Újabb tüntetések Nyugat-Európában a rezsinövekedés miatt

Tiltakozó menetet szervezett az egyre dráguló megélhetés és a kormányzati politika ellen vasárnap Párizsban az ellenzéki francia radikális baloldal, amely „egy új népfront” létrehozását tűzte ki célul.

A megmozduláson a rendőrség és a francia sajtóorgánumok által megbízott független Occurence számlálószervezet szerint mintegy 30 ezren, a szervezők szerint 140 ezren vettek részt.

„Ez a nagy összefogás, amelyet most elkezdünk ezzel a menettel, hatalmas siker”

– vélte Jean-Luc Mélenchon, az ellenzéki radikális baloldali Engedetlen Franciaország vezetője, aki a tömeg közepén egy teherautóból szólt a tüntetőkhöz és bejelentette egy „új népfront” megalakulását, amely szerinte hamarosan átveheti a hatalmat az országban.

A menet élén vonult Annie Ernaux friss Nobel-díjas francia írónő is, a párt tagja.

Jóllehet a szakszervezetek nem kívántak részt venni a tüntetésen, Jean-Luc Mélenchon jelezte: támogatja a kedden esedékes általános sztrájkot, amelyet a baloldali szakszervezetek hirdettek meg a közszférában és az állami közlekedési vállalatoknál a jelenleg 6 százalékos inflációnak megfelelő fizetésemelést követelve.

A felvonuláson megjelentek a mérsékeltebb baloldali pártok vezetői is.

„Az üzenet egyszerű: a profit igazságosabb elosztását akarjuk”

– mondta Olivier Faure, a Szocialista Párt főtitkára.

A menet incidens nélkül vonult végig a Nation tértől a Bastille térig, de a megmozdulás közelében megjelentek feketeruhás antikapitalista anarchisták, akik kirakatokat törtek be és egy bankfiókot is megrongáltak, majd miután a rendőröket kezdték megdobálni, azok könnygázzal oszlatták szét őket.

Gabriel Attal költségvetési miniszter, volt kormányszóvivő élesen bírálta a menetet, amely szerinte az országot blokád alatt tartókat pártolja. A kormánytag a TotalEnergies olajipari vállalat dolgozóira utalt, aki harmadik hete sztrájkolnak fizetésemelést követelve, ellátási problémákat okozva a töltőállomásokon.

A TotalEnergies vezetősége a kormány nyomására csütörtökön ült először tárgyalóasztalhoz a szakszervezetek képviselőivel a sztrájk szeptember 27-i kezdete óta. Péntek reggel a cég többségi szakszervezetei – a CFDT és a CFE-CGC – bejelentették, hogy megszületett a megállapodás a 7 százalékos inflációkövető béremelésről novembertől, valamint 3 és 6 ezer euró közötti rendkívüli bónusz kifizetéséről minden munkavállalónak.

A CGT azonban – amely 10 százalékos fizetésemelést követelt, 7 százalékot az inflációra, 3 százalékot pedig a cég által az első félévben elkönyvelt 10,6 milliárd eurós nyereség igazságosabb elosztásaként – éjszaka felállt a tárgyalóasztaltól és nem írta alá a megállapodást.

Miután az amerikai Esso-ExxonMobil olajipari vállalatnál a korábban tüntető dolgozók felvették a munkát, az ellátás valamelyest javult, de a kormány adatai szerint szombaton a benzinkutak 27 százalékánál még mindig hiány volt legalább egyik üzemanyagból, Párizsban a kutak 40 százalékánál voltak ellátási gondok.

Gabriel Attal vasárnap „elfogadhatatlannak” nevezte, hogy a CGT blokádja annak ellenére folytatódik, hogy a többség elfogadta a vezetőség fizetésemelési ajánlatát.

„Ez nem egy normális sztrájk, a sztrájkjognak is vannak határai”

– jelentette ki Geoffroy Roux de Bézieux, a legjelentősebb munkáltatói szervezet, a MEDEF elnöke, aki szerint 150 ember tartja túszul Franciaországot az olajfinomítók által. Szerinte hatóságilag kell kötelezni a munkafelvételre a CGT-tagokat a TotalEnergies-nél.

A CGT jelezte: legalább keddig, a több szakszervezettel (FO, Solidaires és FSU) közösen meghirdetett általános országos sztrájkig kívánja folytatni a munkabeszüntetést. A reformszakszervezetek szerint viszont az általános sztrájk nem megoldás az inflációs gondokra, álláspontjuk szerint a fizetésemeléseket ágazatonként külön-külön kell megtárgyalni a munkáltatókkal.

Állandósulnak a tüntetések Spanyolországban is. A munkások múlt heti demonstrációja után szombaton a nyugdíjasok vonultak az utcára, akik az elszabadult árak ellen tiltakoztak és magasabb nyugdíjakat követeltek. A spanyol statisztikai hivatal szerint az élelmiszereknél szeptemberben éves összehasonlításban 14,4 százalékot ért el az infláció, ami az adatok rögzítésének kezdete óta példátlan az ország történetében.

Több ezren tüntettek szombaton Madridban a magasabb fizetésekért és nyugdíjakért. A demonstrálók az elszabadult árak ellen is tiltakoztak, amelyek éves összevetésben 8,9 százalékkal emelkedtek szeptemberben.

„Nagyon rossz a helyzet, nélkülözöm. Szörnyű, hogy a bevásárlás minden héten öt euróval többe kerül. Ma még tüntetünk, de lehet, hogy holnap már koldulni fogunk” – fogalmazott egy spanyol nyugdíjas.

A spanyol statisztikai hivatal szerint az élelmiszerek esetében éves összehasonlításban

14,4 százalékot ért el az infláció, ami az adatok 28 éve kezdődő rögzítése óta példátlan az ország történetében.

„Követeljük a tisztességes nyugdíjhoz való jogunkat, amit megpróbálnak ellopni tőlünk” – ismertette a tömeg követeléseit egy tüntető a madridi utcán.

A hivatalos adatok szerint a drágulás tavaly szeptemberhez képest kiemelkedő volt az étkezési olajok, a liszt és az egyéb gabonafélék esetében, de a vajért, a tésztafélékért, valamint a tojásért is sokkal többet kell fizetni, mint egy évvel ezelőtt.

„Követeljük, hogy a nyugdíjak az inflációhoz igazodva emelkedjenek, és azt akarjuk, hogy a nyugdíjminimum az átlagbér 60 százaléka legyen” – mondta egy másik tüntető.

Egy héttel ezelőtt a tisztességes munka világnapja alkalmából a spanyol munkások vonultak utcára Madridban, hogy így tiltakozzanak az alacsony fizetések és a magas megélhetési költségek ellen.

„Az emberek érzik, hogy a helyzet folyamatosan romlik, az infláció pedig szárnyal. A fizetésünk nem tud lépést tartani az inflációval. Minden nap tapasztaljuk, amikor veszünk valamit” – nyilatkozta egy tüntető férfi.

A spanyol miniszterelnök néhány nappal ezelőtt hárommilliárd euró értékű energiatámogatási csomagot jelentett be. Pedro Sánchez közölte, hogy az intézkedés a háztartások 40 százalékát érinti. Az ország vezetése új tarifaszabályozást vezet be a házközponti fűtéssel rendelkező társasházak számára is, így azok fűtési költsége a felére csökkenhet majd.

Spanyolországban nemcsak az infláció, hanem a megemelkedett energiaárak is problémát okoznak.

A kormány már nyáron jelentős takarékossági intézkedéseket vezetett be.

Augusztusban döntöttek arról, hogy a középületeket nyáron nem lehet 27 Celsius-fok alá hűteni, télen pedig 19 Celsius-foknál melegebbre fűteni, valamint spórolnak a díszkivilágításon is. A kormány akkor arra kérte az embereket, hogy ezeket az intézkedéseket ne büntetésként éljék meg, hanem tekintsenek rájuk ösztönzésként az előrelátó energiagazdálkodásra.

Írországban egyre többen esnek késedelembe a rezsiszámláik fizetésével. A kormány több intézkedéssel próbál segíteni a családoknak és a vállalkozásoknak, így például jövő márciusig kilakoltatási moratóriumot rendelt el – hangzott el az M1 Híradójában.

A szolgáltatók 20 és 50 százalék között emelték az árat, ez az emelés az elkövetkező 12 hónapban egy átlagos ír család számára 500 euró többletkiadást jelent. Összességében az energiaárak emelkedése 2020-tól kezdve egészen mostanáig kétezer euró többletkiadást jelent  – jelentette az M1 tudósítója.

Ezt a helyzetet mérte fel a kormány és most kilakoltatási moratóriumot rendelt el március elsejéig.

Ausztriában a tavalyi télhez képest idén várhatóan duplájára emelkednek a háztartások energiaárai. Emellett folyamatosan emelkedik az üzemanyag ára, és az élelmiszerek is húsz százalékkal drágultak. Egy felmérés szerint az országban minden hatodik háztartás úgy gondolja, hitelt kell majd felvennie, hogy fizetni tudja a rezsiszámlákat. Sokan már nyáron spórolásba kezdtek.

„A spórolás elsősorban arra vonatkozik, hogy sokkal kevesebbet mennek étterembe, nem utaznak, és sokkal kevesebb ruhaneműt vásárolnak. Ez természetesen a kereskedelemre, a szállodaiparra és éttermekre is negatív hatással van. A másik terület, ahol spórolnak az emberek, az az üzemanyag. Az osztrák közlekedési klub felmérést végzett, eszerint az osztrákok 90 százaléka valamilyen módon spórol az üzemanyaggal” – számolt be róla az M1 helyszíni tudósítója.

Elégedetlenség uralkodik Németországban, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy szombaton is tüntettek Berlinben, Potsdamban és Lipcsében a magas energiaárak miatt.

Sokan vannak, akik Németországban eddig kényelmes életet éltek, többek között a tanárok, köztisztviselők és például a kézművességgel foglalkozók. Ők középosztálybeliként a társadalom egyik olyan alappillérének számítanak, akik hosszú évek óta tevékenyen járulnak hozzá az ország fenntartásához. 

Hogy pontosan ki tartozik a középosztály csoportjába, különböző meghatározások léteznek, mely fogalmak elsősorban a rendelkezésre álló jövedelemre koncentrálnak. 

A Német Gazdaságkutató Intézet számításai szerint középosztálybelinek számít az az egyedülálló személy, akinek havi 1700 és 3100 euró (körülbelül 713 000–1 300 000 forint) közötti nettó keresete volt 2019-ben, továbbá az a kétgyermekes házaspár, amely 3540–3640 euró (körülbelül 1 485 000–1 527 000 forint) nettó háztartási jövedelemmel rendelkezik. 

A Deutsche Welle rámutatott,  

a középosztály adja Németország adóbevételeinek nagy részét, ami hozzájárul a jóléti állam biztonságához,

 továbbá ez a réteg viszonylag nagy bizalommal fordul a demokrácia felé, ami így bizonyos stabilitást is biztosít. 

Középosztály, ahová az emberek tartozni akarnak

Sokan szeretnének a középosztályhoz tartozni, olyannyira, hogy néhányan, akik társadalmi-gazdasági szempontból nem feltétlenül illenek bele ebbe a rétegbe, mégis a részének tekintik magukat.  

A Bertelsmann Alapítvány és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tanulmánya szerint  

Németországban az emberek mintegy 73 százaléka a középosztályhoz tartozónak vallja magát.

„Németországban még mindig van egy viszonylag széles középosztály, amelyhez a lakosság jelentős része tartozik, vagy legalábbis tartozhat, ha valaki erőfeszítéseket tesz és keményen dolgozik” – nyilatkozta Patrick Sachweh, a Brémai Egyetem Egyenlőtlenségi és Szociálpolitikai Kutatóközpontjának munkatársa a Deutsche Wellének.  

„A középosztály mindig is olyasvalami volt, ami felé azok is törekedtek, akik még nem tartoznak oda. Ez egyfajta integratív központja volt a társadalomnak, amelyhez az emberek tartozni akartak” – tette hozzá. 

A középosztály sokáig a társadalmi felemelkedés ígéretét jelentette Németországban, de úgy tűnik, ezek az idők már elmúltak.

Az OECD és a Bertelsmann Alapítvány közös tanulmánya kiemelte, ez különösen igaz „a fiatalokra, akik számára egyre nehezebbé válik, hogy bekerüljenek a középosztályba”. A kutatás rávilágított, hogy ezen csoport tagjainak esélye arra nézve, hogy a közepes jövedelműek közé tartozzanak, átlagosan 10 százalékponttal alacsonyabb, mint az 1990-es évek közepén volt. 

Az elszegényedés már nem csak a marginalizált csoportokat érinti

A középosztály összességében is zsugorodik. A közepes jövedelműek csoportjának aránya a lakosság összjövedelméből Németországban 1995 és 2018 között 74 százalékról 67 százalékra esett vissza. 

Ez a csökkenés főként 2005 előtt következett be, de ha jobban megnézzük, a középosztály zsugorodása nem a teljes csoportot érinti. A középosztály ugyanis messze nem minősül homogénnek, a csoport alsó és felső szakaszában elhelyezkedő réteg között havi több ezer eurós jövedelemkülönbség figyelhető meg. 

A Deutsche Welle továbbá hangsúlyozta, hogy mindeközben a szomszédos társadalmi csoportokba való visszaszorulás vagy felemelkedés nőtt,  

bár többen mozognak lefelé, mint felfelé. Ennek az a következménye, hogy a felemelkedés ígéretét fokozatosan felváltja a félelem, ami nagyon világosan tükröződik a jelenlegi válságban.

A szegénységet kutató Christoph Butterwegge úgy gondolja, hogy a szegénység már régen nem csak a marginalizált csoportokkal kapcsolatos jelenség. 

Az első számadatok is ezt a jelenséget erősítik meg, melyet a Frankfurter Allgemeine Zeitung című napilap tett közzé. A Fogyasztáskutató Társaság (GfK) megállapította ugyanis, hogy a németek a jövőben egyre alacsonyabb jövedelemmel számolhatnak majd. 

Félelem és szorongás az egekbe szökő energiaárak miatt

A kölni Diakonisches Werk adósság- és fizetésképtelenségi tanácsadó szolgálata és az észak-rajna–vesztfáliai Paritásos Jóléti Szövetség is azt tapasztalta, hogy egyre többen aggódnak amiatt, hogy nem tudnak megbirkózni az emelkedő árakkal és energiaköltségekkel. 

„A városi közműszolgáltatók munkatársai azért hívnak minket, mert képzést szeretnének kapni a szociális válságok kezeléséről. Olyan emberekkel kell foglalkozniuk, akik kétségbeesetten és félve hívják őket” – mondta Martin Debener technikai munkatárs. 

Maike Cohrs, az adósságtanácsadó szolgálat munkatársa is megerősítette, hogy sokan aggódnak a középosztálybeliek közül. 

 „Valóban azt tapasztaljuk, hogy sokan vannak, akik az alsó középosztályhoz tartoznak, akik dolgozni járnak, akik tulajdonképpen egész jól kijönnének a jövedelmükből, de a fizetési kötelezettségek, a magas bérleti díjak és most már a magas megélhetési költségek és energiaárak miatt gyorsan anyagi gondokba kerülnek.” 

Az alsó középosztályban 2018-ban – amely a középjövedelmi skála alsó részén elhelyezkedő réteget foglalja magába – az OECD 18 millió személyt tartott számon. 

Patrick Sachweh szerint a középjövedelmi skála alsó részén lévőket szintén súlyosan érintheti az infláció és az energiaválság. „Az alsó középosztályban az átlagos vagyon 40 ezer euró, de sokan valószínűleg jóval kevesebbel rendelkeznek. Nincs túl sok tartalékuk, amire támaszkodhatnának, hogy tompítsák az áremelkedést.” 

A Német Gazdasági Intézet tanulmánya is kimutatta, az energiaszegénység valóban erősen érinti az alsó középosztályt.

Amint egy háztartás nettó jövedelmének több mint 10 százalékát fordítja energiára, már „energiaszegénynek” mondható. 

2021 és 2022 májusa között az alsó középosztálybeli jövedelmi kategóriában az energiaszegény háztartások aránya megduplázódott, és már a 41 százalékot súrolja. Ez azt jelenti, hogy  

nagyon sok, pénzügyi tartalékokkal nem rendelkező ember kerülhet nehéz helyzetbe abban az esetben, ha hirtelen magas energiaszámlát kellene kifizetnie.

A szakember felhívta a figyelmet, szerinte a német politikai döntéshozók feladata az lesz a továbbiakban, hogy ezekről az emberekről ne feledkezzenek meg, továbbá konkrét támogatást is nyújtsanak számukra.