Szalay-Bobrovniczky Kristróf: A magyar katonanemzet!

A magyar nemzet katonanemzet, szükséges, hogy ez az üzenet minél több fiatalhoz eljusson, és egyre többen tartsák fontosnak a haza fegyveres szolgálatát – mondta Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a Kossuth Rádió Gondolat-jel című műsorában vasárnap.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf kiemelte, szükség van arra, hogy a fiatalok értsék „katonanemzet létünket”, azt felismerjék magukban és továbbadják a következő generációnak. Úgy vélte, ebben szerepe van a kultúrának, a honvédség saját csatornáin közvetített információknak és a politikusi nyilatkozatoknak is.

Magyarázata szerint a magyar fegyverrel foglalt hazát és azzal is védte meg, sok évszázados történelmének elemeit nem is nagyon tudja máshoz kötni, mint valamilyen harci cselekményhez.

Emellett a magyaroknak megvan az a képességük, hogy ha már olyan erejű a szabadságvágyuk, akkor föltámad bennük az ősök vére, a harcos vér, és lelöki magáról azt az igát, amelyet próbálnak rájuk rakni – tette hozzá.

A miniszter a katonanemzet létre példaként hozta fel azt is, hogy a Habsburg Birodalomban a tiszteknek harctéri érdemekért 1757 és 1918 között adományozott Mária Terézia rend 1200 tulajdonosának több mint 20 százaléka volt magyar ajkú, miközben a birodalmi tisztek 5-10 százaléka számított magyarnak.

Hozzáfűzte, az arany és ezüst vitézségi éremből ugyanannyit érdemelt ki a 14 magyar lovasezred legénysége, mint a 47 más ajkú ezred tagjai.

„Állítom, a közép-európai régió katonanemzete mi vagyunk, sőt mi, magyarok talán leginkább katonanemzet vagyunk, ha valamilyen nemzet akarunk éppen lenni” – mondta a miniszter.

Úgy vélte, társadalmi jelentősége van a katonanemzet lét felismerésének és annak, hogy ezen keresztül visszaforduljunk a honvédelem ügye felé.

Rámutatott arra, aki a társadalom iránt érzett felelősségéből fegyvert ragad a családja, lakókörnyezete, hazája védelmére, az valószínűleg a munkahelyén is jól teljesít, a gyermekeit megfelelően, helyes szellemben neveli, nagy és erős az össztársadalmi szerepe, súlya, példája.

A miniszter azt mondta, elkerülhetetlen, hogy a hadseregben szolgálók is felismerjék magukban: ők nem akármilyen nemzet most éppen a kezükben fegyvert tartó egyenruhás munkavállalói, hanem egy régi katonanemzet büszke harcosai.

„Hadsereget építünk, a haderőfejlesztés kellős közepén vagyunk, hiába vásárolunk, gyártunk eszközöket, csodálatos nyugati technológiát, ha nincs olyan katona, aki ezt nem pusztán üzemelteti, hanem magát katonaként fogja fel, és harcolni mer velük, felismerve magában az ehhez szükséges erőt, akkor itt nem lesz honvédelem, mert az a lelki elszántságon múlik” – fogalmazott.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf kijelentette: „ha megtaláljuk magunkban azt, amit katonanemzetnek nevezek, azt az elszántságot, virtust, ami mozgósít lelki értelemben és elrettentő erőt ad a kezünkbe, s azt eszközökkel kiegészítjük, akkor itt valódi, komoly hadsereg lehet”.

Utalt arra:

Magyarország szomszédságában háború dúl, ebben a megváltozott környezetben azon dolgoznak, hogy „a béke oldalán álljunk”.

A békéhez erő kell, a békéhez az kell, hogy „senkinek ne legyen kedve a környékünkre jönni”, mert ha igen, akkor megfelelő felszereltségű, létszámú, szellemiségű elszánt katonákkal találkozik – hangoztatta a honvédelmi miniszter.

A szabadság elvont eszméjéért magyarok százezrei adták életüket, a szabadság a vérünkben van és ezt a harcos szellemet tartjuk ébren, amikor fejet hajtunk annak ragyogó képviselői, 1956 forradalmárai és fegyveres felkelői előtt – mondta a honvédelmi miniszter a tárca és a Magyar Honvédség 1956-os forradalom és szabadságharc emléknapja alkalmából rendezett központi ünnepségén, csütörtökön Budapesten.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf emlékeztetett arra, hogy 1944-ben a Vörös Hadsereg elérte Magyarország határait, és az ország területe gigantikus csaták színtere lett. A fegyveres harcok elültével a kommunista pártvezérek a Szovjetunió érdekszférájába tartozó országok teljes alávetése érdekében ügyködtek, amihez a legaljasabb politikai manővereket, árulásokat és ellenfeleik fizikai megsemmisítését is gátlás nélkül használták; 1949 augusztusára elérték céljukat, a kommunista többségű Országgyűlés új alkotmányt fogadott el, ami a Szovjetunió 1936-os alkotmányának másolata volt.

Hozzátette: ezzel eljött a rettenet ideje, a gátlástalan elnyomásé, terroré, a jogfosztottságé.

„Ám van egy pont, amikor a szabadság utáni vágy nyílt, vagyis a hősi halált is vállaló harcba fordul át az elnyomók ellen”

– emelte ki, hozzátéve, ilyen spontán, a lélek által inspirált harcba fogtak a magyarok 1956-ban.

Szalay-Bobrovniczky Kristóf azt mondta, a szabadság utáni vágy a vérünkben van és ezt a harcos szellemet tartjuk ébren, amikor fejet hajtunk annak ragyogó képviselői, 1956 forradalmárai és fegyveres felkelői előtt.

Megjegyezte: a pesti srácok, a Széna téri és Corvin közi, a csepeli szabadságharcosok vagy a Juta dombnál harcoló honvédegység mind-mind a magyarok törhetetlen szabadságvágyának képviselői, akik közül sokra később bitó, hosszú börtönbüntetés vagy emigráció várt, a túlélőkre pedig szabadon bocsátásuk után keserű és megbélyegzett, nyomorra ítélt sors várt a szocializmusban.

A miniszter szerint az egy hónapja elhunyt Wittner Mária az 1956-os forradalom és szabadságharc ikonikus alakja volt, akit nem tört meg a börtön, elviselte a kádári rendszer megaláztatásait, majd a rendszerváltás után a baloldal „igaztalan, velejéig romlott rágalmait”.

„Egy dolog lebegett a szeme előtt, hogy 56 élő lelkiismerete legyen, de ezt nem magáért tette, hanem mártírhalált halt bajtársai emlékéért, 56 emlékéért, emlékeztetve bennünket a kötelességünkre, a szabadságunk iránti kötelességünkre” – fogalmazott Szalay-Bobrovniczky Kristóf.

A miniszter szerint Wittner Mária példaképe a becsületes életnek és jelképe egy spontán forradalomnak, de sorsa és meghurcolása emlékeztet másra is: 1956 felkelői arra kényszerítették a kádári diktatúra irányítóit, hogy látszatszabadságot adjanak az embereknek, lehetőséget teremtve egy relatív anyagi jóléthez, és ezért ezt a korszakot sokan a mai napig nosztalgikus mázzal vonják be.

„De soha nem szabad elfelejteni, hogy ezt az emberarcú szocializmust is a felakasztottak csontjaira építették, és működtetését egy kifinomult, háttérbe vonult, de nagyon hatékony ellenőrző és könyörtelen megtorló gépezet biztosította”

– mondta, hozzátéve, a sors kegyéből ez a rendszer összeomlott, és a történelem megadta a magyaroknak azt a lehetőséget, hogy új, demokratikus és nemzeti szellemiségű országot építsenek, amely maga dönt a sorsáról.

„Azonban az önálló döntéshez béke kell, a békéhez pedig erő, olyan erő, amely képes megtartani a békét, távoltartani határainktól mindazt, ami ezt veszélyezteti. Ez az erő pedig a Magyar Honvédség” – fogalmazott, kiemelve, hogy amikor a Magyar Honvédséget fejlesztik, visszaadván a testület megbecsültségét, önbecsülését, szervezettségét és tettrekészségét, azt akarják óvni, amiért elődeink életüket adták, „egy szabad és független Magyarországot”.

Kiemelte: őseink az 1956-os felkelőkkel bezárólag „vérükkel aláírtak egy örökre szóló szerződést arról, hogy a magyarok szabadságban fognak élni és ez az utódokra nézve is kötelező érvényű”.

„Az kivételes szerencse, hogy a mi generációnk most nem vérrel írja az ellenjegyzést. Ennek adjunk hálát, de a felelősség nem kisebb. A függetlenségünk záloga most nem a harc, hanem a megfeszített munka, és a nemzet sorsa iránti feltétlen elkötelezettség”

– emelte ki.

A rendezvényen – amelyen részt vettek a HM és háttérintézményeinek vezetői, parancsnokai is – a honvédelmi miniszter és Ruszin-Szendi Romulusz altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka előléptetéseket és elismeréseket adott át. Szalay-Bobrovniczky Kristóf szerint az elismerés visszaigazolása annak, hogy a kitüntetettek jól végzik munkájukat.

„Katonának lenni, a Magyar Honvédségben szolgálni nem csupán szakma. Az egyik legnemesebb hivatás, elköteleződés, amit ha szívvel-lélekkel végeznek, egy életen át elkíséri önöket, ahogyan a hazánk védelmére tett esküjük is egy egész életre szól” – szólította meg az elismerésben részesülteket a miniszter, rámutatva, többek között nekik köszönhető, hogy a magyar katona neve itthon és külföldön is jól cseng.