Az orosz energiaimportot kiváltani gyakorlatilag lehetetlen

Brüsszel új energiapolitikai mantrája szerint a zöldtechnológiák nemcsak a klímaváltozástól, de az orosz energiafüggőségtől is megmentenek majd minket – mondta közösségi oldalára feltöltött videójában Hortay Olivér a Századvég Gazdaságkutató energia- és klímapolitika üzletágának vezetője. Az elképzelés teljesüléséhez azonban három olyan problémát is meg kellene oldani, amikre egyelőre nincs válaszunk.

Az első kihívást az energiamixünk radikális átalakítása jelenti, vagyis, hogy milyen forrásból jutunk energiához. Az elképzelés megvalósításához nemcsak napelemek és szélerőművek telepítésére, de a háztartások fűtési rendszereinek, az iparvállalatok technológiai folyamatainak és a közlekedési eszközöknek tömeges cseréjére is szükség lenne. Az EU az elmúlt húsz évben rendkívüli erőfeszítések árán is csupán 15 százalékra tudta feltornászni a megújulók arányát, és a jelenlegi 73 százalékos szén- olaj- és gázfelhasználás ledolgozása aligha megy majd egyik napról a másikra és nem is lesz olcsó – magyarázta, majd hozzátette: különösen úgy, hogy a megújuló arány növekedésével a költségek is emelkednek. A háztartások fűtési rendszereinek átalakítása szintén időigényes folyamat.

A tapasztalatok alapján a leghatékonyabb támogatási programokkal is évente a lakásállomány legfeljebb három százaléka újítható meg. Az ipari folyamatok egy részében pedig nem áll rendelkezésre olyan technológia, ami reális alternatívát kínálna. A probléma tehát rövid távon egyszerűen nem oldható meg – nyomatékosította a szakértő.

Hortay Olivér szerint a második kihívás az ellátásbiztonság fenntartása. Az áram csak korlátozottan tárolható, a megújulók termelése pedig kiszámíthatatlan, így a nap- és szélerőművek építésével párhuzamosan a szabályozható gázerőműveket is fejleszteni kell. Kifejtette: ez az oka, hogy a megújulók terjedése mellett az elmúlt húsz évben a gázfelhasználás is növekedett az EU-ban, és hogy az új német kormány a háború előtti programjában még új gázerőművek építésével kalkulált.

A háború kirobbanásával azonban a helyzet megváltozott: Brüsszel és Németország a lehető legrövidebb idő alatt teljesen ki szeretné vezetni az orosz gázimportot. Az azonban egyelőre nem világos, hogy mivel fogják működtetni azokat az erőműveket, amik az ellátásbiztonságot garantálják. Más szóval, ha nem változtatnak az álláspontjukon, több tagállamban jelentős áramkimaradásokkal kell majd szembesülni – hívta fel a figyelmet a szakértő.

Elmondta, a harmadik nehéz­séget a zöldtechnológiák nyersanyagigénye jelenti. Egy elektromos autó előállításához például nyolcszor annyi ritkaföldfém kell, mint egy hagyományos gépjárműhöz, és ugyanez igaz a hidrogénalapú megoldásokra is. Az európai fémgyártók szövetségese úgy becsüli, hogy az EU új törekvései a közösség ritkaföldfémigényét a jelenlegi 26-szorosára, lítiumigényét 35-szörösére, nikkeligényét pedig több mint kétszeresére emeli. Hangsúlyozta: „Ezeket a nyersanyagokat jelenleg Kínából, Afrikából és Oroszországból importáljuk, és az előrejelzések szerint a következő években globális kínálathiányra kell készülni belőlük.”

A napelemek több mint kilencven százalékát Kína állítja elő, így a zöldtechnológiákra való áttéréssel az EU az egyik függőségét – rendkívül drágán – egy másik függőségre cseréli le, feltéve, ha egyáltalán lesz hozzá elég alapanyaga. A tanulság tehát, hogy bár a zöldtechnológiák fontos részét képzik majd a jövő energiarendszerének, az orosz függőség problémáját rövid távon nem fogják tudni megoldani. Azok a döntéshozók, akik erre hivatkozva vezetnének be gázembargót, veszélyeztetik Európa ellátását. A jelenlegi helyzetben a tévedés olyan luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak – zárta szavait Hortay Olivér.

Hatszor többet kell fizetni a gázért és ötször többet az áramért Európában

Az energiaárak emelkedésének mértéke megdöbbentő, rémisztő méreteket öltött, amely nemzetközi szinten is kihat az inflációra, az egyes európai nemzetgazdaságok teljesítményére, azok gazdasági növekedésére is. Az adatok és az elmúlt évek folyamatai arra mutatnak rá, hogy a kontinens ezeket a kilengéseket, válságokat nem tudja elhárítani - írja a Világgazdaság.

Míg az Amerikai Egyesült Államok és a távol-keleti országok jellemzően hamar túllendülnek a válság egyes hullámain, addig az Európai Unió rendre nagyobb veszteséget szenved el úgy, hogy eközben a világgazdasági részesedése, azaz ereje folyamatosan csökken. Ez a folyamatos válságok következménye, ugyanis a folyamat a 2008-as gazdasági válsággal kezdődött, ezt követte a migrációs válság, majd a koronavírus-válság, amelynek gazdasági hatásai újra a padlóra küldték a nemzetközi gazdaságot. 

A járvány felborította a globális gazdaság megszokott rendjét, az ellátási láncok megsérültek. Az unió gazdasága 2020-ban 5,9 százalékkal csökkent.

A sérülékeny gazdasági helyzet az energiaárak meglódulásában öltött testet. Azaz tavaly a tavasz végére épphogy túltette magát az EU a járványhelyzet okozta válságon, azonnal egy kibontakozó energiaválsággal kellett szembenéznie, amit csak tetézett a februárban kirobbant háborús helyzet. Ezt világosan láthatjuk az áram és a gáz világpiaci árának emelkedésén is, háborús inflációs helyzet alakult ki - írják.

Az áram esetében a tőzsdei árakat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a 2021 májusára kialakult egyéves határidős árhoz viszonyítva, ami akkor megawattóránként 60,4 euró volt, július 6-ra 515,4 százalékkal magasabb (megawattóránként 371,9 euró) árszint alakult ki. 

A rendelkezésre álló adatok azt is világosan szemléltetik, hogy ezt a brutális drágulást az orosz–ukrán konfliktus csak tetézte, hiszen az áram ára 2022 februárjához képest is 128,3 százalékkal növekedett.

A gáz esetében a holland tőzsdei árakat vizsgálva szintén ugrásszerű emelkedést láthatunk. 2021 májusára kialakult egyéves határidős árhoz viszonyítva, ami akkor megawattóránként 21,6 euró volt, mára 650,3 százalékkal magasabb (megawattóránként 162,3 euró) árszint alakult ki. 

A háború hatása a gáz esetében is hasonló volt, mint azt az áram esetében tapasztalhattuk. Az orosz–ukrán konfliktus óta további 157,3 százalékkal növekedett a gáz ára.

Összességében elmondhatjuk, hogy az áram ára bő egy év alatt 515 százalékkal, míg a gáz ára ugyanebben az idősávban 650 százalékkal emelkedett. 

Ettől az elképesztő drágulástól védi meg a magyar családokat a kormány a rezsicsökkentés fenntartásával. 

A rezsicsökkentés fenntartásához pedig az igazságos közteherviselés jegyében, az extraprofitadó befizetésével hozzájárulnak a válságban jelentős extraprofitot elérő szektorok is. 

Az áram és a gáz világpiaci árának robbanásszerű növekedéséből is látható, hogy a jelenlegi inflációs környezet döntő mértékben, körülbelül 80 százalékban külföldi eredetű. 

Az is teljesen világos - írja a Világgazdaság - , hogy ez a háború fűtötte energiaár-robbanás – amellett, hogy drasztikusan növeli az inflációt – óriási mértékű bizonytalanságot okoz, ami a forint árfolyamára is egyértelműen és jelentősen negatív hatást gyakorol.