Világhírű német filozófus: A Nyugatnak tárgyalásokra kell törekednie

Az Ukrajna ellen indított háború befejezéséről, a védekezést támogató Nyugatnak azonban így is tárgyalásokra és kölcsönös engedményeken alapuló megállapodásra kell törekednie a világ egyik leghíresebb kortárs filozófusa, Jürgen Habermas szerint.

A Süddeutsche Zeitung című lapban szerdán közölt írásában kifejtette, hogy az orosz támadás elleni védekezést fegyverszállításokkal segítő nyugati országok könnyen a szakadék szélén kóborló alvajáró helyzetébe kerülhetnek, hiszen nem határozták meg a támogatás pontos célját, és Kijevre helyezik annak a döntésnek a felelősségét, hogy mikor kell tárgyalást kezdeni a harcok lezárásáról. Így előfordulhat, hogy dönteniük kell: magára hagyják Ukrajnát vagy bekapcsolódnak a háborúba.

Mint írta, a fegyverszállítások céljáról kialakult két „homályos” és egymással versengő meghatározás. Az egyik az, hogy Ukrajna nem veszíthet, a másik pedig az, hogy le kell győzni Oroszországot. A pontos támogatási cél megjelölésének elmulasztása „végzetes” hiba, az pedig „következetlen és felelőtlen”, hogy átengedik Kijevnek a döntést arról, hogy mikor legyen tárgyalás a háború lezárásáról és mi legyen a tárgyalási alap.

Aláhúzta: a Nyugat támogatásától is függ, hogy Ukrajna meddig bírja a harcot, és a Nyugat „erkölcsi felelősséget” is visel az általa biztosított fegyverekkel okozott pusztításért. Az Ukrajnát támogató nyugati országok azért sem háríthatják az ukrán kormányra a felelősséget a fegyverszállítások révén elhúzódó harcok „brutális” következményeiért, mert előállhat az a helyzet, amelytől a leginkább tartaniuk kell: azaz szembekerülhetnek azzal a dilemmával, hogy vagy magára hagyják az orosz túlerővel küzdő Ukrajnát, vagy pedig a háború részesévé válnak – fejtette ki a német filozófus. Hozzátette: az egyre modernebb fegyverek szállítása olyan „dinamikát” indított el, amely „észrevétlenül átlendíthet bennünket egy harmadik világháború küszöbén”.

Habermas szerint mindez azt mutatja, hogy a Nyugatnak magához kell ragadnia a kezdeményezést. Ugyanakkor egyelőre semmi nem utal arra, hogy Vlagyimir Putyin hajlandó lehet tárgyalni, ráadásul a kelet-ukrajnai területfoglalásokkal Kijev számára elfogadhatatlan helyzetet teremtett.

Ez azonban „talán válasz a nyugati szövetségesek azon hibájára, hogy Oroszországot kezdettől szándékosan homályban hagyta a katonai támogatás célját illetően”, hiszen a kétértelműség nyitva hagyta azt az értelmezési lehetőséget, hogy a Nyugat valódi célja a Kreml számára elfogadhatatlan „regime change”, vagyis az oroszországi rendszerváltás – írta Jürgen Habermas.

A háború az emberveszteség mellett napról napra több anyagi erőforrást is felemészt, amelyet nem lehet a végtelenségig pótolni. Ez a tény önmagában is azt jelzi, hogy a Nyugatnak „erősen” törekednie kell a tárgyalások megindítására.

Mint írta, olyan kompromisszumos megoldást kell találni, amelynek révén Oroszország nem szerez újabb területeket Ukrajnától a háború kitörése előtti állapothoz képest – vagyis Ukrajna nem veszíti el a háborút -, mégis lehetővé válik, hogy „arcvesztés” nélkül zárja le a harcokat.

Nem történt fordulat a jobbközép olasz kormány ukrajnai politikájában Silvio Berlusconinak, a Hajrá Olaszország (FI) elnökének Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt bíráló kijelentéseit követően – jelentette ki Antonio Tajani olasz külügyminiszter, kormányfőhelyettes a Corriere della Sera napilapban szerdán megjelent interjúban.

Tajani, aki egyúttal az FI alelnöke, leszögezte: Olaszország békét akar Ukrajnában.

„De a több ezer halottat követelő, pusztító háború kitörése után egy évvel tudjuk, hogy a békét csak úgy lehet elérni, ha tovább folytatjuk a kijevi hadsereg fegyverzését” – jelentette ki.

Hozzátette: Olaszország az ukrán nép és az ország függetlensége mellett áll, és mindent megtesz annak érdekében, hogy a háború megoldása ne az legyen, hogy az ukránok megadják magukat az „elnyomó oroszoknak”. Megjegyezte: a római kormány, melynek jelenleg külügyminisztere és kormányfőhelyettese, szilárdan kötődik Európához, az Egyesült Államokhoz, a nyugati szövetségesekhez.

Tajani interjúja reagálás volt Berlusconi vasárnapi nyilatkozatára, melyben az a háború felelőseként Zelenszkijt nevezte meg. Berlusconi kifejtette, hogy ő – Giorgia Meloni miniszterelnökkel ellentétben – nem találkozott volna Zelenszkijjel. Hangsúlyozta: a békéhez az kell, hogy Joe Biden amerikai elnök „megfogja Zelenszkijt”, és azt mondja neki, hogy hattól kilencmilliárd dollárig terjedő Marshall-terv áll rendelkezésre Ukrajna újjáépítésére azzal a feltétellel, hogy azonnal tűszünetet rendel el. Máskülönben nem adnak neki sem pénzt, sem fegyvert. „Csakis valami hasonlóval lehet ezt az urat meggyőzni, hogy eljusson a tűzszünethez” – mondta Berlusconi.

Tajani úgy vélte, hogy Berlusconi személyes véleményét mondta el, és szavai nem képviselnek fordulatot Róma ukrajnai politikájában. Emlékeztetett, hogy az FI a római parlamentben megszavazott minden Ukrajnát segítő és Oroszországot elítélő határozatot, és Berlusconi ugyanezt tette az Európai Parlamentben.

Az FI nem távolodott el az Európai Néppárt (PPE) állásfoglalásától – hangoztatta Tajani. Emlékeztetett: Berlusconi volt az a politikus, aki 2002-ben Pratica di Maréban NATO-csúcsot rendezett Oroszország és az Egyesült Államok részvételével.

Később újságíróknak nyilatkozva Tajani azt mondta, hogy Berlusconi vasárnapi szavaival nem Putyint védte, hanem a béke embereként diplomáciai megoldást vázolt fel.

Hozzátette, hogy Róma nem küld Ukrajnának Oroszország támadására alkalmas fegyvereket. Elmondta: a háború kitörése óta az olasz parlament hat fegyverszállítmány küldését hagyta jóvá, de egyelőre nem szerepel napirenden újabb szállítmány.

Bejelentette: tavasszal a római kormány konferenciát tervez Ukrajna újjáépítéséről.

Az Európai Parlament szerdai plenáris ülésén Pedro Marques, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetségének képviselője borzalmasnak nevezte Berlusconi kijelentéseit, és azt kérdezte, hogy a PPE milyen lépéseket kíván tenni az FI elnökével szemben.

A Nyugat megpróbál akkora vereséget mérni Oroszországra, hogy az évtizedekig ne tudjon talpra állni. Mi ez, ha nem az „oroszkérdés” megoldására tett kísérlet? – jelentette ki Szergej Lavrov külügyminiszter az orosz állami médiának csütörtökön adott nyilatkozatában.

Állítását alátámasztandó Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Lech Walesa volt lengyel elnök Moszkva legyőzését sürgető nyilatkozataira hivatkozott.

Kifogásolta, hogy miközben Oroszország és személy szerint ő is az ukrajnai konfliktus lezárására törekszik, a Nyugat részéről senki sem próbálja meggyőzni Kijevet arról, hogy térjen vissza a tárgyalásokhoz, ehelyett inkább Moszkva stratégiai vereségének fontosságáról beszélnek.

Azzal kapcsolatban, hogy mikor fog véget érni a háború, így fogalmazott: „Itt nem az időtényező számít, hanem az érdemlegesség tényezője, azoknak az eredményeknek a minőségi tényezője, amit a népünknek, azoknak az embereknek nyújtunk, akik az orosz kultúra részei akarnak maradni, és akiket a kijevi junta a Nyugat bátorításával évek óta megfoszt mindentől, ami orosz” – magyarázta Lavrov.

A történések fő okát az amerikai kizárólagosságtudatban nevezte meg, amelynek jegyében az Egyesült Államok mindenki mást, beleértve az Európai Uniót is, maga mögé utasít. Azt hangoztatta, hogy az egész NATO, noha tagadja, hogy a fegyverszállításon felül részese lenne a konfliktusnak, valójában harcol Oroszország ellen. Szakemberekre hivatkozva rámutatott, hogy a bonyolultabb fegyverendszerek kezelésére lehetetlen rövid időn belül katonai személyzetet kiképezni, ezért ezt a feladatot zsoldosoknak beállított “szabadságolt” nyugati katonai szakértők fogják ellátni.

Szergej Lavrov megfogalmazása szerint Oroszország a geopolitikai csata epicentrumába került. Hangsúlyozta, hogy minél nagyobb az Ukrajnának szállított nyugati fegyverek hatótávolsága, annál messzebbre kell eltávolítani őket Oroszország határától.

A miniszter szerint az amerikaiak közvetlen részesei voltak az Északi Áramlat gázvezeték felrobbantásának. Beismerő vallomásnak nevezte Victoria Nuland amerikai külügyi államtitkárnak ezzel kapcsolatban a washingtoni szenátusban tett nyilatkozatát.

Úgy vélekedett, hogy Ukrajna után Moldova lehet a következő ellen-Oroszország-projekt, amelynek román állampolgárságú elnöke Romániával való egyesülést és NATO-csatlakozást akar, és a Nyugat Georgiát is Moszkva ellenségévé akarja tenni.

Kifejezte meggyőződését, hogy Oroszország megerősödve, jobb védelmi képességekkel fog kikerülni a konfliktusból. Azt is hangoztatta, hogy noha hivatalos szövetség nincs Moszkva és Peking között, a kétoldalú kapcsolatok minőségének szintje ennél magasabb, és nincsenek korlátai.