Egymásnak üzengetnek a baloldalon

A baloldali politikusok ahelyett, hogy önvizsgálatot tartanának, inkább egymásnak üzengetnek, Gyurcsány Ferenc pedig egyértelművé tette, ismét eljött az ő ideje, hozzá kell alkalmazkodniuk a többieknek, ő határozza meg a stratégiát – értékelte a helyzetet a Magyar Hírlapnak Boros Bánk Levente.

Miközben a Fidesz és a KDNP a választásokat követően az Országgyűlés alakuló ülésére és a kormányalakításra készül, a baloldalon megkezdődött a hatalmi harc, heves viták dúlnak, mindenkinek más elképzelése van a folytatásról, s ezt nem is rejtik véka alá – mondta lapunknak Boros Bánk Levente, a Nézőpont Intézet elemzési igazgatója, aki úgy látja, egyelőre a régi úton szeretnének haladni az ellenzék képviselői.

Ennyire mélyponton talán még sosem volt a balliberális oldal, és ezzel nagyon nehezen szembesülnek az ellenzéki politikusok – mutatott rá a politológus. Hozzáfűzte, jelenleg zajlik a helyezkedés, iránykeresés. „Csakhogy az, amit itt Gyurcsány Ferenc és még jó néhányan előadtak a törvénytelen kormányról, a vele szembeni fellépésről, az ellenállásról, a konfrontációs politizálásról, éppen az bukott meg április 3-án” – hangsúlyozta az elemző.

Most azért harcolnak, ki határozza meg a baloldalon a követendő stratégiát, ám aligha véletlen, hogy a több mint egy évtizede megbukott Gyurcsány Ferenc olyan határozottan fogalmazott a pártaktivisták számára tartott gyűlésen – folytatta az elemző. – A DK szerezte a legtöbb baloldali mandátumot, ezért úgy érzi, eljött az ő ideje, hozzá alkalmazkodjanak a többi párt szereplői, meg is mondta: „Ne védekezzetek, akarjatok Gyurcsányok lenni. Akarjatok küzdeni, nem feladni, kitartani, pártot építeni, nem hátrálni: legyetek Gyurcsányok! (…) Már Gyurcsányok vagytok.” Boros Bánk Levente kitért arra is, hogy legközelebb két év múlva lesz megmérettetés a pártok számára, az önkormányzati választás, ám pillanatnyilag inkább kapkodás van, semmi innováció, kreativitás.

„A kudarcukkal kellene szembenézni, de ennek nem látom semmilyen jelét, folyamatosan ugyanabba a folyóba lépkednek. Továbbra is a választókat hibáztatják, változatlanul úgy érzik, számukra megmagyarázhatatlan módon egy szörnyű nagy félreértés történt a választásokon. Megkérdőjelezhetetlen meg-győződésük, hogy az ő világlátásuk az érvényes. Ez a gondolkodás elvezet az elmúlt két esztendő legfontosabb tanulságához, az ellenzéki politikusok a köldöknézegetésen túl másra nem képesek, ezért folytatják, az okoskodó, elitista hozzáállást” – fejtette ki a politológus.

Úgy véli, a baloldali politikusok csalódottsága ráerősít az eddigi frusztrációikra, és ahelyett, hogy higgadtan értékelnék a helyzetet önvizsgálatot tartva, elemezve a kudarcuk okait, inkább egymásnak üzengetnek. A nyilvánosság előtt harcolnak egymással, ami nem egy ördögtől való dolog, de fontosabb lenne, ha a házi feladatra koncentrálnának, ám amit korábban sem tettek meg, azt most is igyekeznek megspórolni, mert nem tanultak semmit a kudarcaikból – fogalmazott az elemző.

Ahelyett, hogy a balliberális sajtó elítélné a Bajnai Gordon-féle 20K22 szavazatszámlálóinak gyűlöletkeltő beszámolóit, a 444.hu még rá is erősített a vidékieket gyalázó sztereotípiákra. Az aktivisták által közzétett bejegyzések némelyikében a vészkorszak uszító, rasszista pamfletjeit idéző zsigeri gyűlölettel értekeznek a falvak és a községek népességéről - írta meg a Mediaworks-Hírcentrum.

Az állítólagos szociális érzékenységét előszeretettel hirdető balliberális sajtó semmilyen kritikával nem illette, hogy a Bajnai Gordon-féle 20K22 szavazatszámlálóinak beszámolói jórészt nyíltan gyűlölködő írások, amelyben a vidékieket állítják pellengérre az aktivisták.

Sőt a balos lapok valósággal lubickoltak a községek és falvak lakosságát gyalázó írásokban. Erre a legutóbbi példát a 444.hu szolgáltatta, amely az indulatos és sok helyen a nyomdafestéket sem tűrő bejegyzésekre alapozva tett általánosító megjegyzéseket a magyar közállapotokról és a társadalomról.

A rendkívül sztereotip, obszcenitásig közönséges kijelentéseket kritikátlanul elfogadva a szerző hosszasan csámcsogott a vidékiek állítólagos analfabetizmusán:

„Kifejezetten sok olyan élménybeszámolót olvastam, amiben a szavazólapon eltévedő választó abban kért segítséget a szerzőtől, hogy azt mutassa meg neki, hogy hol szavazhat »a Viktorra«. A Fidesz neve vagy logója ebben még azokat sem mindig orientálta, akik egyébként tudtak olvasni.”

Egy másik helyen azt írta: „Még reggel bejött egy teljesen leszedált nő, akit autóval hoztak, azt sem tudta, hol van. Elég nehezen bökte ki, hogy »olyan papírt kérek, ahol arra lehet szavazni, ki legyen a miniszterelnök«. Az, hogy van egy másik ív a jelöltekről, el sem érte az ingerküszöbét.”

Megbélyegzett tévénézők

A közszolgálati vagy a jobboldalhoz köthető kereskedelmi médiumok műsorainak fogyasztóit pedig rögtön tudatlansággal, tájékozatlansággal vádolta meg a Soros György blogjaként is emlegetett portál:

„Konkrétan nem emlékszem olyan beszámolóra, ami egy ponton ne hozta volna szóba, hogy a falusi Fidesz-szavazók kizárólag a közszolgálati tévéből, rádióból és esetleg a TV2-ből tájékozódnak. Említést kapott még a Hír TV. Aki mozgóurnázni ment, az mind szembesült ezzel, és szóvá is tette. Ahogy B. mesélte, az ő 600 lakosú somogyi falujában mindenhol megy a tévé, csak M1, TV2, láthatóan egész nap, ez ingyen van. B. azt is megtudta, hogy a tévé nem csak háttérzajkeltő forrásként funkcionál: két helyen is elhangzott szó szerint, hogy tudom én, mondta a tévé, hogy kire kell.”

Egészen szürreális a cikk azon pontja, ahol a szerző úgy vélte, hogy Bajnaiék szavazatszámlálói olyan mély betekintést nyertek a vidékiek életébe, amilyenre csak a leginkább megbecsült helyi szakembereknek és tekintélyfiguráknak van lehetőségük:

„A mozgóurnázás ráadásul olyan tapasztalatokkal ajándékozza meg a résztvevőket, amilyenekben még a helyi lakosok közül sem mindenkinek van része. Maximum olyanoknak, mint a körzeti orvos, a pap vagy a védőnő.”

A témával foglalkozó minapi írásunkban részletesen beszámoltunk arról, hogy a 20K22 szavazatszámlálói az élményeik rögzítése apropóján gyakorlatilag gyűlöletcunamit indítottak a vidékiek ellen.

Jellemzően analfabétának, alkoholistának és önálló akarat nélküli lényeknek – volt, hogy marháknak – állították be őket.

Sokszor már attól felerősödtek a megbélyegző előítéletek, ha az adott delegált csak feltételezte valakiről, hogy Fidesz-szimpatizáns.

A sztereotip címkék osztogatásában azonban nem merül ki Bajnai aktivistáinak gyűlöletkampánya.

Számos bejegyzésben a dehumanizálásnak és a megbélyegzésnek egészen szokatlanul intenzív, maliciózus formái találhatók.

Például többen emeltek ki egy-egy részletet a vidéki emberekkel kapcsolatban, amelyből kiindulva aztán az egész egzisztenciájukról fogalmazták meg lesújtó véleményüket. Egy kisváros szavazókörének delegáltja például a kezük alapján skatulyázta be az urnákhoz járulókat, akiket érezhetően alacsonyabb rendűnek gondolt önmagához képest: „Megdöbbentő volt a kezek elhasználtságát látni, a remegést, a torzulásokat, a bőrbe ivódott olajat, sarat, a körmök alatti piszkot, a szegénység műkörömmel és rengeteg arannyal eltakart szomorúságát, a  lassan, gyöngybetűkkel írt aláírásoknál a precizitásba kapaszkodó  zűrzavart, a flegma, vonalon túllógó szignók pökhendiségét. Folyamatosan a kezeket látom.”

„Nyállal ikszelte be a Fideszt”

A vészkorszakbeli uszító pamfleteket idéző írást osztott meg egy szavazóbiztos, aki egy délmagyarországi kistelepülésen töltött napját követően tört pálcát a helyiek felett.

„A nő kérdezi, hova kell ikszelni, mondom, hogy saját belátás, blabla. Nézi, nézi a lapot, nem nagyon sikerül, eljut a szeme a Fidesz logójáig meg Orbán nevéig, felcsillan, kurjant egy kurva hangosat, »jajj, hát a Zorbán«, vigyorog, és folyik rá a nyála a papírra, miközben ikszel. Szó szerint b…zdmeg, a legnagyobb beleéléssel ömlő nyállal ikszelte be a Fideszt. Népszavazó laphoz jut az öregasszony, »papa, itt tudjuk megvédeni az onokákat«, és visítozik örömében. Rendesen éles hangon, fülemet b…szva visít örömében” – fogalmazott az aktivista, a nácikéval vetekedő zsigeri gyűlölködéssel.

A szavazóhelyiségekben történtek mellett a mozgóurnák kezelésében is bőven találtak ürügyet a gyűlölködésre. Egy aktivista azt panaszolta:

„Az egyik helyen olyan büdös volt, hogy majdnem visszafordultam a küszöbről, eskü, még éjjel egykor, mikor hazaértem, is éreztem magamon a szagot, pedig délután három óra körül voltunk ott.”

A 20K22 delegáltjai jellemzően az elveket is elvitatták a kormánypárti szavazóktól, és motivációikat puszta anyagi érdeknek vagy tudatlanságnak próbálták beállítani.

Az egyik szavazóbiztos hosszasan spekulált arról, hogy a „középosztálybelieket csokkal, családi adókedvezménnyel és egyebekkel megvásárolták, és vannak a ténylegesen abúzált és erősen félretájékoztatott Stockholm-szindrómás emberek, akiket félelemkeltéssel tartanak maguk mellett”.

„Egybites nyugdíjasok”

A beszámolókban szintén visszatérő téma volt az idős emberek egészségi és mentális állapotán történő gúnyolódás. Az egyik aktivista – sok hasonló írásra rálicitálva – olyan nyugdíjasokról értekezett, akinek „fogalma sincs, mi történik körülöttük, a tüdejüket meg a májukat külön szatyorban hozzák.”

Emellett említett „totálisan egybites nyugdíjasokat”, akik „az onokájukat” akarják megvédeni a „gonosz démonoktól”. A szavazóbiztos emellett írt „befenyített közmunkásokról”, akik „részegen, bambulnak ki a fejükből”, s szerinte jellemző az olyan vidéki középosztálybeli is, „aki láthatóan lesz…rja, csak beugrott szavazni, mielőtt kiganézza a disznókat”.

Mindezek fényében nem meglepő, hogy az „értelmes arcokat” az ellenzéki szavazókkal azonosította, akiket „a Fidesz zombihadseregével” állított szembe.