POLITIK
Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Ripost50 millió ember halt meg világszerte az úgynevezett spanyolnátha járványban, amely az I. világháború végétől több hullámban pusztított az egész világon.
A leszerelő, hazatérő katonák vitték szét a vírust, először szerte Európában, de később az egész világon elterjedt. Akkoriban még széles körben nem létezett a légi közlekedés, így sokkal lassabban, vonaton, személyszállító gőzösökön vitték szét a világon a vírust a fertőzött emberek, a járványnak közel egy évbe került míg körbeért a világon.
A spanyolnáthának nevezett influenzavírus jellemző módon a fiatalabb embereket támadta meg elsősorban, állítólag azért mert az idősebbek korábbi influenzajárványok miatt többé-kevésbé védettek voltak.
A spanyolnátha a villámgyors terjedés mellett azzal fokozta az emberek rettegését, hogy lefolyása rendkívül gyors volt, és látszólag teljesen kiszámíthatatlanul választotta ki áldozatait, hiszen az elhunytak jelentős része a 25-40 év közötti egészséges férfiak közül került ki.
Ezt a kutatók azzal magyarázták, hogy a magas lázzal, fejfájással és végtagfájdalommal jelentkező spanyolnáthát az erős immunrendszer rendszerint túlreagálta, és a védekezés során az egészséges tüdőszöveteket is elpusztította. A vírus emellett a gyermekek, idősek és súlyos betegek körében is rengeteg áldozatot követelt, ők rendszerint tüdőgyulladásban haltak meg.
A vírust eredetileg az amerikai csapatok hozták be Európába, azon belül is Franciaországba, ahonnan aztán gyorsan továbbterjedt. A betegség gyors lefolyású volt, magas lázzal, fejfájással járt és akár huszonnégy órán belül halállal is végződhetett. A legtöbb halálesetet a szövődményként fellépő vérzéses tüdőgyulladás okozta.
A spanyolnátha elsősorban a 14-35 év közötti korcsoportban szedte legtöbb áldozatát, gyors lefolyása pedig nagyon megrémítette az embereket. Az orvos- és gyógyszerhiány, a nem szakszerű ápolás, a betegszállítás nehézségei mind hozzájárultak a betegség súlyosbodásához, nem beszélve arról, hogy az orvosok és ápolók közül is sokan megfertőződtek. A spanyolnátha végül több áldozatot követelt, mint az első világháborús küzdelmek összesen és a világ lakosságának mintegy 3-5%-át irtotta ki.
Érdekesség azonban, hogy a frontokon már hosszabb ideje szolgáló – így több betegséget is átvészelő – katonák jellemzően ellenállóbbak voltak a spanyolnáthával szemben, mint az 1918-ban újoncként érkező katonák.
Budapesten az első megbetegedéseket 1818 nyár végén regisztrálták, a legnagyobb hullám év végén zajlott, míg 1919. tavaszáig ismét újabb megbetegedéseket észleltek.
A városi vezetés megpróbált többféle intézkedést foganatosítani, amelyek célja az emberek elkülönítése volt. Egyéb módon nem igen tudtak védekezni, hiszen a vírusok ellen még nem álltak rendelkezésre megfelelő gyógyszerek, védőoltás még nem létezett csak úgy, mint a szövődményes tüdőgyulladás fő ellenszerét, az antibiotikumokat sem fedezték még ekkor fel. A városvezetés először is bejelentette a járvány tényét, a polgármester rendeletben záratta be az oktatási intézményeket, megtiltotta a látogatást a kórházakban és előírta a fertőzöttek elkülönítését. Ezt szolgálták a mozik és kávéházak bezárása is.
A járvány végül oda vezetett, hogy a kórházakban akut betegápoló-hiány lépett fel, a járvány bejelentését követő gyógyszer-felvásárlási láz következtében pedig egyes orvosságok hiánycikké váltak.
További gyülekezési tilalmakat vezettek be, mindent fertőtlenítettek és a tömegközlekedést is korlátozták, a betegek egyáltalán nem szállhattak fel a járművekre. A telefonokat pedig selyempapírral vonták be a fertőzés kockázatát csökkentve.
Az 1918-as spanyolnátha génszerkezetét 2005-ben sikerült megvizsgálniuk a tudósoknak, miután Alaszkában megtalálták egy áldozat fagyott holttestét. Az ebből nyert mintákat majmokon tesztelték, akiknek halálához általában az vezetett, hogy immunrendszerük túlreagálta a vírussal való találkozást. A kutatók szerint hasonló jelenség vezethetett 1918-ban számos fiatal, egészséges ember halálához is.
Ripost hírek
