Az EU elengedte az ukrán vámot és áfát

Az Európai Bizottság lehetővé tette a tagállamok számára, hogy ideiglenesen eltekintsenek az Unión kívüli országokból behozott, az orosz-ukrán háború által sújtott ukrán állampolgároknak szánt élelmiszerek, takarók, sátrak, elektromos generátorok és más létfontosságú felszerelések után fizetendő vámoktól és áfától – közölte az uniós bizottság pénteken.

A vám- és áfamentesség a kórházak, a kormányzati szervezetek, a regionális kormányok, a települési önkormányzatok, valamint a tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott jótékonysági vagy emberbaráti szervezetek által importált valamennyi árura vonatkozik.

A közlemény szerint Oroszország Ukrajna elleni háborúját követően, becslések szerint, több, mint 14 millió ember, azaz Ukrajna lakosságának 30 százaléka kényszerült lakóhelye elhagyására, közülük több, mint 6,2 millió ukrán állampolgár érkezett az Európai Unióba. Ez nagy nyomást jelent a tagállamoknak, hiszen humanitárius segítséget kell nyújtaniuk a háború elől menekülő emberek tömegei számára, ugyanakkor az országon belül máshol menedéket kereső, éhezés és betegség fenyegette ukránokat is támogatniuk kell – írták.

A tagállamok által kért, vám- és áfamentességre vonatkozó intézkedés február 24-től visszamenőleges hatállyal alkalmazható, és december 31-ig marad érvényben.

Ukrajna felől 6106 ember lépett be szerdán Magyarországra, a román-magyar határszakaszon érkezők közül pedig 4989-en nyilatkoztak úgy, hogy a háború sújtotta térségből jöttek – közölte tegnap az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK).

Az érintettek közül a rendőrség 332 embernek állított ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást, amely harminc napig érvényes. Nekik fel kell keresniük az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság illetékes hivatalát a végleges okmányok beszerzéséért. Vonattal huszonhét ember, köztük tíz gyerek érkezett az ukrajnai háború elől menekülve. A Budapesti Rendőr-főkapitányság a Készenléti Rendőrséggel és a rendőrjárőrképzésben résztvevőkkel együtt segítik az Ukrajnából vonattal érkező menekülőket.

Lassan négy teljes hónapja tart az Oroszország és Ukrajna közötti háború, a harcok vége pedig továbbra is távolinak tűnik - áll a XXI. Század Intézet legfrissebb elemzésében.

Bár Oroszország fölénye a harcok központi térségének számító Donbasz régiójában egyre nagyobb, az ukrán hadsereg folytatni tudja az ellenállást – nem kis részben a nyugati államok fegyverszállítmányainak köszönhetően. Igaz, ezek jócskán alulmúlják Kijev várakozásait, és mintha a nyugati világ is elbizonytalanodott volna a háború kilátásait illetően.

A XXI. Század Intézet legújabb elemzése a háború legutóbbi fejleményeit vizsgálja meg több különböző területen.

Harctéri erőviszonyok

Az elmúlt két hónapban az ukrajnai háború elsődleges hadszínterévé a Donyec-medence, azaz a Donbasz vált, ahol az oroszok lassú, de folyamatos előrenyomulást tudtak véghezvinni. Különösen Luhanszk megye területén vannak szorult helyzetben az ukránok, amelynek már csak elenyészően csekély területét ellenőrzik, az ottani csapataikat pedig a bekerítés közvetlen veszélye fenyegeti. Az oroszok két kisebb katlan kialakítására törekednek. Az egyik a Hirszke és Zolote településeken állomásozó ukrán erőket vágná el; ez szinte már meg is történt, mivel Vrubivka és Toskovka elfoglalásával két, a településekre vezető főútvonalat is elvágtak, a Raj-Olekszandrivka felé vezető útvonalat pedig tűz alatt tartják.

Hasonló a helyzet Liszicsanszk és Szeverodonyeck környékén is. Utóbbi településen gyakorlatilag az Azot vegyiüzem területére szorították vissza az ukrán erőket, és a mariupolihoz hasonló helyzet van kialakulóban, hiszen jelenleg az üzem területén tartózkodó civilek szabad távozásáról tárgyalnak a felek. Liszicsanszkot így észak, kelet és dél felől is fenyegetik az oroszok, és szintén fennáll bekerítésének veszélye. Az orosz és a luhanszki szakadár erők közel állnak hozzá, hogy elvágják a Sziverszk és Bahmut felé vezető útvonalakat, amelyeket már így is tűz alatt tudnak tartani.

Az ukrán közösségi médiában már hetek óta állandó pletykának számít, hogy a szeverodonyecki helyzet miatt ellentét alakult ki Ukrajna politikai és katonai vezetése között.

E hírek szerint míg az Elnöki Iroda szimbolikus okokból minél tovább folytatná az ellenállást ezeken a területeken, addig Valerij Zaluzsnij, az Ukrán Fegyveres Erők főparancsnoka védhetőbb pozíciókba vonulna vissza. Utóbbi már most is csak súlyos veszteségek árán lenne megoldható, azonban az ellenállás is egyre kilátástalanabbnak tűnik ezeken a területeken.

Ráadásul, bár egyes elemzések néhány hete még azt feltételezték, hogy az oroszok lejjebb adtak céljaikból, és a donbaszi erők nagyobb szabású bekerítése helyett beérik egy kisebb katlannal Luhanszk megyében, ezzel próbálva valamilyen megállapodásra kényszeríteni az ukrán vezetést, az végig látható volt, hogy az oroszok Luhanszk megyén kívül másutt is fenntartják a nyomást, és a kis katlanok nem célként, hanem eszközként szolgálnak, éspedig a donbaszi ukrán csapatok feldarabolásához. Az utóbbi időszakban egyre élénkebbé váltak az oroszok Szlovjanszktól északra, így – főképp, ha Liszicsanszk bekerítése sikerül – a harcok fő színterévé rövidesen Szlovjanszk és Kramatorszk válhat. Az oroszok ezenkívül támadóhadműveleteket folytattak a Donyeck melletti Avgyijivka környékén és a donbaszi front más szakaszain is, az ukrán vezérkari jelentések pedig időről időre csapatösszevonásokról számoltak be Zaporizsja, Krivij Rih, Mikolajiv és Harkiv irányában is. Az utóbbi időszakban visszatérő témává vált, hogy Kijev is újra az orosz csapatok célpontjává válhat. Az oroszok tehát, úgy tűnik, továbbra sem mondtak le nagyobb szabású terveikről. Ráadásul az ukrán ellentámadási kísérletek eddig kudarcba fulladtak, a legfrissebb hírek szerint az Herszon megyei Inhulec folyó keleti partján kialakított állásaikat felszámolták, és Harkiv környékén is fel kellett adniuk több, korábban visszaszerzett területet.

Orosz részről is számos panaszos videó látott napvilágot, amely a katonák – elsősorban a luhanszki és donyecki szakadárok – hiányos felkészítésére és felszerelésére világított rá, és orosz parancsnokok is elismerték, hogy az utánpótlás terén nagy szükségük van a civil önkéntesek támogatására. Az ukrán hadsereg körében azonban különösen gyakorivá váltak azok a videók, amelyekben a fronton lévő katonák a felszereltség hiányosságain túl a parancsnokok, a tüzérségi támogatás és gyakran a konkrét utasítások hiányára is panaszkodnak. Ezek gyakran fegyelmi vagy büntetőeljárásokat vonnak maguk után a videókon szereplő katonákra nézve, így sokat elárulnak a hadsereg legalábbis egyes egységeiben uralkodó hangulatról. Nem véletlen – ahogy a videókban fogalmaznak – a rossz mentális-pszichológiai állapot: már ukrán tisztségviselők is elismerték, hogy az orosz tüzérség fölénye 10-15-szörös lehet, az ukrán erők veszteségei pedig napi 100-200 halottra és többszáz sebesültre tehetők.

Kijev az egyre súlyosbodó helyzetének megoldását a minél több és minél gyorsabban érkező nyugati fegyverszállítmányokban látja.

Felemás fegyverszállítások

A fegyverszállítmányok terén olyan igényeket fogalmaztak meg, amelyek nehezen teljesíthetők, és amelyek felülmúlják azokat a mennyiségeket, amelyeket a nyugati államok eddig Ukrajnának küldtek. Az Elnöki Iroda egyik tanácsadója, Mihajlo Podoljak szerint ahhoz, hogy az orosz és ukrán haderő között egyensúly legyen, Ukrajnának jelenleg 1000 NATO-standardoknak megfelelő, 155 mm-es tarackra, 500 tankra, 300 rakéta-sorozatvetőre, 2000 egyéb páncélozott harcjárműre és 1000 drónra lenne szüksége.  Hasonló számokat közölt egy másik elnöki tanácsadó, Olekszij Aresztovics is, aki szerint 600 tarackra, 500 tankra, párszáz HIMARS rakéta-sorozatvetőre és 2500 páncélozott szállító harcjárműre lenne szükség. Később ezeket a számokat Aresztovics már „ideálisként” jellemezte, és megfogalmazott egy alacsonyabb igényt is, amiben 200 tarack, 60 rakéta-sorozatvető, 100 tank, 400 harcjármű és 200 drón szerepelt.

Június közepén az Ukrajnának katonai segítséget nyújtó államok Brüsszelben tanácskoztak a további támogatásokról, amelyek végül jócskán alulmúlták az ukrán kéréseket (bár a hangnem alapján követeléseknek is nevezhetjük őket). Az Egyesült Államok újabb 1 milliárd dollárnyi fegyvert és egyéb katonai eszközt ad át Ukrajnának, ennek leglényegesebb része az újabb 18 db M777-es vontatott tarack és hozzávaló 36 ezer lövedék, az azok vontatására alkalmas járművek, valamint 2 Harpoon rakétarendszer, amelyek tengeri célpontok elleni használatra valók. Az elvárt 300 helyett összesen tíz darab rakéta-sorozatvetőt kaphat Ukrajna: az Egyesült Államok négy, Nagy-Britannia és Németország 3-3 rendszert adhat át az országnak, egységenként száz rakétával. Kisebb-nagyobb támogatásokat jelentett be és esetenként adott is át Kanada, Ausztrália, Görögország és Szlovénia is.

A nyugati államok számára nagy problémát jelent, hogy a fegyverszállítások jelentős része már így is az adott országok hadseregeinek saját felszereléséből és nem tartalékkészletekből történt, az igények teljesítése így kockázatos mértékű hiányhoz vezethetne. A The Guardian cikke szerint az amerikai hadsereg összesen 363 HIMARS és 225 M270-es rakéta-sorozatvetővel rendelkezik, az ukrán követelés ennek a mennyiségnek a fele lenne. Az M777-es, 155 mm-es tarackokból, amelyekből már több mint százat kapott Ukrajna, jórészt az amerikai hadsereg saját készleteiből, összesen kb. 1000 darab állt az USA rendelkezésére az ukrajnai szállítások előtt. A The Guardian szerint egyedül a tankokat illetően van realitása a megnevezett kéréseknek.

További gondot okoz a fegyverek kezelésének kérdése.

A felkészítés fontosságának és időigényességének hangsúlyozásával hárította el az őt ért kritikákat Olaf Scholz német kancellár is. Ugyanis amikor a fegyverszállítmányok lassúsága szóba kerül, Kijev bírálatai elsősorban Németország felé irányulnak, mivel Berlin az általa felajánlott, csekély mennyiségű nehézfegyvert is csak többhónapos „késéssel” küldi – az IRIS-T SLM légvédelmi rendszer szállítását például év végére ígérik.

Scholz érvei azonban részben legalábbis jogosak, több NATO-ország hadereje segíti az ukrán katonákat az új, nyugati fegyverek kezelésének elsajátításában. Ezt a problémát eddig enyhítette az a gyakorlat, hogy az elsősorban közép- és kelet-európai országok a régi, szovjet gyártmányú fegyvereiket adták át Ukrajnának. Csakhogy utóbbi készletek szintén kimerülőben vannak, ráadásul az átadó országok Németországtól várták az átadott fegyverek pótlását, ez azonban éppúgy akadozik, mint a német hadsereg ukrajnai szállításai. A hírek szerint jelenleg Szlovákiával alkudozik a német vezetés, mivel Pozsony 30 német harckocsit szeretne kapni az Ukrajnának átadandó 30 szovjet gyártmányú tank helyett, Berlin azonban csak a felét adná. Hasonló viták Görögország, Szlovénia és Lengyelország esetén is felmerültek, jelentősen lassítva, csökkentve vagy akadályozva ezen fegyverek átadását. Christine Lambrecht német hadügyminiszter egyébként nemrég a Bundestag előtt ismerte el a német katonai eszközpark nem túl fényes állapotát, és ezekben a vitákban is rendszeresen hivatkozik Berlin arra, hogy egyszerűen nem áll rendelkezésére a kért mennyiségű fegyver.