RETRO RÁDIÓ

Fertőzésveszély, óránként átlag huszonháromszor nyúlunk az arcunkhoz

Ripost
Szerző
Ripost
Létrehozva2020. 03. 26. 18:00
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Ripost

A viselkedéskutatók szerint az emberen kívül lényegében nincs másik élőlény a Földön, amelyik rendszeres hozzányúl a saját arcához. És ezzel akár meg is fertőzi önmagát.

Tényleg megdöbbentő, milyen gyakran nyúlunk az arcunkhoz, a szánkhoz, potenciálisan mindannyiszor megfertőzve saját magunkat.

Különösen hajlamosak vagyunk megérinteni az állunkat, a száj, az orr és a szem körüli területeket. Azzal a kezünkkel, amelyik jellemzően telis-tele van vírusokkal. Sokszor észre sem vesszük, vagy a legkevésbé sem tudatosodik bennünk, hogy hozzányúlunk az arcunkhoz.

Egy 2015-ös tanulmány az orvostudományi hallgatók viselkedését elemezte Ausztráliában, többek között ebből a szempontból.

Az észak-dél-walesi egyetem járványügyi szakértői megállapították, hogy az orvosi egyetem hallgatói óránként átlagosan 23-szor érintették meg az arcukat. Pedig az orvostanhallgatóknak még inkább tisztában kell lenniük a kockázatokkal. Ők bizonyára nagyon is tudják, hogy a kezünk az egyik legnagyobb, legveszélyesebb vírushordozó. Ezért figyelmeztetnek annyiszor a járványügyi szakemberek a kézmosás fontosságára.

De miért is nyúl az ember olyan gyakran a saját arcához?

Dacher Keltner, a berkeleyi Kaliforniai Egyetem pszichológusa szerint arcunk megérintése egyfajta önmegnyugtató mechanizmus. Néhány kutatás kimutatta, hogy saját magunk megérintése nyugtatóan hat ránk, és az oxitocin hormon termelődését eredményezi, ami hozzájárulhat a nyugalom fokozódásához és a stressz csökkentéséhez. Más esetekben az arc megérintése, egyfajta tudatalatti megbizonyosodás lehet arról, hogy a pillanatnyi társadalmi helyzetnek megfelelő-e a mimikánk.

Önmagunk megérintése érzelmeink kontrollálásának egyik módja is lehet.

Csakhogy a szemünk, az orrunk és a szánk a legveszélyesebb „behatolási pontok” az emberi testen, a vírusok legkönnyebben itt juthatnak be a szervezetünkbe..

2012-ben a kutatók véletlenszerűen kiválasztott embereket figyeltek a brazil Florianopolis városban és a metrón Washington DC-ben. Megállapították, hogy a kiválasztott emberek, akik nem tudták, hogy figyelik őket, óránként 20-25-ször megérintették az arcukat, ráadásul óránként háromszor-négyszer közvetlenül az orrukhoz vagy a szájukhoz nyúltak.

Stew Shankman, a Northwestern Egyetem pszichiátere és viselkedéskutatója szerint a kényszeres arcérintés a stressz jele is lehet, ezért érdemes lenyugodnunk. Ennek járulékos előnye, hogy a stressz amúgy is rossz hatással van immunrendszerünkre, mely legyengülve eleve fogékonyabb a fertőzésekre. Vagyis a stressz csökkentésével nem csupán az önkéntelen arcérintések számát csökkenthetjük, de immunrendszerünk védekezőképességét is javíthatjuk.

De hogyan lehet erről az önkéntelen és beidegződött szokásról leszoktatni az embereket? A szakemberek szerint ez szinte lehetetlen, annyira mélyen beivódott , önkéntelen mozdulatokról van szó. Az embereknél már a magzati korban, az anyaméhben elkezdődik az arcfogdosás. Tudósok három hónapon át nyomon követtek tizenöt terhes nőt, és az ultrahangos vizsgálatok kiderítették, hogy a magzatok sokkal gyakrabban nyúlnak a bal kezükkel az arcukhoz, amikor az anyukájukat stressz gyötri.

A magzatoknál és a csecsemőknél állítólag a táplálkozásához is köze lehet annak, hogy gyakran az arcukhoz emelik a kezüket – időben be kell gyakorolniuk a kéz és az arc koordinációját, hogy éles helyzetben már gördülékenyen menjen a táplálék szájba helyezése.

Nagyon beszédes, hogy több szakember vagy politikus amikor arra próbálta felhívni a figyelmet, hogy az arcunk megfogása mennyire veszélyes, maga is többször a saját arcához ért.

Ezért nincs végső soron más jó megoldás, mint a lehető leggyakoribb, alapos kézmosás. Csak így kerülhetjük el önmagunk, mondhatni kényszeres és rendszeres megfertőzését.

Ripost hírek

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.