, mert Amerika veszíteni akart.

Az Asia Times cikkében arra is emlékeztetnek, hogy februárban a Fülöp-szigetek hozzáférést biztosított az amerikai hadseregnek négy új támaszponthoz a már meglévő öt mellett, amelyeken közös hadgyakorlatokat tartanak és ellátmányt helyeznek el a megerősített védelmi együttműködési megállapodás keretében.

Japán és Ausztrália az elmúlt hetekben szintén fokozta katonai együttműködését a Fülöp-szigetekkel.

Nem tűnik valószínűnek, hogy az Egyesült Államok és csendes-óceáni szövetségesei egyszerűen kilépnének és hazamennének, ha Kína elfoglalná Tajvant – írják a cikkben.