Már a raktárokat is szállássá alakították-helyzetjelentés a határról

Ahogy közeledünk az  ukrán határ felé, a helyzet egyre vészjóslóbb: mindinkább elmaradoznak a járművek, míg végül azon vesszük észre magunkat, hogy jó ideje egyedül vagyunk az M3-as autópályán. Szemből feltűnik néha egy-egy ukrán rendszámú autó, a határ felé viszont senki. A határsorompónál kifelé egy lélek se, befelé viszont annál többen várakoznak az ukrán oldalon. A kilométeres kocsisor mellett emberek tömkelege kavarog. 

Przemysl-ben szobák lettek a butikokból 

Valóságos nyüzsgő hangyabollyá alakult pár nap alatt a lengyel–ukrán határon található Przemysl városának széle, és a közvetlen a határon elterülő Medyka. 

Przemyslben egy használaton kívüli hipermarketet alakítottak át, ahol az előtérben Európa több országába induló buszokhoz sietnek a menekültek. A butikok helyét is hatalmas szobákká alakították, és ágyakként funkcionáló matracokkal pakolták tele, míg a pláza étkezőrészéből ingyenes éttermet fabrikáltak, amelynek minden pontján különböző önkéntesek más és más fogásokat főznek megfeszített erővel, a nap 24 órájában. 

Még a raktárat is szállássá alakították, itt egy tábori lakónegyedhez hasonló szükségszállást rendeztek be. Ide a pár kilométerrel arrébb lévő határról érkeznek a nők, gyerekek és idősek tömegei, hatalmas sor gyűrűzik a belépésnél és a kilépésnél. A helyiek itt is hatalmas hordókban fűtenek és készítik az ételt, lejjebb pedig az adományozott ruhákból ők is butikot nyitottak, szabadon válogathat közülük mindenki, a legtöbben ugyanis itt is csak egy váltás ruhával érkeznek.

Felsőnémetiben pár óra alatt egy komplett várost húztak fel

Mintha egy komplett városon belüli városba csöppentek volna a Bors  munkatársaink, olyan az élet a szlovák–ukrán határ menti Felsőnémetiben. Hatalmas, teljesen befűtött katonai sátortábort építettek fel, szinte pár óra alatt. Az „utcákon” sétálva a menekültek válogathatnak a kitelepült „ruhaüzletek” és étkezőbódék kínálatából, de vannak olyan pavilonok, ahol a kitelepülést bank vagy éppen az internetszolgáltatók segítenek pénzhez és internethez jutni, míg másutt a kisállatoknak szánt tápok és kellékek közül lehet válogatni. 

A sátrak egyikében ovisoknak és iskolásoknak tartanak foglalkozást, több mobil egészségügyi buszban pedig helyi „kórház” alakult. Az étkezőbódék kínálatából bárki kérhet, minden pavilonban más, főtt vagy éppen hideg étel kérhető, a hatalmas, hordó méretű kondérokban pedig reggeltől estig főznek a helyiek. A sátrakban is úgy folyik az élet, mintha csak egy lakóházban lennénk: mindenhol ágyak, asztalok, ahol ebédelnek vagy éppen olvasnak a felnőttek, miközben a kicsik játszanak.