Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a RipostNéhány napja lángok martalékává vált a kelebiai csárda – a tűzet minden jel szerint migránsok okozták. A helyiek szerint nem ritkák az ilyen esetek, a bevándorlók ugyanis a szoba közepén is képesek tüzet gyújtani az elhagyatott épületekben.
A Szabadka melletti Kelebián évek óta rengeteg gondot okoznak a migránsok. Tűzesetekről is sűrűn hallani, de betörések és lopások is előfordulnak. A helyiek félnek, az illegális bevándorlók ugyanis házról házra járnak és, ahol senki sem lakik, oda be is költöznek.

A helyiek esetenként az udvarból tessékelnek ki bevándorlókat. A Kelebiai Ménes udvarán keresztül is rendszeresen járnak át. Milenko Aleksić, igazgató, Kelebiai Ménes:„Ezek bemennek, betörnek és ott melegszenek is meg minden. Tavaly volt még az interneten is, hogy egy fiatal házaspár az erdőben készítette a házat, hogy kijönnek lakni, és betörtek, nem egyszer, hanem háromszor, és a padlón tüzeltek a radiátor alatt. Hát jól mondom, radiátor alatt, és kiégették normálisan a padlót, és akkor a fiatal házaspár azt mondta, hogy ők már ezt tovább nem bírják.”
„Állandóan vannak velük gondjaink, mivel mellettünk nemrég csinálták az autóutat, és megrongálódott a kerítés. Azóta rendszeresen járnak a ménesen keresztül. Átjárnak az udvaron, ami nagyon kellemetlen. Így éjjel is az emberek, az éjjeli portások egy kicsit megijednek tőlük. A faluban mesélik, hogy mindenfélét csinálnak.”
A helyi kisboltok dolgozói is félnek, a helyiek szerint a migránsok rendszeresen bejárnak, zsebre teszik az élelmet és fizetés nélkül kisétálnak az üzletekből.– Amikor a buszmegállónál várakozom, nagyon ijesztő látvány a felém közeledő migránssereg. Van, hogy csak párosával közlekednek, de előfordul, hogy húszan sétálnak együtt a határ felé. Tudomásom szerint eddig még nem bántottak senkit sem. A faluban többen is félnek, de még nem hallottam arról, hogy betörtek volna valakihez, és ott kárt tettek volna valamiben. Korábban becsöngettek hozzánk, csak vizet kértek, majd továbbálltak – mesélte el nekünk név nélkül az egyik asszony, akivel a piacon találkoztunk.








