Németország kapitulált az iszlám előretörés előtt?

„Az nem lehet, hogy az embereim életét veszélyeztetik, el akarják gázolni őket, aztán a történteket egyesek pitiáner bűncselekménynek próbálják beállítani” – nyilatkozta a Német Tűzoltó Szövetség vezetője azután, hogy szabadon engedték a szilveszterkor az utcákon őrjöngő, mentősökre, tűzoltókra petárdával lövöldöző migránsokat a hatóságok. Berlinben január első napjaiban 145 embert vettek őrizetbe, de egy sincs már rács mögött. Az események németországi fogadtatását mutatja, hogy ezúttal a politikusoknak is feltűnt, hogy letartóztatottak döntő többsége nemcsak, hogy nem született német, de egyenesen gyűlöli az őt befogadó országot – hangzott el a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában.

Ezek férfiak „megvetik az államunkat” – közölte a német belügyminiszter, hozzátéve természetesen azt is, hogy sok migrációs hátterű személy nem ért egyet a randalírozással. A Vasárnapi Újság riportere Imad Karim libanoni származású rendezőt kérdezte a nagy felháborodást keltett esetről.

Karim úr, ön rendező, forgatókönyvíró és televíziós újságíró. Milyennek látta idén a szilvesztert Németországban?

– Sajnos azt kell, hogy mondjam, hogy én már sokkal korábban figyelmeztettem, hogy az fog történni, mint amit idén Berlinben is tapasztalhattunk, vagyis számítani kell támadásokra, megvetésre, randalírozásra. Az önök számára valószínűleg elképzelhetetlen, hogy mit enged meg magának itt Németországban a jogállam. Ezek a fiatalok, egy bizonyos kultúrkörből jönnek, és ki kell mondani, hogy az iszlám kultúrkörből, többségében migrációs háttérrel.

Megtámadják az államot, az állami szerveket, és a jogállamnak erre semmilyen válaszlépése sincs, hanem kapitulál a hergelés előtt, nem veszi komolyan az agressziót. A probléma egyértelműen az ellenőrizetlen migrációs politika következménye.

Ezzel önök Magyarországon nem találkoznak, hiszen Budapesten boldogan, szabadon ünnepelhettek, bátran megölelhették egymást az utcán, de ha megnézzük a képeket Hágából, Frankfurtól, Berlinből, a Ruhrvidékről, vagy akár Brüsszelből, Párizsból, akkor jól látszik a folyamat, hogy a migráció milyen hatással van ezekre a városokra, hogy valójában nem segített senkinek, de rengeteget ártott.

Fontosnak tartotta korábban, hogy egy németországi szilveszteréjszaka felvételeit lefordítsa, merthogy ért arabul. Miért?

– Valóban beszélek arabul, Libanonból származom, ott éltem 19 éves koromig, ott érettségiztem, és két egyetemi tanulmányév után döntöttem úgy, hogy Németországba jövök. Én nem illegális bevándorlóként, menedékkérőként érkeztem ide, és soha nem kértem segélyt, állami támogatást, hanem rendesen fizető diákként érkeztem. Az arab az anyanyelvem, és 2018-19 szilveszterén éreztem úgy, hogy le kell fordítanom a németeknek, hogy mit is kiabálnak ezek a randalírozók az utcákon. Mindenkit figyelmeztetni akartam, hogy a helyzet még súlyosabbá fog válni, és így is lett.

Mit mondtak ezek a fiatalok a felvételen?

– Azt mondták például, hogy

– Lőj rá bajtárs, lőj! Nyírd ki! Kurafi… – már elnézést a kifejezésért, de ilyeneket kiabáltak, és ezt kiabálják most is.

Itt Németországban teljesen ártalmatlannak tüntetik fel azokat a hétvégi nagy utcai partikat, ahol a főként az arab, illetve afrikai térségből érkezett fiatalok jönnek össze, és feldúlják a környezetünket, lepusztítják a belvárost. Szinte egyetlen politikus sem meri nevén nevezni a problémát, olyan kifejezéseket használnak, mint szexuális túlkapás, verbális támadás, és nem beszélnek a valódi gondokról, így ez a viselkedés a hétköznapjaink részévé vált. Ez nekem, aki önként jött ebbe az országba, és Németország a hazám lett, illetve a gyerekeim, unokáim hazája is, nagyon fáj, és dühít, ahogy látom, hogy romlik a közbiztonság, hogy

a fiatal nők és asszonyok nem mehetnek ki nyugodtan az utcára, hogy mindennapos lett a szexuális zaklatás, tömeges erőszak, késes támadások. Mindez 30 évvel ezelőtt ebben az országban elképzelhetetlen volt.

Ne haragudjon, de kimondom, a német politikum gyáva, nem nevezi nevén a dolgot, mert nekik is óriási a felelősségük. Ha kimondanák, hogy az elkövetők olyanok, akik néhány éve jöttek Németországba, menekültek, bár ezzel a kifejezéssel sem értek egyet, mert szerintem inkább hódítók, vagyis olyanok, akik 2015-ben vagy azóta illegálisan érkeztek Németországba, szóval, ha ezt kimondanák, akkor a saját felelősségüket ismernék el. Mit tesz most is a német állam?

Minden lehetőséget megad ezeknek az embereknek, hogy itt jól éljenek, segélyt, lakást kapnak, és még azzal is jutalmazza őket, hogy öt év után állampolgárságot kapnak, vagyis ezeknek az embereknek a tudatában azt erősíti, hogy érdemes illegálisan cselekedni, nem kell betartani a törvényeket, hiszen úgysem toloncolnak ki.

Három-négy év múlva német állampolgárok lehetnek anélkül, hogy valaha is hozzájárultak volna ennek a társadalomnak a jólétéhez. Mindez ezeknek az embereknek a szemében pedig megvetést, lenézést szül a befogadó országgal szemben.

Megvetik a liberális értékeket, az életmódunkat, gyengének látnak minket, és ezt a szemléletet hozzák otthonról, a családjukból, a vallásból, és a mecsetekből is.

Persze, ha ezt itt Németországban szóba hozom, akkor engem titulálnak nácinak, szélsőjobbosnak, úgy is, hogy magam is abból a közegből jövök, ismerem ezt a kultúrát.

Azt mondja, hogy ezek az emberek megvetik a német kormányt, azokat, akik befogadták őket, azt az államot, akik segítő kezet nyújtottak nekik. Ha idézhetem, azt írja,” Ők azok, akiknek a pályaudvarokon tapsoltak, akik “menedékért” és “védelemért” könyörögve jöttek ide, ők azok, akik megtámadták a határőröket, amikor azok megpróbálták megállítani őket, és ők azok, akiket a bírák talán félelemből mindig csak enyhe ítéletekkel sújtanak.” Azt hangsúlyozta korábban, hogy ez egy másik kultúra, az iszlám kultúra, és ezt ki kell mondani, de hát Ön is ebből a kultúrkörből érkezett bő negyven évvel ezelőtt. Mi a különbség?

– Én Libanonból akkor jöttem el, amikor a fanatizmus még nem hódított ennyire teret. A 70-es években nem olyan volt ez a világ, mint a 90-es években, vagy utána a 9/11 a New Yorki támadások után. Az én családom nagyon felvilágosult, mondhatnám liberális család volt. A szüleim formálisan muszlimok voltak, de kritikusak voltak az iszlámmal szemben, és így is neveltek minket. Édesanyám rajongva olvasta arabul Brecht műveit. Nagyon sokat számít a szocializáció.

Természetesen nem minden libanoni, vagy szír ember fanatikus, de sajnos az iszlám világ nagy része ma elutasít mindent, ami a modern korhoz kötődik.

Amikor mi gyerekként a nagycsaládban valamilyen ünnepen vettünk részt, például a nagybátyámnál, akkor azt kellett mondanunk evés előtt, hogy „átkozott legyen minden zsidó és keresztény”. Ez számunkra is sokkoló volt, hiszen otthon másképp nevelkedtünk, de a nagycsaládban gyűlölni tanítottak, és ez a gyűlölet nagyon jellemző az iszlámvallásra.

Ez a vallás, ha vallásnak nevezzük, vagy ez az ideológia befagyasztja az 1400 évvel ezelőtti állapotot, nem kompatibilis a mai időkkel, és biztosan lesz egyszer majd egy modern iszlámvallás, lehet két-háromszáz év múlva, de addigra Európa elpusztul, ha ez így folytatódik.

Természetesen nem lehet általánosítani, Egyiptomban, Szíriában, Irakban is biztosan találkozhat nagyon nyitott, felvilágosult emberekkel, de ez sajnos csak a kisebbség, mert a többség sajnos Pakisztánban, Afganisztánban, az arab világban nagyon vallásos, többnyire fanatikus.

Vagyis a mi szempontunkból romlott a helyzet az elmúlt évtizedekben.

– Pontosan, de van egy nagyon fontos másik szempont is, amiről beszélni kell. 30-40 évvel ezelőtt, ha egy mohamedán család Németországba jött, akkor alapvetően kész volt a beilleszkedésre. Kíváncsiak voltak az újra, és éltek a lehetőséggel, hiszen voltak értékek, úgy, mint a szabadság, felvilágosultság, a demokratikus rend, egymás tisztelete, és ezekkel könnyű volt azonosulni, de most nagyon más a helyzet.

Az a muszlim család, amelyik ma érkezik ide Németországba, milyen értékekkel találkozik? Milyen értékrendhez igazodjon? Hova illeszkedjen be? Itt van például a genderpolitika. Mit lát a muszlim családfő? Azt látja, hogy itt Németországban a családügyi minisztérium brosúrákban arra biztatja a 10 éves fiúkat, hogy ha lánynak érzik magukat, akkor gyógyszerekkel állítsák meg a hormonális fejlődésüket, és majd eldöntik, hogy minek tartják magukat.

Ha egy mohamedán család ezt látja, akkor természetesen azt mondja, hogy köszönöm nem. Nem akarok ebbe a társadalomba beilleszkedni, inkább megtartom a saját vallásom. Az emigrációban amúgy is ideológiává válik a saját vallás, kultúra. Az ember ilyenkor könnyen misztifikálja a hazáját, az ottani életet. Ezek az emberek úgy érzik, hogy az iszlám minden gondot megold, hiszen az adja a rendet. Miért integrálódnának egy széteső társadalomba? Mit tiszteljenek? Csak azt lehet tisztelni, aki magát is respektálja, aki megvédi magát, és természetesen megvédi a családját is. Ezek teljesen normális ösztönök.

Hogyan várhatja el egy társadalom, amely feladja magát, ahol az emberek nem tudják megvédeni magukat, a saját értékrendjüket, hogy egy idegen tisztelje? Ennek a nyugat-európai befogadó társadalomnak nincs már respektje, és szétrágta az önutálat.

Egy évvel ezelőtt Lengyelországban forgattam filmet, és politikusokkal is beszélgettem ott a határnál, és újra láttam ott azt az Európát, amire egykor vágytam, de ez az Európa már eltűnőben van, még Lengyelországban és Magyarországon létezik. Még, de a globalisták mindent elkövetnek, hogy ezek az országok is ugyanúgy lepusztuljanak, mint Franciaország, Berlin, vagy Brüsszel, és ez csak egyre rosszabb lesz. Gondoljon csak bele! Mi hasznunk a nagy szabadságból, ha azt nem kíséri biztonság?

Ezek az illegálisan ideérkezett emberek az elmúlt években egy dolgot tanultak, az pedig a pusztítást. Ők nem tanulták meg, hogy hogyan kell valamit felépíteni, értéket teremteni. A saját hazájukat tönkretették, és csak rombolással találkoztak. Ők nem fogják az itt fellelt strukturális fejlődést folytatni, gyarapítani, hanem rombolni fognak, úgy ahogy Róma bukása után a germánok is tették.

Nem feltétlenül azért, mert így tervezik, hanem azért, mert a káoszt szokták meg a saját országaikban is. Persze szembe kell nézni ott is a káosz okaival, és foglalkozni kell a túlnépesedés problémájával is, de be kell látni, hogy Európa kicsi, nem tudja az egész világot táplálni, mert abba maga is tönkremegy. Ne haragudjon, hogy ezt mondom, de most úgy jönnek ide az emberek, mint a sáskák. Ahol van mit learatni, azt elveszik, és semmivel nem járulnak hozzá a társadalmi össztermékhez, de a gazdasági érdekek mellett közben megjelenik a hatalmi igény is. Figyelje meg ezeket az embereket hétvégén az utcán.

Ők az erősek, dominálnak az autóikkal, a keleti zenéjükkel, és a németek, őshonos lakosok félve visszahúzódnak. Úgy érzik, hogy övék az utca, és ez felbátorítja őket, hogy megtámadják a tűzoltókat, a rendőröket, mentőket, mert nem tisztelik a hatóságot, és nincs is kötődésük az országhoz. Tartok tőle, hogy nem is lesz, hiszen a hazájukhoz sem volt már, ahol felnőttek.

Lát megoldást a helyzetre?

– A megoldás? Nagyon radikális megoldásra lesz szükség szerintem. Vissza kell küldeni ezeket az embereket. Ki kell toloncolni őket. Németországban legalább háromszázezer kitoloncolandó ember vár sorsára, és persze le kell zárni a határokat. Csak biztosan védett határokkal működhet egy jogállam. Komoly fordulatra lenne szükség, és nem tudom, hogy eljön-e. Sajnos a globalista hatalmakon múlik az ország sorsa. Elárulom Önnek, hogy

már három éve tervezem, hogy Magyarországon forgassak filmet, mert szeretném megmutatni az embereknek itt, Németországban, hogy milyen is a normális élet.

A szilveszter éjszakáján elszabadult berlini események egyre nagyobb hullámokat vernek a migránsválság és a terrorhullám tapasztalatait eddig látványosan figyelmen kívül hagyó Németországban. Vannak, akik már az integrációs politika kudarcáról beszélnek, míg mások inkább a közbeszéd „jobbra tolódását” nézik nyugtalanul.

Berlinben szilveszter éjjel valósággal elszabadult a pokol. Rendőrökre, tűzoltókra és mentősökre támadtak petárdákkal és pirotechnikai eszközökkel. Az elmúlt napokban olyan felvételek is napvilágot láttak, melyeken a randalírozók fegyverekkel lövöldöznek. A tűzoltók több mint 1700 segélyhívást kaptak, melyből 38 esetben támadás érte őket. 41 rendőr megsérült, volt, aki súlyos égési sérüléseket szenvedett.

A rendőrség 145 embert tartóztatott le a zavargásokkal összefüggésben. A jelentések szerint az elkövetők 18 különböző nemzet tagjaiból tevődtek össze. 27 afgán és 21 szír állampolgárságú gyanúsított mellett a többség ugyanakkor már német állampolgársággal rendelkezik.

A német lapok beszámolóikban eleinte kínos igyekezettel kerülték annak kimondását, hogy az őrjöngő fiatalok szinte kivétel nélkül migrációs háttérrel rendelkeznek.

Később viszont egyre többen vetették fel, hogy bizony komoly problémákról tanúskodik a rendőröket, tűzoltókat és mentőket is megtámadó, vaktában lövöldöző fiatalok származása. Így tett például a Die Welt című napilap publicistája is, aki szerint „migráns fiatalok” erőszakoskodtak és tették tönkre sokak ünnepét, a német sajtó viszont szem elől tévesztve a lényeget, olyan dolgokon rágódik, mint például, hogy a „petárda káros az éghajlatra és az egészségre”, ezért be kellene tiltani. Megjegyzi, az igazi kérdés az, hogy az őrjöngő migráns fiatalok egyáltalán német állampolgárnak tekintik-e magukat? A szerző erős kétségeit fejezi ki ezzel kapcsolatban, majd így zárja gondolatait: „Németország nem tudja definiálni önmagát. És ezek a fiatalemberek megérzik ezt. Amikor megtámadják tűzoltóinkat és rendőreinket, akkor a valódi identitásukat ünneplik.”

Külön érdekesség, hogy a portál által feltett kérdésre, miszerint egyetértenek-e az olvasók a véleménycikk szerzőjével, szerda délig 6667 igen, valamint 255 nem szavazat érkezett.

A rendőrszakszervezet január 2-án kerekasztal-beszélgetést sürgetett politikusokkal és szakemberekkel az erőszak okairól, továbbá

felvetették, hogy új megközelítéseket kellene alkalmazni az integrációs politika területén.

„Azonnal szükségünk van erre a vitára, az eredményeire, egy világos koncepcióra és tervre, hogy kinek mit kell végrehajtania” – mondta szakszervezet elnöke, Jochen Kopelke. Szerinte a vasárnap estihez hasonló megrázó eseményekkel járó éjszaka nem ismétlődhet meg jövőre: „Az időkeret tehát meg van szabva”.

Jens Spahn, a CDU egyik vezető politikusa úgy reagált, az ügy sokkal inkább „a szabályozatlan migrációról, a sikertelen integrációról és az állam tiszteletének hiányáról szól”, mintsem a petárdázásról vagy a tűzijátékokról. Kijelentései miatt persze azonnal éles kritikát kapott, és idegengyűlölettel vádolták meg. Kiállt viszont Spahn mellett a CDU alelnöke, Carsten Linnemann, aki így fogalmazott:

„A baloldal és a zöldek nem akarják beismerni, hogy milyen a valóság Németországban. Ehelyett egyre több embert állítanak a jobboldali sarokba, amint kritikusan beszélnek a migrációról és az integrációról.”

A Die Welt szerint a kérdés erős megosztottságot eredményezett a CDU-n belül, s elsősorban két csoport alakult ki. A Jens Spahn és Alexander Throm vezette csoport a migráció kérdésében egyre határozottabb hangot üt meg, a szilveszteri eseményekkel kapcsolatban például azt írták: „Tudni akarjuk a szövetségi kormánytól, milyen megállapításai vannak az elkövetők hátteréről, tudni akarjuk, milyen állampolgársággal rendelkeznek az illető, többnyire férfi személyek”. És szókimondóan nyilatkozott Kai Wegner, a párt frakcióvezetője is, aki egyebek mellett a párhuzamos társadalmak létezéséről beszélt. „Berlinnek sokkal nagyobb problémája van, mint a petárdák betiltásáról szóló vita. Ez a jogállamiság tiszteletének hiánya”. Hozzátette:

„Az elkövetők csoportját egyértelműen meg kell nevezni”, hiszen tudvalevő, hogy „túlnyomórészt migrációs hátterű férfiak voltak, akiknek csak megvetésük maradt az állam és annak képviselői iránt”.

Ezzel szemben a hagyományos „merkeli” migrációs politikát követők elítélik az ilyen és ehhez hasonló megközelítéseket és félnek a párt „jobbra tolódásától”.

A jobbra tolódástól való páni félelem máshol is jelen van. Reem Alabali-Radovan, a szövetségi kormány integrációs biztosa sietett lehűteni a kedélyeket. „Az elkövetőket a tetteik alapján kell megítélnünk, nem pedig a feltételezett származásuk alapján, ahogyan egyesek most teszik” – mondta. Güner Balci, Berlin Neukölln kerületének integrációs biztosa egy rádióműsorban kifejtette, a nehéz szociális problémákkal küzdő nagyvárosi kerületekben eddig is megfigyelhető volt, hogy „vannak olyan gyerekek és fiatalok, akik úgy nőnek fel, hogy a családon belüli erőszak mindennapos jelenség”. Balci szerint „a migráció és az erőszakra való hajlam között” nem érdemes közvetlen kapcsolatot keresni. „Szerintem ők berlini fiúk, akár tetszik, akár nem” – hangsúlyozta a török származású integrációs biztos. A kerület szociáldemokrata polgármestere, Martin Hikel pedig azt emelte ki, hogy „az erőszak áldozatai is gyakran migrációs hátterű emberek” – idézi szavaikat az rbb24.

„Ifjúsági kulturális” kérdésnek nevezte a problémát Ahmad Mansour, népszerű pszichológus és író a Tagesschau-nak adott interjújában. A gyanúsítottak szerinte olyan emberek, „akik úgy akarták megérteni és megélni a férfiasságukat, hogy készek voltak erőszakot alkalmazni”. Ennek pedig „köze van a patriarchális struktúrákhoz is”, amelyek ahhoz vezetnek, hogy „ezek az emberek a rendőrséget és a mentőalakulatokat gyengének látják, amit meg lehet támadni”.

Végül meg kell említeni a ZDF közszolgálati televíziót is, mely meglehetősen érdekes módon közelített az eseményekhez, amikor Frank Asbrock pszichológust kérte meg, hogy magyarázza el, miért „rövidlátó” dolog „az erőszak és a migrációs háttér közötti kapcsolatról beszélni”.

Asbrock pedig hozta is a kötelezőt, amikor megvilágította, a vitát a migránsokra terelni „nagyon könnyű módja annak, hogy eltereljük a figyelmet a társadalom egészének problémáiról”.

Szerinte ugyanis „egyes csoportok számára hasznos, ha találnak egy bűnbakot, akinek tulajdoníthatják a problémát”. Ezek a csoportok „rendre azt javasolják, a gondokat úgy lehet megoldani, hogy a migránsokat kitessékelik, vagy egyáltalán nem engedik be őket az országba”. Valójában csupán „egyszerű megoldást kínálnak bonyolult kérdésekre.” Asbrock komoly aggályait fejezte ki amiatt, mert „egyre normálisabbá válik, hogy a nyilatkozatok politikailag jobboldali irányba mozdulnak el”.

Meglepően szókimondó véleménycikk jelent meg az egyik leghíresebb német lap online felületén. A neves író és újságíró, Wolfgang Büscher a Berlinben szilveszter éjjel kitört zavargások kapcsán fogalmazott meg éles kritikát a német társadalom felé.

A szerző azzal indít, hogy meglátása szerint a német viták gyakran különösek, ugyanis „következetesen szem elől tévesztik a lényeget”. Ez történt a legutóbbi, nagy port kavaró eset, a berlini randalírozás után is. Hogy mi is történt? „Migráns fiatalok támadtak a berlini mentőkre és rendőrökre, bármivel, ami éppen kéznél volt, tűzijátékkal, tűzoltó készülékkel vagy vaktölténnyel” – írja Büscher.

Majd így folytatja:

„És mi? Arról beszélünk, hogy milyen rossz a petárda. Moralizálgatunk a témán. Arról fecsegünk, hogy a petárda káros az éghajlatra és az egészségre. És hogy be kellene tiltani a petárdát.”

Egy példával igyekszik érzékeltetni a különbséget aközött, amikor „boldog emberek gyermekeikkel és barátaikkal tűzijátékkal köszöntik az újévet” és aközött, amikor „gyűlölködő emberek együttes erővel támadnak tűzoltókra és rendőrökre”. Az első esetben a rakéták függőlegesen emelkednek az ég felé, míg utóbbi esetben viszont vízszintesen lövik azokat emberekre, nyilvánvalóan azért, hogy kárt okozzanak bennük. „És még videóra is veszik tettüket, hogy később dicsekedni tudjanak vele a baráti társaságban” – teszi hozzá.

Szerinte a két esetnek nem lehet köze egymáshoz:

„Az egyiket úgy hívják, hogy szilveszter. A másikat pedig úgy, hogy polgárháború.”

Tűzoltók vonulnak ki egy égő utcai barikádhoz a berlini Nahariyastrassén, 2022. december 31-én (forrás: Twitter/Berlini Tűzoltóság)

Felteszi a kérdést: az őrjöngő migráns fiatalok egyáltalán német állampolgárnak tekintik magukat? Erős kétségét fejezi ki, ugyanis szerinte Berlin az a város, ahol már az óvodásoktól is azt kérdezik az óvónők, hogy „Te honnan jöttél? Libanonból, Törökországból, esetleg Koszovóból?” De ez már teljesen megszokott, mindenki származik valahonnan. A fontos sokkal inkább az, hogy

vajon ezek a gyerekek német állampolgárok lesznek, ha felnőnek?

Büscher szerint könnyen lehet, hogy, akárcsak felmenőik, ők is egy „köztes világban élnek” majd, ahol ugyan „a pénz és az autók, az utcanevek és a hatóságok németek”, ám minden olyan, ami identitást teremt, „az ételek, a szokások, a vallás, a gyerekek keresztnevei és az anyák ruhái” libanoni, török, koszovói.

Németország láthatóan nem az az ország, amely ezekre a problémákra választ tudna találni. Hiszen annyi történik csupán, hogy remek beszédeket tartanak az integrációról, és folyamatosan lejjebb teszik a bevándorlóktól elvárható szintet a beilleszkedés tekintetében.

„Talán azért, mert Németország nem tudja definiálni önmagát. És ezek a fiatalemberek megérzik ezt. Amikor megtámadják tűzoltóinkat és rendőreinket, akkor a valódi identitásukat ünneplik”

– zárja gondolatait a szerző.