Orbán Viktor: Elkezdődött a magyar-német kormányfői csúcs

A miniszterelnök közösségi oldalán jelentkezett Berlinből.

A kormányfő azt írta: „Elkezdődött a magyar-német kormányfői csúcs Berlinben.”

Mint ismert Berlinben tárgyal Orbán Viktor miniszterelnök ma Olaf Scholz német kancellárral. A találkozó központi témája az orosz-ukrán fegyveres konfliktus lesz. Azon kívül a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokról is szó lesz még a két politikus között.

Joó Csaba, az M1 berlini tudósítója szerint a tárgyalások kiemelt témái közé tartozik az európai politikai helyzet, ami érinti az orosz-ukrán háborút. Emellett bilaterális témák is szóba fognak kerülni, mint például a magyar-német együttműködés.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter is Berlinben tartózkodik, ahol kijelentette: „Magyarország és Németország együttműködése rendkívül fontos hazánk jövőbeli energiabiztonsága szempontjából, a paksi atomerőmű bővítésében több német vállalat is jelentős szerepet fog játszani.”

Joó Csaba, az M1 berlini tudósítója szerint a tárgyalások kiemelt témái közé tartozik az európai politikai helyzet, ami érinti az orosz-ukrán háborút. Emellett bilaterális témák is szóba fognak kerülni, mint például a magyar-német együttműködés. A találkozóra délután két óra után fog sor kerülni.

A magyar miniszterelnök részt vesz a Magyar-Német Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén ahol huszonöt percben összegzi  az eddigi, magyar eredményeket. Orbán Viktort elkíséri Szijjártó Péter, külgazdasági és külügyminiszter, Palkovics László technológiai és ipari miniszter, valamint Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter.

„A két kormányfő politikai, bilaterális, gazdaságpolitikai és nemzetközi témákról tárgyal majd, a középpontban az Oroszország Ukrajna elleni támadó háborújára adott reakció és az ezzel összefüggő legújabb fejlemények állnak”

– mondta Wolfgang Büchner helyettes kormányszóvivő még pénteken. Hozzátette, hogy az intenzív egyeztetés valamennyi EU-s és NATO-partnerrel kiemelt jelentőségűgel bír a német kormány számára.

Orbán Viktor már hétfő reggel megérkezett a német fővárosba.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter közösségi oldalán hangsúlyozta, hogy az értelmes és józan párbeszédnek van itt az ideje, amelyre egyre nagyobb a hajlandóság a német fél részéről is.

Magyarország és Németország együttműködése rendkívül fontos hazánk jövőbeli energiabiztonsága szempontjából, a paksi atomerőmű bővítésében több német vállalat is jelentős szerepet fog játszani – jelentette ki Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter hétfőn Berlinben.

A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint a tárcavezető mindenekelőtt a magyar-német gazdasági együttműködést méltatta, s rámutatott, hogy ezt csak tovább erősítették az elmúlt évek nehézségei, amikor a világgazdaság kétszer is a feje tetejére állt.

„Ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindkét gazdaság viszonylag jó erőben vészelje át a világjárvány utáni helyzetet és most is komoly ellenálló képességet tudjon mutatni a háború okozta nehézségek miatt” – szögezte le.

Szijjártó Péter kritikus kérdésnek nevezte az energiaellátás biztonságát,

kiemelve, hogy Magyarország esetében ezt a paksi bővítés fogja hosszú távon biztosítani, márpedig ebben jelentős német szerep várható.

Mint közölte, a mostani kapacitást több mint megduplázó új reaktorblokkok irányítástechnikáját egy német-francia konzorcium fogja szállítani, alapvetően a Siemens dominanciájával.

Ennek kapcsán pedig

üdvözölte, hogy az Európai Unió legújabb szankciói sem vonatkoznak a nukleáris fejlesztésekre, építkezésekre, így az érintett vállalatok részt tudnak venni a paksi bővítésben.

A miniszter végül a hétfői berlini tárgyalásokról szólva aláhúzta: a legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy mielőbb legyen béke Ukrajnában, a háború Magyarország szomszédságában zajlik, így következményei itt különösen súlyosak, legyen szó a gazdaságról, az energiabiztonságról vagy a menekülthullámról.

„Meg kell állítani a háborút, minél előbb béke kell, különben nagyon nagy baj is lehet ebből, és azt hiszem, hogy ezt egyikünk sem akarhatja” – jelentette ki.

A szankciókról pedig nem volt semmilyen diskurzus, soha nem mondták el világosan, hogy mik a hátrányai, milyen költségekkel járnak, hogyan érvényesülhetnek a német érdekek, ha megtették volna, akkor valószínűleg másképpen döntöttünk volna – mondta a Vasárnapi Újságnak adott interjújában Fritz Söllner közgazdász, a németországi Ilmenaui Műszaki Egyetem pénzügyi tanszékének vezetője, aki szerint bizonyos szempontból már megkezdődött Németország „ipartalanítása”. Ezzel szemben hazánkban Európában elsőként a magyarok mondhatják el véleményüket a szankciókról.

– Söllner úr, túlzás, ha azt mondom, hogy múlt kedden ismét egy új időszámítás kezdődött Németország számára?

– Annyiból bizonyosan, hogy az Északi Áramlaton keresztül már egyértelműen nem jöhet gáz az országba, vagyis ha valaki ne adj’ isten a szankciók megszüntetésén, enyhítésén gondolkodna, növelni akarná a gázszállítmányok mértéket, akkor sincs erre már lehetőség. Persze lehet azon spekulálni, hogy kinek állhat ez az érdekében.

– Biztosan sokan ezt is teszik. Segít nekünk megvilágítani, hogy mely nagyhatalmakat milyen érdekek vezérelhetnek?

– Én inkább ökológus vagyok, mint politológus, de ha az ember elkezd kicsit gondolkodni, viszonylag világosan kirajzolódnak a dolgok. Ukrajnának bizonyára érdekében állt volna felrobbantani, de nincsenek meg hozzá az eszközei. Bár vannak, akik azt mondják, hogy Oroszország maga tehette, de nem látok arra értelmes magyarázatot, hogy miért tennék tönkre a saját infrastruktúrájukat. Ha nem akarnak több gázt szállítani, egyszerűen elzárhatják a csapot, és el van intézve. Itt van még az Egyesült Államok, akiknek komoly érdeke, hogy Németország és Oroszország ne közeledhessen újra egymáshoz, és szeretnék a saját folyékony gázukat Németországnak eladni. Szóval, ha nekem kéne ujjal valakire rábökni, akkor azt mondanám, hogy a fő gyanúsított Washingtonban ül. Valószínűleg csak akkor tudhatnánk meg, hogy ki volt a valódi tettes, ha valahol belülről teregetnék ki a szennyes, különben nem hiszem, hogy valaha megtudjuk, mi történt. Az is nagyon meglepett, hogy a német kormány viszonylag könnyen túllépett a dolgon, és látszólag nem nagyon zavarta őket, ami történt. Lehet, hogy így könnyebb nekik, hiszen például a keleti tartományok felől nagyon erős lett a nyomás a kormányon, harapófogóba kerültek, hiszen ott nagyon sokan követelik, hogy állítsák vissza a gázszállítást az Északi áramlat 1-en, illetve Északi Áramlat 2-őn. Most aztán mondhatják, hogy nincs is más alternatíva.

– Emlékezhetünk rá, hogy a háború kitörésekor még voltak diplomáciai próbálkozások Németország részéről is, hogy tárgyaljanak az oroszokkal, Olaf Scholz is Moszkvába utazott, aztán ezek a próbálkozások abbamaradtak, de úgy tudom, hogy az elmúlt hetekben ismét felvette Scholz kancellár a kapcsolatot Oroszországgal. Mit tud erről?

– Én is csak annyit tudok a hírekből, mint ön, hogy vannak bizonyos tárgyalások. Feltételezem, hogy bizonyos szinteken eddig is volt kommunikáció, legalábbis remélem, és remélem, hogy ezek oda vezetnek, hogy ennek a háborúnak vége lesz.

– Nekem úgy tűnik, hogy Németország mégiscsak harapófogóban van, mert a politikai érdekek és a gazdasági érdekek két irányba húznak.

– Igen, olyan szempontból komoly gondban vannak a kormányon lévő német politikusok, hogy eddig nem vették figyelembe Németország nemzeti érdekeit, ignorálták ezeket, mindig csak azt figyelték, hogy mit vár el Kijev, mit Brüsszel, illetve mit Washington, és abban a pillanatban, amikor a saját állampolgárjaik mondják, hogy „Hé, mit csináltok? Nekünk ártotok! Biztosan nincs másik út?” akkor bizony harapófogóba kerülnek.

Nagyon sok politikus igazodik az USA diktálta szempontokhoz, talán a szocializációjukból adódóan is, a közös értékrendre alapozva, de az is igaz, hogy Németország eddigi gazdasági modellje az orosz nyersanyagokra alapozott, és nem csak a gázra, úgyhogy most minden a feje tetejére állt, és óriási költségekkel jár ez a gazdasági háború. Szóval kizárólag gazdasági szempontból nézve, abszolút elhibázott, ami történik.

– A jelen helyzetben felvetődik benne a kérdés, hogy egyáltalán hogyan tud majd működni a következő hónapokban a német gazdaság, tud-e tovább működni a német ipar. 

– A német ipar az idei évben már lényegesen kevesebb energiát fogyasztott az előző év azonos időszakával összehasonlítva, a gázfogyasztás több mint 20 százalékkal csökkent, amit a politika persze részben sikerként könyvel el, hogy lám mennyit spóroltak, de látni kell, hogy ezeket a megtakarításokat termeléscsökkentéssel, termelés leállítással érték el. Nem állítanak elő ammóniumot, műtrágyát, alumíniumot, és megvan a veszélye annak, hogy ezeknek a gyártása más országokba települ majd át. Vagyis Németország „ipartalanítása” bizonyos szempontból már megkezdődött.

– De ez félelmetesen hangzik.

– Az is, igen az is. Néha az a benyomásom, hogy némely politikusnak evvel nincs gondja, sőt akár örül is neki, különösen a zöldeknek mindig is komoly fenntartásaik voltak az iparral szemben, számukra a kapitalizmus is szitokszó.

– De látjuk már az emberek elégedetlenségét is, sokan Németországban is utcára vonultak, és valamiféle megoldást követelnek, egyfelől az energiaáremelkedésre, másfelől arra, hogy legyen gáz és villamosáram. De milyen alternatívák vannak? Milyen megoldásokat kínál ezekre a problémákra a kormány?

– A kormány nem törődik, vagy mondjuk úgy, szinte nem törődik az alapvető problémával, hogy túl kevés energia áll rendelkezésre, és így értelemszerűen az árak is nagyon magasak. Különböző tüneteket kezelnek, itt van egy kis adócsökkentés, ott egy kicsit magasabb szociális segélyt fizetnek, ami mind szép és jó, de nem oldja meg az alapvető problémát. Az alapvető gondot, vagyis hogy túl kevés energiahordozó áll rendelkezésre, csak úgy lehetne megoldani, hogy azt a gázt, ami rendelkezésre áll, csak azokra a célokra tartalékolják, amelyekre nincs más alternatíva, végeredményben a lakossági fűtésre, és az ipari termelésre, és hogy az áramtermelésben a szenet és az atomot reaktiválják. Evvel növelnék az energiakínálatot, és csökkentenék az árakat. Ez az okokat csökkentő politika lenne, amit azonban ideológiai megfontolásokból valószínűleg nem fognak végrehajtani. Itt van most a 200 milliárd eurós tehermentesítési csomag a vállalkozások és a lakosok számára, ami túl sok időre nem is lesz elég, talán fél évre, háromnegyed évre. Mit csinálunk utána? Hatalmas összegek, melyek nem oldják meg a problémát, csak tovább tolják a következő generációkra.

– De most úgy néz ki, hogy nagyon sok kisvállalkozás tönkre mehet Németországban, sokan elveszítik majd a munkájukat, és sokan nem fognak tudni fűteni, sőt nagy gyárak is leállíthatják a termelést. De mit gondol, milyen következménye lesz ennek, milyenek lesznek a következő hónapok Németországban?

– Azt hiszem, a következő hónapokat még valahogy legyűrjük, most még nincs recesszió, még mindig van egy kis gazdasági növekedés, a gáztározók 95 százalékban töltöttek, vagyis ha nem lesz túl kemény a tél, kibírjuk, részben annak is köszönhetően, hogy néhol már leállt az ipari termelés, vagy elköltözött máshova. A következő év lehet a kritikus, ha például Oroszországból teljesen leáll a gázszállítás, és nem lesz mivel megtölteni a tározókat. A folyékonygáz, vagyis az LNG felhasználásra nem lehet ilyen gyorsan átállni, nincsenek meg a terminálok, rengeteg idő egyáltalán a tankerhajókat megépíteni. Bár nem vagyok szakértője a területnek, de öt év biztosan kell az átálláshoz, hogy tényleg ki tudjuk váltani az orosz gázt.

– De hát addig csődbe megy a német gazdaság.

– Igen, ez az egyik tényező, a másik, hogy az LNG-nek lényegesen magasabb az ára. Legalább a háromszorosa, mint amennyit Oroszországnak fizettünk.

– Tudja, azért szemléljük ezt mindannyian, egész Európában aggodalommal, mert ez a többi országot is magával ránthatja.

– Persze, természetesen, tekintettel a gazdasági összefonódásokra nagyon is lehetséges, hogy negatív hatása lesz más Európai országokra, ha bezárnak a német gyárak, és nem lesz szükségük alkatrészekre Magyarországról, Franciaországból vagy máshonnan. Persze az is lehet, hogy egyes cégek feladják a drága energiaárak miatt Németországban a termelést, és máshova költöznek. Ez jó lehet más országoknak.

– De hallani arról, hogy már most több cég a tengeren túlra költözött.

– Igen, igen, az USA-ba, valóban.

– Több könyvnek is a szerzője, de van egy, aminek különösen beszédes a címe. „Válság, mint a hatalom eszköze”

– Ezt a könyvet még az aktuális krízis kirobbanása előtt írtam. Az elmúlt 20 év válságpolitikáját elemeztem, kezdve a banki és pénzügyi válságtól, az Euróválságon, a klímaválságon, menekültválságon keresztül, a koronavírus járvány okozta válságig, és azt állapítottam meg, hogy bizonyos érdekkörök minden krízist kihasználtak arra, hogy olyan célokat érjenek el, melyeknek semmi köze az aktuális válsághoz, vagyis kiaknázták a lehetőséget. Különösen így van ez az Európát egyre inkább centralizálni akaró törekvésekkel. Jól megfigyelhetőek a törekvések, hogy egy központosított Európai Egyesült Államokat akarnak létrehozni, és ezt az elmúlt 30 évben nagyon következetesen igyekeztek alakítani. Némely politikus ezt nyíltan ki is mondta, talán könnyelműségből, például Scháuble (Sojble) mondta ki egyértelműen Németországban, hogy a korona járvány tulajdonképpen jól jött, hiszen ez a válság segített minket ahhoz, hogy létrehozzuk ezt a pénzügyi- és adósságuniót, amit más helyzetben soha nem tudtunk volna keresztülvinni. Ez csak egy példa a sok hasonló eset közül az elmúlt 20 évből a válságkezeléssel kapcsolatban, ahol politikusok arra használták a krízist, hogy a saját hatalmi érdekeiket érvényesítsék.

– Már a rómaiak is mindig feltették a kérdést, hogy „de kinek hoz mindez hasznot”. Látja már, hogy kinek hoz hasznot ez a háború, illetve az energiakrízis Európában?

– Az energiaválság természetesen a megújuló energiaforrásokkal foglakozó cégek malmára hajtja a vizet, hiszen nagyon magasan vannak az árak, és nekik még mindig viszonylag alacsonyan vannak a költségeik, de természetesen óriási hasznot zsebelhetnek be a fegyvergyárak, hadifelszerelést gyártók. Jól járnak a más energiahordozókat kínáló országok is, az Egyesült Államok, az Arab-öböl, azt mondanám ők a fő nyertesei jelenleg ennek a válságnak. Persze nem állítom, hogy azok, akik a legtöbbet nyernek vele, azok a kiváltói is.

– Jelenleg már a 8. szankcióscsomag is elő van készítve, habár egyre több ember követeli az előzők újra gondolását, és sokan látják be, hogy az egész szankcióspolitika elhibázott. Mit gondol, lehet visszaút?

– Igen, én természetesen örülnék, ha létezne visszaút, és különösen kívánatosnak tartanám, hogy végre nyíltan, és nyilvánosan lehessen a szankciókról vitatkozni. Azt mondják, mint ahogy már hasonló esetekben is tették, hogy ennek a politikának nincs más alternatívája, de soha nem mondták el világosan, hogy tessék: ennek ezek az előnyei, ezek a hátrányai, ilyen költségekkel jár, és ilyen hasznot hozhat, hol hogyan érvényesülhetnek a német érdekek, jó-e egyáltalán Németországnak, Európának? Ilyen diszkurzust soha nem folytattak, és ha megtették volna, vagy megtennék, akkor könnyen lehet, hogy másképpen határoztak volna a szankciókról.

Amerikai oldalról természetesen egyértelmű a cél, vagyis hogy szeretnék Németországot és Oroszországot kicsit külön választani, természetesen saját hatalmi érdekből, de úgy tűnik, ebben a német politikusok is közreműködnek, bár kétlem, hogy ez a német érdekeket szolgálja.

– Ha visszapillantunk a történelemben, azt látjuk, hogy vannak olyan országok, melyek között evidens módon újra és újra kialakul valamiféle gazdasági, politikai kapcsolat, tulajdonképpen ilyen Oroszország és Németország is. Mit gondol, így kell ennek lennie a jövőben is, egymásra lesznek utalva ezek az országok valamilyen módon?

– Tényleg nagyon jó közös történelmi időszakai voltak Németországnak és Oroszországnak. A 18. században nagyon sok német telepedett le Oroszországban, végzett ott komoly tudományos munkát, építette fel az ipart, vagyis igen, nagyon komoly történelmi kötődés van. Ha az ember a térképre pillant, jól látja, hogy Németország sokkal kisebb, mint Oroszország, vagyis logikus, hogy Németországnak érdeke lenne, hogy jó kapcsolatot ápoljon a „nagy szomszéddal”, de azt hiszem, éppen ettől tartanak az amerikaik, hogy egyesül a német tudás, a know-how és az orosz nyersanyagok. Természetesen lehetséges, hogy teljesen elszigeteljük magunkat, hogy ne lehet majd visszatérni a jó kapcsolatokhoz, Baerbock asszony mondta valahogy, hogy tönkre kell tenni Oroszországot, és soha többé nem szabad tőlük semmit vásárolni, de ez egyértelműen nem érdeke Németországnak.

Prof. Dr. Fritz Söllner a németországi Ilmenaui Műszaki Egyetem Pénzügyi tanszékének vezetője. A németországi Bayreuthi Egyetemen tanított, majd a John F. Kennedy Kutatóintézetben dolgozott. Kennedy-ösztöndíjas a Harvard Egyetemen. Kutatási területe a közgazdasági gondolkodás története,  a környezetgazdaságtan és a migráció közgazdaságtana, pénzügyi politika,