Gyurcsányék szerepe is terítékre kerülhet a romagyilkosságok ügyében

„A korabeli Nemzetbiztonsági, illetve Katonai Biztonsági Hivatal kifogásolható beavatkozása, szakmai mulasztása miatt ugyanis elsősorban a politikai irányítást terheli a felelősség. A próbálkozások ellenére sem lehet leválasztani a konkrét bűnesetről a 2010 előtti kormányzat – a szolgálatok működésére is kiható – hanyatlását. A tisztánlátást még inkább akadályozzák a szándékosan terjesztett álhírek, amelyek elfedik a szocialista kormányzat éveken át tartó félrevezető politikai kampányát és a manipulatív beavatkozás mozzanatait. Megtévesztő az a híresztelés, hogy az elítéltek a bűncselekmények elkövetése előtt szoros nemzetbiztonsági megfigyelés alatt álltak, hiszen ebben az időszakban a Nemzetbiztonsági Hivatal kizárólag Kiss István rutinszerű megfigyelését folytatta. A lehallgatott telefonbeszélgetései szerint valóban feltűnő a lőfegyverek iránti fokozódó érdeklődése, ezt azonban az erősödő kormányellenes nézetei táplálták, semmint fajgyűlölő attitűd. A törekvései ekkor a különböző paramilitáris csoportok radikalizálódásával hozhatók összefüggésbe. A beavatkozás elmulasztása, majd Kiss István megfigyelésének felfüggesztése kormányzati utasításra történt és nem véletlen” – fogalmaz Kiss Árpád Sándor, hozzátéve: szerinte nem elszigetelt esetről van szó, hanem a szélsőjobboldali aktivisták szoros megfigyelésének tendenciózus leépítéséről. „Az ország 2006-ban a polgárháború határára sodródott. A kormány a vele szemben álló politikai erők lejáratásához folyamodott, és a jogos felháborodás folytán kialakult utcai megmozdulásokat a reakciós szélsőjobboldal hatalomátvételi kísérleteként mutatta be a nyilvánosság előtt. És valóban, a 2007. március 15-i utcai erőszakot főként a kormányzat által tudatosan szabadjára engedett szélsőjobboldal produkálta, amely fejlemény egyben a zavargások végét is jelentette. Ekkor már szó sem volt esetleg közszimpátiának örvendő tömegtüntetésekről, a Budaházy György időzített letartóztatása ürügyén a Nemzeti Nyomozó Iroda székházához terelt tömegben a hatóság előtt ismert neonácik domináltak. A látszat ellenére azonban a polgárháború közeli helyzetet nem a fragmentált radikális csoportok idézték elő, hanem a szocia­lista kormányzat felső vezetése” – veti fel a kormányzati felelősséget Kiss Árpád Sándor. Ő egyébként úgy tudja, időközben az egykori Katonai Biztonsági Hivatalhoz is befutottak Kiss István radikalizálódására mutató adatok, illetve az utcai zavargásokban vállalt szerepét feltáró jelentések. A polgári titkosszolgálatokat irányító miniszterhez tartozó szolgálatok széles körű információkkal rendelkeztek Kiss Istvánról.

A titkos kapcsolat

„Bizarr, de jelentéktelen mellékszál, hogy a tevékenységéről éppen a későbbi bűntársa, a hivatal titkos kapcsolata, Csontos István jelentett. Ezek után senki sem gondolhatja komolyan, hogy Csontos István a későbbiekben pusztán elvbarátságból kötődött az általa előzőleg feljelentett Kiss Istvánhoz. Mégis tévúton jár, aki Csontos Istvánnak valamiféle kulcsszerepet tulajdonít a titkosszolgálati manipulációkban. Arról van szó csupán, hogy a Csontos Istvánt mozgató anyagias klikk idővel eltökélte a rekordmagas nyomravezetői díj megszerzését. Ezek a gátlástalan hivatalnokok hitették el Csontos Istvánnal, hogy elkerülheti a büntetőeljárást. A folytatás ismert, de a felelősöket meg kell nevezni, különösen a nyomozó hatóságnak azt a beosztottját, aki megakadályozta Csontos István azonnali elfogását, és elősegítette a szökését a rajtaütés helyszínéről” – írta Kiss Árpád Sándor a bűntársról, Csontos Istvánról. Kiss Árpád Sándor azt is írja: „Az etnikai konfliktust, jóval a 2008. június 21. napon általuk elkövetett bűncselekményt megelőzően, a Magyar Gárdában hangadó – a Katonai Biztonsági Hivatallal együttműködő – egykori honvédtisztek, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomba is beépült fedett ügynökök robbantották ki kormányzati utasításra, a Budapesthez közeli Galgagyörk községben.” Ez a támadás az elítélt szerint provokáció volt a hatalom részéről. „A szocialista párt a hatalmának megtartását célzó kétségbeesett törekvéseit egyre inkább az ébredő hungarizmus elleni heroikus és jogszerű fellépésként igyekezett beállítani a közvélemény előtt, a szavazói számára felajánlotta a rendteremtést. A konfliktus kiterjesztése a szocialista kormány politikai felelőssége. A kormányzat érdekeinek megfelelően az etnikai erőszak végletekig fokozása, az ellenzéki pártok lejáratása mellett, korlátozta a Jobbik Magyarországért Mozgalom előretörését. Az intézkedések ezt a koncepciót szolgálták” – fejti ki álláspontját levelében az első rendű vádlottként elítélt.

Az FBI figyelmeztetett

Kiss Árpád Sándor az ügyiratokban talált egy utalást arra, hogy amerikai hatósági figyelmeztetést kapott a magyar nyomozó hatóság. „Az ügyiratok tartalma szerint az FBI budapesti kirendeltségének munkatársai – a megelőzést szem előtt tartva – óva intették a nyomozó hatóságot attól, hogy a sajtóban provokálják az etnikai indíttatású bűncselekmények elkövetőit. Ennek azonban pont az ellenkezője történt. A bűnesetek kapcsán egyre-másra jelentek meg a cselekményeket direkt módon cigány családok vagy bűnözők egymás közötti leszámolásaként interpretáló hírek. Ugyanakkor az aktuális kormányérdek mentén a titko­sszolgálatok elzárták a nyomozó hatóság elől a felderítéshez szükséges alapinformációkat, miközben már 2008. novembertől felmerül az eseményekbe történt közvetlen beavatkozás. A politikai felső vezetés mindvégig közömbös maradt a sértett társadalmi csoporttal, és cinikusan tagadta a létező társadalmi problémákat.” Kiss Árpád Sándor úgy gondolja, az elítéltek letartóztatása azért történhetett meg, mert politikailag tarthatatlanná vált a véget nem érő erőszak, ami a közelgő választások előtt ráirányította a lakosság figyelmét a leromlott közbiztonságra, illetve a Belügyminisztérium tehetetlenkedésére. „A túlbiztosított rajtaütés, az országos rendőrfőkapitány inadekvát ripacskodása, a hónapokig tartó hamis sikerpropaganda a szocialista párt borítékolható választási vereségétől várható veszteségek minimalizálását szolgálta” – írta erről Kiss Árpád Sándor.

Presszió