A migráció megváltoztatja a nyugati társadalmakat

Németország az elmúlt években több millió bevándorlót fogadott be. Ennek következtében az ország iskolarendszere is átalakult, és egy sokszínű, multikulturális diákközösséggé vált. Ahelyett azonban, hogy ez előnyére vált volna, a tanárok és iskolai vezetők beszámolója a külföldi diákok növekvő számának veszélyeire mutat rá. Norma Grube igazgató egyre kaotikusabb körülményekről számolt be egy lapinterjúban. 

Grube a Die Welt lapnak nyilatkozva elmondta, hogy 23 különböző nemzet találkozik az iskola udvarán, közülük néhányan egyáltalán nem értik egymást, és néha ellenséges régiókból származnak.

– Ezzel el is érkeztünk az egyik okhoz, amiért a tanári hivatás egyre kevésbé vonzó: a pszichés stressz óriási, és egyre csak nő. Ráadásul a tanárok elleni agresszió és tiszteletlenség olyan szintű, hogy sokan közülük képtelenek megbirkózni vele – tette hozzá. Berlinben a diákok 40 százaléka nem német anyanyelvű, és az olyan városokban, mint Hamburg, a diákok többsége migránshátterű. 

Néhány ilyen iskolában mindennapos az antiszemitizmus, a muszlim diákok leginkább a zsidó diákokat bántják – írja a Die Welt.

Grube szerint sok tanár vonakodik a szükséges szankciókat alkalmazni a problémás diákokkal szemben, sőt néha félnek is tőlük. Országszerte arról számolnak be az iskolák, hogy drasztikusan megszaporodtak az erőszakos esetek az osztálytermekben, ráadásul sokszor el sem tanácsolhatják a diákokat. – A tanév elején az egyik diák olyan súlyosan megvert egy másikat, hogy két napra kórházba kellett szállítani. A tantestület kívánságának megfelelően szívesen kicsaptam volna az iskolából, de ez nem volt lehetséges, mert a környéken nincs másik iskola. Most a diákjaimnak és a kollégáimnak kell vele együtt élniük. Félünk, hogy nem tudjuk majd megvédeni a többi gyereket – mondta az iskolaigazgató.

Nemrég 632 tanárt kérdeztek meg a munkájuk során tapasztalt erőszakról. A felmérés szerint a tanárok csaknem 75 százalékát érte már legalább egyszer inzultus vagy bántalmazás, mintegy 40 százalékuk esetében ez még az elmúlt egy évben is így volt. Körülbelül minden ötödik tanár volt már fizikai bántalmazás áldozata, és minden tizedik pedagógust zaklattak szexuálisan.

Az Osztrák Integrációs Alap (ÖIF) nőnap alkalmából közölt új adatai szerint Ausztriában már majdnem minden negyedik nő rendelkezik migrációs háttérrel. 2022 elején körülbelül 936 600 külföldi születésű nő élt az országban. Ez 17 százalékos növekedést jelent 2017-hez képest- írja a Kronen Zeitung.

Az Ausztriában élő, külföldön született nők több mint 50 százaléka unión kívüli országokól érkezett, a legtöbben Bosznia-Hercegovinából, Törökországból, Szerbiából és Szíriából. Ezzel szemben a külföldön született nők 48,9 százaléka EU/EFTA-országokból vagy Nagy-Britanniából származik. Németországból, Romániából és Magyarországról érkeztek a legtöbben.

Migráció Ausztriában

2021-ben 1 148 700 migrációs hátterű nő élt Ausztriában (a teljes női népesség 24,4%-a). 2017 óta 16,7 százalékkal nőtt a számuk.  73,6 százalékuk az „első generációhoz” tartozott – vagyis külföldön születtek és Ausztriába költöztek. A 26,4 százalékuk számít "második generációsnak", vagyis külföldön születettek leszármazottjai.

Menedékkérelmek: jelentősen csökkent a nők aránya

Jelentősen csökkent a nők aránya a menedékkérelmekben: 2022-ben a menedékkérelmek alig kilenc százalékát nyújtotta be nő (9739). Ez mutató 2021-ben 14,6 százalék, 2018-ban 39,6 százalék volt. Míg az osztrák nők foglalkoztatási rátája 2021-ben meghaladta a 70 százalékot, addig a migrációs hátterű nők esetében ez csak 60 százalék volt. Az EU- vagy EFTA-országokból származó nők körében volt a legmagasabb (70,9 százalék), a legalacsonyabb a szíriai/afganisztáni/iraki nők körében (12,6 százalék).  

Származási országok szerinti sorrend (2022. január 1-jén):

1. Németország - 131 541
2. Bosznia-Hercegovina - 88 057 
3. Törökország - 75 819
4. Szerbia - 75 375
5. Románia - 71 566
6. Magyarország - 46 377
7. Lengyelország - 39 388
8. Szlovákia - 28 550
9. Horvátország - 27 231
10. Szíria - 22 655 
(Az ÖIF minden olyan nőt, akinek szülei külföldön születtek, bevándorlási hátterű nőnek számít, nemzetiségtől függetlenül.)

A súlyos bűncselekmények száma, melyeket elsősorban szervezett formában, bandákban követnek el, folyamatosan növekszik Svédországban, ami egyértelműen az elmúlt évtizedek bevándorláspolitikájának következménye. Olyan szintet ütött meg a bandabűnözés mértéke, hogy a kormány és a rendőrség egyelőre vesztésre áll vele szemben. Idén már 34-en haltak meg fegyverrel elkövetett bűncselekmények következtében a tízmilliós országban, miközben éves szinten mintegy 4700 milliárd forintnak megfelelő összegbe kerül a bevándorló-hátterű bandabűnözés a nemzetgazdaságnak.

Az elmúlt években sorra dőltek meg az erőszakos, különösen a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények számában a rekordok, és idén is folytatódik a szomorú trend. Az év első 10 hetében eddig 185 esetben használtak lőfegyvert, és 34-en haltak meg, azaz a tavalyi átlag heti egy halálos lövöldözést egyelőre jelentősen meghaladja az idei statisztika. Szakértők szerint a bandák közötti konfliktusok száma jelenleg nagyon magas – például újabb területek megszerzése, korábban elfogott vezérek pozícióinak megszerzése –, amit tovább fog növelni a nyári időszak, amikor „hagyományosan” magasabb a lövöldözések száma.

A Göteborgs Posten napilap bemutatott tizenhárom nemrégiben bűnszervezetben elkövetett, erőszakos bűncselekményekért, zsarolásért és kábítószer-kereskedelemért elítélt göteborgi bandavezért, akikről egytől egyig megállapítható, hogy közel-keleti vagy afrikai bevándorlók. Az újság által feltérképezett bandákban mindenki első vagy második generációs migráns. A tizenhárom vezér közül tizenketten jelenleg rács mögött vannak, egyikőjük szökés miatt nem kezdte meg börtönbüntetését.

Sok bevándorló számára nem elég az a kiváltság, hogy egy gyengén fejlett országból érkezhet Svédországba, és élvezheti az ezzel járó előnyöket.

– állítja a lapnak nyilatkozó Amir Rostamis kriminológus.

A szakember maga is Iránban született, családjával migránsként érkezett a skandináv országba, ahol olyan negyedben lakott, ahol a gyerekek útja tele van a bűnözővé válás kockázatával, és ahol a bűnözői életformának lényegesen több „becsülete” van, mint a dolgos életnek. A bűnözés aktívan öröklődik – magyarázza Rostamis –, az apák és más rokonok a bűnelkövetésre tanítják a gyerekeket. A vezéralakokban a bevándorló-hátterük mellett az is közös, hogy az esetek többségében fiatal koruk óta életvitelszerűen bűnözők. Több esetben családokhoz, klánokhoz tartoznak, amelyek közül sokan már többgenerációs bűnözők. Amikor egy magas rangú vezetőt agyonlőnek, általában egy rokon veszi át az irányítást. A többségi társadalom számára ezeknek az egyéneknek a becsületes életre vezetése szinte megoldhatatlan feladat – mondja Rostamis, aki szerint jóval több erőforrást igényelne ez a munka, mint amennyi rendelkezésre áll, vagy észszerűen erre a feladatra fordítható lenne.

Egyes számítások szerint egy aktívan bűnözői életformát folytató bevándorló mintegy 25 millió koronába (900 millió forintba) kerül az adófizetőknek évente, azaz összesen 125 milliárd korona (4700 milliárd forint) anyagi teher a társadalom számára.

Bár Magdalena Andersson miniszterelnök tavaly év végi kinevezésekor és azóta többször is elmondta, minden követ meg fog mozgatni a bandák visszaszorítása érdekében, eredmény eddig nem nagyon mutatkozik. Ugyan a rendőrség büdzséjét drasztikusan megemelték, még sincs elég rendőr.

azaz reményvesztetté válnak abból a szempontból, hogy eredmény érhető el a bűnelkövetések visszaszorításával. Ebben nem segítenek a politika gyakran demoralizáló üzenetei sem. 

Csupán minden huszadik bevándorló teljesítette határidőre Svédországban a munkavállalással kapcsolatos követelményeket. Csaknem 75 ezer munkaképes korú személy képtelen támogatások nélkül ellátni magát – olvasható a V4NA nemzetközi hírügynökség cikkében.

A jelentés azt vizsgálta, hogy milyen különbségek vannak az önellátás terén a nem nyugati országokból, az európai országokból származó, illetve a született svédek között. Az eredmények azt mutatják, hogy míg a két svéd anyanyelvű szülővel rendelkező személyek 72 százaléka képes önellátásra, addig a nem nyugati országokból származó bevándorlók esetében ugyanez az arány csupán 43 százalék.

– mondta Johan Eklund közgazdászprofesszor, a jelentés társszerzője.

Egy másik elemzés pedig arra mutatott rá, hogy rengetegen élősködnek a szociális rendszeren, akik ahelyett, hogy dolgoznának, inkább az adófizetők pénzén élnek. Az adatok szerint 75 ezer munkaképes korú malmői lakos nem önellátó.

– jelentette ki Johan Eklund.

Egy másik felmérés azt kutatta, hogy mennyi idő alatt válnak önellátóvá azok a nem nyugati származású, külföldön született személyek, akik legalább húszévesek voltak, amikor Svédországba érkeztek. Az adatok szerint Stockholmban mintegy 40 százalékuk hét-nyolc év után vált önellátóvá, Göteborgban kilenc év az átlag, Malmőben pedig tizenkét-tizenhárom év. Egy javaslatot is megfogalmaztak a jelentés elkészítői, miszerint Dániához hasonlóan juttatási maximumot kellene bevezetni.

Azonban a statisztikák szerint a bevándorlók még ennél is nagyobb arányban élősködhetnek a svéd szociális rendszeren. Az adatok szerint a 2016 óta ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott menedékkérők közül csak minden huszadiknak sikerült állandó munkalehetőséget találnia – olvasható a V4NA nemzetközi hírügynökség cikkében.