5 titok, amitől szorosabb lesz anya és lánya között a viszony

Valaki lányának lenni különleges dolog, és életre szóló kötelék, erre hívja fel a figyelmet a Nemzetközi Lánygyermekek Világnapja, ami idén szeptember 22-re esik, és amiről anyák és lányaik milliói emlékeznek meg ilyenkor. Sokan azért, mert jó viszonyt ápolnak egymással, mások talán azért, mert különböző okokból éppen ez hiányzik az életükből - írja a Fanny magazin. 

Mitől ennyire kivételes? 

Az anya-lánya kapcsolat erős érzelmi kötődésen alapul, ami már a gyermek egészen kicsi korában elkezd kialakulni, a gondoskodás évei alatt pedig különféle mértékben mélyül. Ez a kapcsolódás olyannyira fontos, hogy az újszülött idegrendszeri fejlődését is meghatározza. A lányok esetében az anyák különösen fontos szerepet játszanak: ők lesznek az első példaképek. Egy kislány, amikor felveszi az édesanyja ruháit, cipőit és ékszereit, rá szeretne hasonlítani. Ez a játék a női identitás kialakulása, és a szerepek elsajátítása szempontjából is lényeges. Egy lány ráadásul jórészt az anyja viselkedésén keresztül tanulja meg, hogyan viszonyuljon a világhoz és másokhoz, és ami a legfontosabb: saját magához. Ideális esetben tőle tanuljuk meg, mit jelent nőnek lenni, hogyan lehetünk képesek helytállni életünk különféle korszakaiban, és megbirkózni az olyan kihívásokkal, mint a menstruáció, az első szerelem és csalódás, később a gyerekvállalás, szülés, változókor. Fontos pillér ebben a viszonyban a támogatása, főleg a nehéz életszakaszokban, ami szintén mélyíti a kapcsolatot. A közös tapasztalatok továbbá erősítik az összetartozást, a generációkon átívelő minták pedig az értékek és szokások kialakításában lehetnek nélkülözhetetlenek.

Elvárások kereszttüzében

Az anya-lánya kapcsolatok nagyon változatosak, összetettek, bonyolultak, ráadásul az idő múlásával egyre csak formálódnak, változnak. Nincs két egyforma viszonyulás, mégis él a fejünkben egy általános kép, és rengeteg elvárásunk lehet, amire a hollywoodi filmek és közkedvelt sorozatok is ráerősítenek. Ezeket nézve elképzeljük, milyennek kellene lennie a saját történetünknek, ám közben gyakran elfelejtjük, hogy az édesanyánk/lányunk is csak ember, szuper képességek nélkül. Emiatt akár idealizálhatjuk is az anya-lánya jelenséget, miközben jól tudjuk, nem ritka, amikor problémákkal teli, felszínes, távolságtartó, esetleg mérgező ez a kapcsolódás.

Lelki működésünk alapja

Az édesanyánkkal való kapcsolatunk, és a hozzá fűződő viszonyunk – legyen az pozitív vagy negatív – az egész életünket befolyásolja. Ha valamiért nem működik jól, talán nem is érezzük egésznek magunkat. Az ősbizalom, az elfogadás, a dicséret, a biztonság érzése, a feltétel nélküli szeretet mind olyan dolgok, amiket a korai éveinkben tapasztalunk meg. Az anyával való kapcsolatunk meghatározza a saját magunkról alkotott képünket is: az önbecsülésünket, az önértékelésünket, az önbizalmunkat, hogy mennyire tudjuk szeretni azt, akik vagyunk, és hogyan határozzuk meg magunkat.

Az anya-lánya kapcsolat folyamatosan változik az életünk során. Gyerekkorban többnyire a fizikai gondoskodás és védelem az elsődleges, kamaszkorban a függetlenedés és leválás igénye miatt kicsit lazulnak a szálak, ami az identitáskeresés és a felnőtt személyiség kialakításának része. Felnőttként pedig egyfajta szövetség jön létre, aminek a kölcsönös támogatás az alapja. Ebben a korban a két érett személyiségnek már egyenrangú kapcsolatban kellene léteznie, aminek alapja a kölcsönös tisztelet, a különbségek tiszteletben tartása, a határok meghúzása, az elvárások háttérbe szorítása, az egymásban való csalódás megengedése, a kommunikáció, és az érzések szabad kifejezése, amibe a konfliktusok is beleférnek. Nem attól lesz jó egy anya-lánya viszony, hogy az kifogástalan, hanem éppen attól, hogy emberi, vannak benne hibák és tökéletlenségek.

Fontosak a határok 

Érdemes szem előtt tartani, hogy akármilyen szoros is a kettőnk között fennálló viszony, és legyünk akárhány évesek is, nem jó, ha összemosódnak a határok és elvész a privát zóna. Célszerű megfogalmazni, meddig és milyen szinten folyhatunk bele egymás életébe, amit csakis őszinte és nyílt kommunikációval tehetjük meg. Tipikus, amikor egy anya nagymamává válik, és az okozza a legnagyobb feszültséget, hogy nem hagy teret a lányának, mert még mindig gyerekként tekint rá, nem pedig felnőttként, és újdonsült anyaként. Még ha nehéz és áldozatokat is kíván, érdemes az ilyen helyzeteket tisztázni, és akár egy kis mosolyszünetet is bevállalni, hogy aztán idővel egy mindenki számára jó és harmonikus állapot alakuljon ki. Ha pedig úgy érezzük, mindentől függetlenül a kapcsolat minősége nem szolgálja a lelki egészségünket, akár szakember segítségét is kérhetjük, hiszen egy anya-lánya köteléken sosem késő dolgozni.